Magyarországon 150-200 ezer embert érint a szívelégtelenség, közülük 70 ezer szorulna szigorúan kontrollált ellátásra, gondozásra. Szeptember 30-án, a Szívünk napja elnevezésű rendezvényen ingyenes szűrővizsgálatokkal várják az érdeklődőket a budai Millenárison.
Amikor a szív izomzata képtelenné válik a szív pumpafunkciójának fenntartására, azaz arra, hogy megfelelő vérrel, és ennek révén elegendő mennyiségű oxigénnel és tápanyaggal lássa el a különböző szerveket, szöveteket, szívelégtelenségről beszélünk. Ekkor a szív ugyancsak képtelenné válik arra, hogy a perifériás szervek, szövetek területéről elszállítsa a vért, és ezzel együtt a salakanyagokat és a széndioxidot.
de mik a jelek és mik a teendők? Melyik életkorban a leggyakoribb, illetve milyen típusai vannak? Mire figyeljünk? Mennyire gyakori és mennyire veszélyes? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához nyújt segítséget a Magyar Kardiológusok Társaságának tájékoztatója.
A szívelégtelenségnek alapvetően két formáját különböztetjük meg:
- Az egyik a csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelenség, amikor a szív izomzata képtelen megfelelő összehúzódásra és ezért nem képes megfelelő mennyiségű vér továbbítására, tovább pumpálására.
- A másik a megtartott ejekciós frakciójú szívelégtelenség, amikor a szív izomzata nem képes megfelelően elernyedni, és ezért nem képesek a szív kamrái megfelelő mennyiségű vért magukba fogadni, s ez teszi lehetetlenné a vér megfelelő mennyiségének továbbítását”
— mondta Nyolczas Noémi, a Magyar Kardiológusok Társaságának alelnöke.
A betegség enyhébb formáiban a betegek csak fizikai megterhelésnél éreznek nehézlégzést, vagy kifáradást. Ezek a tünetek később egyre kisebb terhelés hatására jelentkeznek, majd nyugalomban is fellépnek.
Jellegzetes tünetei még a kórképnek:
- a boka körüli duzzanat,
- a gyakori éjszakai vizeletürítés,
- az éjszaka rohamokban jelentkező nehézlégzés,
- a rendetlen szívdobogás.
Fontos, hogy figyeljünk ezekre a tünetekre és jelentkezésük esetén forduljunk orvoshoz!
Különösen fontos ez azok esetében, akiknek már van valamilyen szív- és érrendszeri megbetegedésük
pl. magas vérnyomás, koszorúér betegség, billentyű betegség, ritmuszavar stb.; az ő esetükben ugyanis lényegesen magasabb a szívelégtelenség kialakulásának veszélye, mint azoknál, akik nem szenvednek ilyen betegségekben” – figyelmeztet a kardiológus.
Fontos tudni, hogy a szívelégtelenség gyakori kórkép. A fejlett országokban a felnőtt lakosság 1,5-2 százalékát érinti, ami hazai viszonylatban 150-200 000 beteget jelent. A betegség előfordulási gyakorisága a kor előrehaladtával nő.
Míg 40 év alatt a szívelégtelenség előfordulása kisebb, mint 1 százalék, addig a 80 év feletti populációban a gyakoriság meghaladja a 10 százalékot.
Sajnos, a kórkép prognózisa meglehetősen rossz. A diagnózist követő egy éven belül a betegek kb. 15-20 százaléka meghal, a súlyos nyugalmi panaszokkal bíró betegeknek pedig csupán fele éri meg a következő évet. Nagyon gyakran kerülnek ezek a betegek kórházi felvételre is, ami jelentősen rontja ennek a betegcsoportnak az életminőségét”- hangsúlyozza Dr. Habon Tamás kardiológus, a Szívelégtelenség és Szívizombetegségek Munkacsoport vezetője.
A szívelégtelenség, főleg a csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelenség kezelésére ma már kiváló gyógyszeres kezelési lehetőségeink vannak.
Azon betegek számára, akik a gyógyszeres kezelés alkalmazása mellett nem javulnak megfelelően hatékony eszközös kezelések állnak rendelkezése, a speciális pacemakerektől kezdve, a keringés támogató eszközökön át egészen a szívtranszplantációig.
A kezelésnek ez a meglehetősen komplex rendszere azonban csak akkor alkalmazható igazán hatékonyan, ha a betegeket jól szervezett ellátó rendszer keretében, úgynevezett szívelégtelenség ambulanciákon gondozzák.
Magyarországon ez az ellátási forma még nem mindenütt áll a betegek rendelkezésére.
A Magyar Kardiológusok Társasága az elmúlt évek során sokat tett, és a jövőben is mindent megtesz azért, hogy a szívelégtelenség ambulanciák az ország minden pontján elérhetővé váljanak.
A szakemberek arra hívják fel a figyelmet, hogy bár napjainkban a szívelégtelen betegek döntő többségét nem lehet meggyógyítani, a rendelkezésre álló kezelési lehetőségek minél teljesebb körű felhasználásával hosszú időre tünetmentessé, vagy közel tünetmentessé lehet tenni őket, jelentősen javítva ezzel az életminőségüket. Ezen túlmenően ma már jelentősen meg tudják hosszabbítani a szívelégtelen betegek életét, el tudják érni azt is, hogy a betegek életük minél kisebb részét töltsék kórházban, távol családjuktól, szeretteiktől – áll a Magyar Kardiológusok Társaságának tájékoztatójában.
