Az európai történelem nagyszerű pillanatának, ünnepének nevezte december 1-jét Jean-Claude Juncker.
Azt a napot, amelyen száz évvel ezelőtt az erdélyi románok önhatalmúlag kimondták, Erdély csatlakozik Romániához. Az isiászos marxista ezzel szándékosan belénk rúgott egy nagyot, ráadásul éppen nagy nemzeti ünnepünk napján, október 23-án. Ám amilyen ostoba, maga sem tudja, hogy szövege később még kapóra jöhet nekünk.
December elsején ünnepli Románia a nagy egyesülés centenáriumát, ahogy a román barátaink mondják. Azt kívántam mondani az elnök úrnak, hogy természetesen ez egy román ünnep, de európai is, mert minden, ami román, az érinti Európát. Már csak azért is, mert Románia nem idegen az Európai Uniónak, és ezért azon a napon közösen fogjuk ünnepelni a román történelem és az európai történelem e nagyszerű pillanatát
– a viszki helyett ezt adta ki magából tegnap, azaz október 23-án az Európai Bizottság elnöke. Tán nem vagyok vele egyedül: el kellett számolnom tízig, hogy első felindultságomban ne hajítsam ki rögvest az ablakon a számítógépet, amin e hírt olvastam. Meglehet, másoknak húszig vagy még tovább kellett számolniuk, hogy lenyugodjanak – ha ez egyáltalán lehetséges. Ez a részeges, becstelen alak beletörölte a lábát Magyarországba, a világ magyarságába az egyik legszentebb nemzeti ünnepünkön. Azon az október 23-án, amely egy valóban világraszóló ünnep, hiszen ezen a napon egy létszámában kicsi, de lelkében nagy nemzet a szabadságáért egymaga szembeszállt a világ leghatalmasabb szárazföldi haderejével, és komoly sebet ejtett rajta. Juncker marxista is, globalista is, ám annyira talán mégsem demens, hogy ne tudná, milyen nap volt a tegnapi. Ezért itt a provokációnak egy minősített esetével állunk szemben.
Országfoglaló maffia
A magyar állam a török pusztítás után botor módon százezerszámra engedett be Erdélybe (is) idegeneket, románokat, akiknek nemzetiségi iskoláikban az 1880-as évek elejéig (!) még tantárgyként sem kellett tanulniuk az őket befogadó ország nyelvét, a magyart. Nagy hiba volt. A befogadásért a „hála” 1918. december 1-jén következett, amikor Gyulafehérváron 1228 oláh küldött kinyilatkoztatta: csatlakoznak a Regáthoz, az úgynevezett Román Királysághoz. Az Erdélybe beengedett románok azon voltak fölháborodva, hogy az akkori magyar államtól állításuk szerint nem kaptak kollektív jogokat. Ami persze hazugság volt: több joguk volt, mint a mai magyaroknak Erdélyben. Gyulafehérvári nyilatkozatukban azt ígérték, minden nemzeti kisebbségnek autonómiát adnak. Azóta eltelt száz év – azóta is adják…
December elseje nem Románia ünnepe, hanem az illegális házfoglalóké. Azoké, akik a pereputtyukkal betelepszenek a szomszéd vérrel-verítékkel őrzött, kicsinosított házába, ápolt kertjébe, ott a vendégszerető (és végtelenül naiv) gazda kosztján meghíznak, elszaporodnak, aztán egyik nap kinyilvánítják, hogy mostantól az a ház az övéké, és hozzácsatolják a saját, elhanyagolt, lelakott, kutyaszaros telkükhöz.
A kinyilatkoztatásra aztán a szomszéd utcában lakó, mercedeses maffiózó (a „fejlett Nyugat”) áldását adja, és verőlegényeivel addig szorongatja az eredeti tulajdonos torkát, amíg az alá nem írja a „szerződést”. Cserébe kegyesen megengedik neki, hogy a saját kertje végiben, a budi mellett meghúzza magát. Dióhéjban ez a gyulafehérvári oláh „nagygyűlés”, illetve a trianoni és párizsi diktátum története. Így lett Magyarország az illegális országfoglaló maffia áldozata. Jean-Claude Juncker szerint pedig Gyulafehérvár az a „nagyszerű pillanat”, amelyet egész Európának ünnepelnie kellene. Holott ez volt a fő oka, hogy Magyarország belekényszerült, belesodródott a második világháborúba, amibe aztán egymillió honfitársunk belehalt. Nagyszerű pillanat, mi?
A magyar is az lesz
Mi Gyulafehérvár? Maga a szeparatizmus! Az a szó, amelyet nyugati politikusok amúgy szitokszóként használnak, ha például a Krím Oroszországhoz csatlakozásáról van szó. Az, ugyebár, „csúnya-rossz szeparatizmus”, mert a több, mint kilencven százalékban oroszok lakta Krím szerintük nem dönthet úgy még népszavazáson sem, hogy Soros bábállama helyett Oroszországhoz akar tartozni. Gyulafehérvár viszont Juncker szerint „jó szeparatizmus”, amelyet egész Európának ünnepelnie kell, pedig ott népszavazást sem tartottak, és elég volt hozzá 1228 román küldött…
Ám van az eseményeknek egy örömteli olvasata is. Ha a román szeparatizmus európai ünnepnap, akkor majd a magyar is az kell legyen, ha megérett rá az idő! Hajrá, magyarok, sokasodjatok!
Forrás: pestisracok.hu
