Az én ajánlatom Orbánnak és Budapestnek egyaránt a béke.
„Amikor jeleztem Karácsony Gergelynek, hogy nem valami demokratikus egy előválasztásra a szabályok ismertetésétől az ajánlásgyűjtésen át a kampányt és az egy hetes szavazást magába foglalóan mindössze húsz napot szánni, akkor a DK-t képviselő Gy. Németh Erzsébet a rá jellemző kategorikus fölényességgel közölte, hogy aki eddig nem jelentkezett, az komolytalan jelölt. Fölösleges aggódni, a budapestiek jól ismerik a résztvevőket és a programokat: nincs szükség különösebb kampányra. Azt hittem, Karácsony Gergely érdekeit védik, pedig már az újdonság ellenállhatatlan erejét és a menetrend szerinti csodaváró hangulatot biztosították az előválasztáshoz tényleges jelöltjük, Kálmán Olga számára. A sors iróniája, hogy épp Karácsony siettette a folyamatot – úgy spekulált, hogy évtizedes politikusi brandjét igazán nem veszélyeztetheti egy két hetes mikrokampány, mutatkozzon is bármekkora különbség közte és a Puzsér közt annak során. Most már persze kapálózik, hisz körmére ég az általa kikényszerített szűk határidő: négy különböző vitát akar lefolytatni két hét alatt – hirtelen rájött, hogy nem ő tartott fegyvert az én fejemhez, hanem Gyurcsány az övéhez.
Karácsony Gergely azt mondta, egyetért velem az online szavazás szükségességében, az MSZP és a DK azonban mindent elkövetett, hogy ellehetetlenítse azt. Karácsony folyamatosan meghátrált, azt hitte, »szövetségesei« az ő esélyeit védelmezik – csakhogy már hetek óta fenték rá a késüket, melyet pénteken a hátába mártottak. Természetesen minden úgy alakult, ahogy Gyurcsány Ferenc akarta: sem a Momentum jelöltje, Kerpel-Fronius Gábor, sem az MSZP-Párbeszéd jelöltje, Karácsony Gergely nem számíthat az elektronikus szavazatokra, sikerült annyira megnehezíteni az internetes voksok leadását, hogy személyesen szavazni már lényegesen egyszerűbb. Hiába gyártottak le az aHang nevű civil szervezet informatikusai kifejezetten erre az előválasztásra egy szoftvert, mely alkalmas lett volna arra, hogy budapestiek tízezreinek véleményét becsatornázza, azt a DK és az MSZP nem engedte üzembe helyezni, az ő választóik ugyanis nem a virtuális térben, hanem pecsétes papíron szeretnek szavazni. Így létesült az az előválasztás, mely nem azt méri fel, kit szánnak az ellenzéki választók Tarlós István kihívójának, hanem azt, hogy melyik ellenzéki párt hívei a legaktívabbak, hogy az ő voksaik döntsenek.
Látva, amint Gyurcsány kijátssza és hátba szúrja három nappal ezelőtti jelöltjét, érdemes feltenni a kérdést: mit ér majd az előválasztáson elért győzelem? Karácsony Gergely a januári előválasztáson Horváth Csabával szemben a Gyurcsány-párt támogatását élvezte, s annak megnyerésével a Párbeszéd, az MSZP és a DK jelöltjeként magabiztosan várta a második fordulót. A DK most mégis Kálmán Olgát támogatja, hiába utalt egy héttel korábban az egyenesen beszélő műsorvezetőre úgy Gy. Németh Erzsébet, mint egy komolytalan jelöltre, és hiába győzött télen Karácsony Gergely a szavazatok nyolcvan százalékával. A tanulság nyilvánvaló: amíg Gyurcsány Ferenc vezeti az ellenzéket, addig az adott szónak nincs értéke.
Majdnem megsajnáltam Karácsonyt – sajnos nehezen megy, az előválasztás kapcsán ugyanis többször hazudott bele a pofámba meg a médiába, mint Lord Petyr Baelish a Trónok harca első öt évada során. Képes is lennék megsajnálni, ha ismernék bárkit, aki jártasabb a cserbenhagyás, a hátbadöfés, a méregkeverés és az árulás művészetében. Megtette már a fentieket Schiffer Andrással, Juhász Péterrel és Botka Lászlóval is – s mindig oly precízen, hogy underground-értelmiségi bölcsészjelmezére egyetlen csepp vér se hulljon. A tárgyalóasztalhoz többször is csak az ő kérése és fogadkozása nyomán ültem vissza, mert azt mondta, majd elrendezi az őt támogató pártokat.
Gyurcsány Ferenc és Kálmán Olga nyilvánvalóan egy polgárháborús valóságshow színterének szánják Budapestet. Olga máris azzal henceg, hogy majd beolvas a miniszterelnöknek, Gyurcsány Ferenc pedig Karácsony Gergelyt túlzott kompromisszumkészségéért kárhoztatja. Pedig az ő alkalmatlanságának forrása nem a kompromisszumok keresése, hanem az a gyáva elvtelenség, mellyel minden konfliktusból kihátrál. Ha pedig a DK droidjai azt képzelik, hogy egy riporternő szuggesztív energiavámpíromságából Orbán Viktorral szemben sikeres várospolitika képezhető, akkor végzetesen nagyot tévednek.
Az én ajánlatom Orbánnak és Budapestnek egyaránt a béke. Nem hazudozom körbe a várost, hogy százmilliárdokat csavarok ki a miniszterelnök kezéből, mert ilyesmire egy főpolgármesternek nincs lehetősége. Ha a budapestiek rám bízzák a fővárost, a programom megvalósítására törekszem majd, és nem intézek háborút a kormány ellen, mert egyrészt nem erre kapok felhatalmazást, másrészt egy ilyen háborút sem egy városvezető, sem egy város nem nyerhet meg. Azt vállalom, hogy a jelenlegi nyomorúságos jogi és gazdasági feltételek közt igyekszem újratervezni a főváros működését autóról emberre, és mindenkinek a partnere leszek, aki segíteni akarja Budapest fejlődését. Megígérem ugyanakkor, hogy ha a kormány ennek ellenére megpróbálja ellehetetleníteni a budapestiek akaratából rám háruló munkát, akkor – s csakis akkor – minden erőmmel és képességemmel harcolni fogok. Nem fogom keresni a konfliktust, de elfutni sem fogok előle. Az A-tervem és a B-tervem az együttműködés – nem azért, mert szimpatizálok a kormánnyal, nem azért, mert ne kívánnám a rendszer bukását, hanem mert ha a fővárosiak megválasztanak, a Sétáló Budapest megteremtése lesz a feladatom. Ha aztán Orbán Viktor mégis beleszorít a C-tervbe, készen állok majd, hogy a budapestiek akaratát kikényszerítsem.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
mandiner
