1848-ig úrbéres község volt. A Magyari-Kossa valamint a Sulkowski családok uradalmi székhelye. 1848-ra már gazdaságilag jelentős község volt, s ekkor kapott vásártartási jogot is. Nagyközség rangot 1871 után kapott. 3371 lakossal büszkélkedhetett 1891-ben, s ekkor kinevezték a simontornyai önálló jegyzőséggel működő járás székhelyének. Az ezzel járó intézmények és közhivatalok ittléte jó hatással volt a fejlődésre, a szellemiségre, s jelentős közalkalmazotti réteg élt a faluban. A járási székhely státusza azonban 1961-ben megszűnt. Ez mégjobban segítette a fejlődés lelassulását, ami a második világháború után amúgy is jelen volt.

Az első és a második világháború között birtokaik nagysága szerint meg lehetett különböztetni gazdag birtokos parasztokat, és kisbirtokos parasztokat. Volt egykevés iparos, arisztokrácia ér értelmiség. Az iparral azonban nem csak a német ajkúak foglalkoztak, hanem a zsidók is. A legfőbb jövedelemforrás a mezőgazdaság volt. a falu nagy része evvel tartota el magát. Kevés volt a száma azoknak, akik a kereskedelemből, közszolgáltatásból, vagy iparból éltek. A földművelés mellett állatokat, setést, szarvasmarhát, juhot, lovat is tartottak. Minden héten kétszer piacnap volt, egy évben egyszer pedig országos állat- és kirakodó vásár. Gyönkön nagyon sok féle ipart űző volt, de ezek mind kisiparosok voltak, több embert is foglalkoztató nagyipari üzem csak kettő volt. Az egyik a ma már nem látható, 1900-as évek elején épült körkemencés Ausch Mór és Fia téglagyára. A másik a cipőgyár volt. 1928 és 1930 között épült a malom: Bévárdi és társai hengermalma Gyönk. A társak Baldauf és Ritter voltak, német származásúak.

A két világháború között a birtokosok zömét a kisbirtokosok adták. A törzsöröklési rendszer miatt a földterületek szétaprózódott. A művelés így időigényesebbé vált, s a mezőgazdaság gépesítésének elmaradása miatt a termőföldekbe fektetett munkához képest a termésátlagok alacsonyak lettek. A parasztok, kisbirtokosok sokat dolgoztak, gépesítés nélkül. A közép- és nagybirtokosok törekedtek arra, hogy jobb minőségű barokk parasztházakat építsenek. Ezekben már padlós szobák voltak. A középbirtokosok részt vettek bálokon, könyvtárba jártak, a nagybirtokosok a Kaszinóba jártak, vadásztársaságoknak voltak tagjaik. A nagybirtokosok házai messze kiemelkedtek a többi falubéli háztól, ahogy ez látszik Magyari-Kossa és Sulkowski kastélyán is. A kereskedők, iparosok, s közelkalmazottak és értelmiségek rétegében észrevehető volt a polgárosult életvitel. Az alapfokú oktatás mellett már lehetőség volt a gimnáziumi képzésben való részesülésre is. A szülők annak a reményében járatták gyermekeiket a gimnáiumba, hogy értelmiségi pályára juthassanak.

Ekkortájban még járási székhely volt Gyönk. Ezzel együtt a falunak volt saját orvosa, bábája, állatorvosa, főjegyzője, aljegyzője, bírója, itt élt a főszolgabíró, a szolgabíró, a Magyar Királyi járásbíróság elnöke, a MÁV állomsáfőnöke, a postamester, a magyar Királyi Honvédség Hadkiegészítő parancsnoka. Saját taxiállomása volt a falunak, ahonnan taxi szállította az embereket a vasútra. Saját tűzoltóság, rendőrség, posta, amelyhez távirda kapcsolódott telefonvonallal. Két pénzintézet is volt a faluban, a Gyönk-vidéki Gazdasági Hitelszövetkezet, és a Takarékpénztár Rt. A villamos áramot is ebben az időben vezették be. Orvosok és patika gondoskodott a lakosság egészségéről. Több kocsma, kávéház, vendéglő és szálloda ált rendelkezésre. Gerenyás pusztán a malom mellett gőzfürdő is volt. Buszjáratok is közlekedtek. A malom még gőzkazánosnak épült, de később villanymeghajtással működött. Egy pálinka- és egy ecetfőző üzem is működött a faluban. Engel Pál nevéhez fűződik a nyomda, ahol újságokat és ponyvákat nyomtak. Az iparral foglalkozók többsége németet voltak, kisebb számban zsidók, magyar iparos pedig csak elvétve volt található. Az iskolás minden évben egyzer egy egész estés kultúrális estet adtak, amely keretében kisebb színműveket adtak elő. A faluban mozi is működött: Hungária-mozgó. Több egyesület is működött: Vadásztársaság, Önkéntes Tűzoltó Egyesület, Keresztény Nőegylet, Izraelita Nőegylet, a Gazdakör, Leventeegyesület, a Gyönki Lövészegylet, a Polgári Olvasókör, az 1919-ben alakult Iparosok és Kereskedők Köre. A körben 11 óráig lehetett szórakozni, tekézni, biliárdozni, dominózni és kártyázni. Italt itt nem mértek. Az Úri Kaszinóban pedig külön hangosfilmet vetítettek, s külön könyvtárral is rendelkezett.

Rendszeresen tarottak szüreti mulatságot. A Kaszinóban műkedvelő színi előadásokat adtak. A német Mestyán Rezső zeneiskolájában sok fiatal tanult meg zenélni. Olvasókör is működött ekkor már. Az olvasókörnek, az iskoláknak, az Iparosok és Kereskedők körének, a Gazdakörnek és az Úri Kaszinónak külön könyvtára volt, s ezenkívül még egy népkönyvtár is működött. A rádió nem volt kedvelt a többség számára. Ekkor négy egyház volt a lakosoknak. Külön magyar és német református, egy evangélikus, a katolikus fiókegyház, és az izraelita hitközség.

A háború után sok német magyrította a nevét. Így olyan állásokat is megkaphattak, amiket német nevükkel nem, s egyetemre is járhattak. A németek kitelepítésével azonban sok háziipar megszűnt, s nagyipar sem került Gyönkre. A három TSZ (Vörös Csillag, Béke, Petőfi) miatt pedig teljesen mezőgazdaságivá vált Gyönk. Azonban amíg a járási székhely Gyönkön volt (1961), addig még kiemelkedett a környék kistelepülései sorából. Azonban 1961 után a szellemi élet megszűnt, s a község falusiasság kezdett válni. A második világháború után a Kaszinó is megszűnt, valamint feloszlatták a civil szervezeteket, betiltották az egyleteket.
Az 1950-es években néhány üzemegység települt Gyönkre: A KIPSZER Gyönki Gyáregysége, a Mezőgép Gyönki Üzemegysége, az Elegancia Ipari Szövetkezet Gyönki Üzemegysége, a Vegyesipari Szövetkezet, és a Víz és Csatornamű. Ezek azonban nem adtak ipari jelleget a falunak.

Később az előbb említett három TSZ-ből a Béke és Petőfi egyesültek Petőfi TSZ néven. 1970-ben hat társközséget kapott Gyönk: Diósberény, Szakadát, Varsád, Miszla, Szárazd, Udvari. Azonban így is elkerülték Gyönköt a fontosabb közlekedési útvonalak, s a vasút is több kilométerre van. A faluban egykor működő cégek megszűntek, s az itt maradóknak nem volt más lehetőségük, mint a föld művelése.

Azonabn a munkalehetőségek hiánya miatt sokan ma már elköltöznek nagyobb városokba, helyükre pedig a szegényebb településekből érkeznek. A lakosság száma is folyamatosan csökken. Ötven év alatt több mint 100 fővel csökkent a település lakóinak száma. A rendeszerváltás után megfigyelhető volt valamekkora népességnövekedés, de mára ismét csökkent. A faluban mára már van vezetékes víz- és szennyvízhálózat, villany, telefon, gázvezeték, kábel TV, Internetkapcsolat elérhető, tehát összközművesített, azonban jelentős főút nincs a közelben, s nagyobb méretű ipari beruházásokra sem került sor. Gyönk jelenleg a legkisebb település az országban, ahol gimnázium működik, s ha városi címét kapna, Gyönk lenne a legkisebb város is az országban.

A hagyomány szerint az „ősi Gyönk” helye a Kis-csárdának nevezett terület. A mai Gyönk, s a hozzá tartozó terület 3812 hektár, ebből a belterület 206 hektár. A falut 50-60 méter magas dombok veszik körül, s egy domb a falu közepéig nyúlik be. A dombok legmagasabb pontja 242 méter.

Gyönknek a történelemben többféle névváltozatával találkozhatunk: Gywnk, Györe, Gyönk. Egy 1938-ban kiadott Nevelésügyi állapotrajzban – melyet a gyönki magyar református egyház adott ki – Német József kántortanító azt írja, hogy a honfoglalás időszakában e környéken a magyarok Jenő nevű törzse élt. (Jenő – Gyenó). Gyönk valószínű a Jenk, Jink, Gyink szavakból keletkezett, de Gieng és Gywnk néven is megemlítődött a történelem során.

Forrás: http://www.gyonkitortenelem.extra.hu/index.php?mid=2

Cím: Ady Endre u. 561-562.
Tel: +36 (74) 448-358
E-mail: [email protected]
Web: www.gyonkitortenelem.extra.hu