A rettegett kór vírusa nem hátrál meg. Csak lappang: várja a következő lehetőséget.
Írta: David Quammen
Fényképezte: Pete Muller
A már közel négy évtizede ismert ebolavírus (tudományos szempontból korrekt írásmóddal: Ebola-vírus) egyik legrejtélyesebb tulajdonsága, hogy évekre nyoma veszhet. Az első följegyzett ebolajárvány 1976-ban Zaire-ban (ma: Kongói Demokratikus Köztársaság) tört ki, egy rokon vírus Szudán déli részén (ma: Dél-Szudán) pusztított. Azóta több kisebb ragályról is hírt adtak, ám 1977 és 1994 között a hivatalos adatok szerint az ebolavírus egyetlenegy áldozatot sem szedett. Mármost ez a kór nem holmi jelentéktelen tünetekkel támad; ha abban a tizenhét évben is fertőzött volna valahol, az biztosan hamar kiderül.
Önmagában a vírus nem életképes. Szüksége van olyan gazdaszervezetre, amelynek sejtjeiben elszaporodhat. Bizonyos, állatokban tenyésző kórokozók az embert is megfertőzhetik: ilyenkor zoonózisról beszélünk. Az ebola is zoonózis, ráadásul gonosz, kiismerhetetlen fajta. Sok áldozatával napok alatt végez, másokat csak súlyosan megbetegít, aztán nyoma vész, megbújik valahol.
De vajon hol? Az biztos, hogy nem az emberszabásúakban; a vizsgálatokból kiderült, hogyaz ebola csimpánzokat és gorillákat is pusztít, tehát majmokban aligha bújhat meg a járványmentes időkben. Vannak azonban vírushordozók is – olyan élőlények, amelyekben a kórokozó hosszabb ideig ellehet, miközben általában nem okoz tüneteket. A sárgaláz vírusát egyes majmok, a Nipah-vírust denevérek hordozzák. Az ausztráliai Hendra-vírus is denevérekben lappang, és csak akkor okoz (zömmel halálos kimenetelű) megbetegedést, ha lovakba, és azokon keresztül lovakkal foglalkozó ember szervezetébe juthat.
„Hol bujkál az ebola, amikor nem fertőz?” – tette fel a kérdést Karl M. Johnson virológus, az ebolakutatás úttörője. 1976-ban, a zaire-i járvány idején ő vezette a nemzetközi kutatócsoportot, ugyancsak az ő vezetésével sikerült azonosítani az ebola (utóbb Zaire egyik folyójáról elnevezett) kórokozóját. Johnsont kezdettől izgatta a kérdés, hogy hova tűnik az ebola; ám járvány idején nem a kutatás, hanem a mentés a fő – amikor falujukban sorra halnak a betegek, az emberek elsősorban nem védőruhában sürgölődő, kisemlősöket boncoló külföldieket akarnak látni maguk körül.
ng
