Nagyon fontos, hogy soha ne ítéljünk egyetlen kép alapján. Legyünk a gyerek mellett, mikor rajzol, hallgassuk meg, hogyan készíti el és hogyan kommentálja őket. Ne adjunk túl sok támpontot neki, csak arra kérjük: „Rajzold le a családod!”.
Ha egy jel többször is megismétlődik, akkor figyeljünk oda mit jelenthet. Idővel és odafigyeléssel rengeteget fogunk megtudni arról, hogy a gyermek hogyan látja a saját helyét és szerepét a családon belül.
Térbeli elhelyezés, térkitöltés
Figyeljük meg, hogy a lapon hol helyezkednek el a figurák. Ha arányosan használja ki a rendelkezésre álló teret, az alakok a lap közepén vannak, az a stabilitás, kiegyensúlyozott otthoni légkört jelzi. A lap bal oldala jelképezi az anyához, a jobb oldal az apához való viszonyulás stabilságát és mélységét.
Ha például rajzol egy napot a lap bal oldalára, akkor ez azt jelzi, hogy az édesanya felől érkezik felé a legtöbb szeretet.
Kirekesztettségre az utalhat, ha valamelyik családtag, esetleg épp a gyerek maga csak összenyomorítva fér ki a lap szélére. Akkor rajzolják így magukat a gyerekek, ha úgy érzik, hogy rájuk már nem jut sem elég idő, sem elég figyelem a családban.
Elszigeteltség, kirekesztés
Fontos megfigyelni a rajzokon, hogy az egyes alakok milyen távol vannak egymástól, az alakok egymáshoz érnek-e. Ha például a szülők szorosan egymás mellett szerepelnek, de távol vannak a többiektől, az az elkülönülésüket jelezheti.
Vagyis azt, hogy kapcsolatukba nehezen engednek be más szereplőket, akár a saját a gyereküket is. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a szülők nem foglalkoznak a gyerekükkel, ez inkább visszajelzést ad a szülőknek, hogy gyermekük hogyan látják őket.
Ha a családtagok távolabb állnak egymástól, az arra utal, hogy a gyerek szemében kicsit hűvösebb a családi légkör. A kirekesztésre utaló gyakori jel az, ha például a családtagokat vonalakkal elválasztva rajzolja a gyerek, esetleg például elnegyedeli a lapot és mindenki a maga kis részében kerül ábrázolásra. Ez valószínűleg a távolságtartás, a rideg viszony, a kevés kimutatott szeretet jele lehet.
Arányok
Nézzük meg, arányosan rajzolta e le a szereplőket. Az ideális az, ha a szülők valamivel nagyobbak a gyerekeknél, de egymással kb. azonos méretűek. Ugyanez igaz a testvérekre is, természetesen a korkülönbségnek megfelelő mértékben.
Ha a szülők közül az egyik lényegesen nagyobb a másiknál, akkor a nagyobb fél dominanciájára következtethetünk. Ha a gyerek saját magát rajzolja aránytalanul nagyobbra mindenki másnál a családban, akkor az saját magának a túlértékelésére, túl erős egóra következtethetünk, aki nagyon szeretne dominálni az összes családtaggal szemben.
Színek
A gyerek lelkivilágát, később kialakuló személyiségének jellemzőire következtethetünk a rajzon használt színekből. A pasztell színek kellemes, nyugodt, csendesebb, finomabb személyiséget jelez, míg a karakteres, élén színekből arra következtethetünk, hogy gyermekünk élénk, harsány lesz, fejlett akaratérvényesítő képességgel. Problémát, kívülállást jelezhet azonban, ha a képen valamelyik családtag nem színes, míg a többi szereplő igen.
A túlságosan sötét színek, főleg a fekete erőteljes használata depresszióra utalhat, míg a kizárólag finom, pasztell színek használata lehet határozatlanság, akaratgyengeség jele. A túl alapos kiszínezés utalhat arra, hogy a gyerek valami miatt feszültebb, és a rajzolással szeretné megnyugtatni magát.
Szereplők sorrendje, elosztása
Általában a gyerekek a rajzot a számukra legfontosabb személlyel kezdik. Ez leggyakrabban anya, apa, majd saját maguk, illetve testvérük. Testvéreknél a rajzolás sorrendje általában megegyezik a születési sorrenddel.
Ha nincs testvér, akkor gyakori, hogy a szülők körbeveszik a gyereket. Ha a gyerek az egyik szülő oldalán tünteti fel magát, az arra utal, hogy hozzá húz erősebben.
Ha a rajzon szerepelnek a nagyszülők, esetleg háziállatok, akkor az azt jelzi, hogy a gyerek őket is a szűk család tagjainak tekinti és szorosan kötődik hozzájuk.
Ha a rajz kész, és nem látunk rajta valakit a családból, kérdezzük meg, hogy ő hol van a képen. Előfordult az is, hogy a gyerek saját magát nem rajzolta oda, és mikor megkérdezték erről, azt felelte, hogy ott van ő is, csak az egyik szereplő alakja mögött. Ez jelezte, hogy mivel egy másik családtagra nagy figyelem jut (pl. tartós betegség miatt), ezért úgy érzi, hogy rá már nem marad idő.
Mozdulatok, arckifejezések
Fontos természetesen, hogy a kép szereplői mit csinálnak éppen, és milyen az arckifejezésük, mosolyognak e. Határozott, akár agresszív mozdulatot végző alaknak tünteti fel a gyerek azt a személyt, akitől fél. Ugyanezt jelezheti, ha egyik alakot felemelt kézzel ábrázolja a gyerek.
A széttárt karok viszont segítségkérésként is értelmezhetőek. Gyakori jelenség, hogy a gyerekek úgy ábrázolják szüleiket, ahogy az együtt töltött idő nagy részében látják őket: édesanyjukat egy seprűvel a kezében ábrázolják, míg édesapjukat a tv előtt ülve.
Alakok egymáshoz való viszonya (merre fordulnak, egymáshoz való méretük)?
Fontos megfigyelni, hogy az ábrázolt alakok milyen testhelyzetben szerepelnek a képen. Az egymás felé fordulás bensőséges kapcsolatot jelez, míg az elfordulás rideg, elutasító viszonyt feltételez. Nézzük meg azt is, hogy a rajzon a szülők fogják-e egymás kezét. Ha igen, akkor a gyerek szerint kapcsolatuk szilárd és támogató.
Ha a gyerek kezét fogják, akkor elképzelhető, hogy a családban a gyerek a fő összetartó erő, de a szülők közti párkapcsolat esetleg már nem elég erős. Ha a szülők körbeveszik a gyereket, de csak egyikük fogja a kezét, ott a bizalmi viszony gyengülésére következtethetünk azon az oldalon, ahol elmarad a kézfogás.
Díszítés, kidolgozottság, egyéb elemek feltüntetése
Az alakok kidolgozottsága azt jelzi, hogy az adott személy mennyire fontos a gyereknek. A nagyon elnagyolt, vagy akár nem is teljesen megrajzolt alak azt jelzi, hogy a gyerek nem szívesen tölt vele időt.
A kidolgozott, díszített alak viszont nagyon fontos számára, vele minél több időt szeretne együtt lenni. Ha valamelyik szereplő különösen közel áll a gyerek szívéhez, akkor nem ritka, hogy ezt még egy külön díszítő elemmel is jelzi. Például virágot, vagy napot rajzol az alak mellé vagy fölé.
Összbenyomás
Nagyon fontos, hogy mielőtt tételesen átvizsgáljuk a gyermek rajzait, először csak próbáljunk meg az első benyomásra figyelni. Ha a kép így első ránézésre kiegyensúlyozottnak tűnik, akkor nagy valószínűséggel semmi probléma nincsen.
Ha mégis zavar minket valami, vagy nem értjük a kép néhány elemét, akkor beszélgessünk többet a gyerekkel. Így nem csak a kérdésünkre kaphatunk választ, de azt is megalapozzuk, hogy a későbbi képeken kizárólag pozitív és megnyugtató jeleket fedezünk majd fel.
Forrás: kovacsneagi.qwqw.hu
Családrajz
Nagyon fontos, hogy soha ne ítéljünk egyetlen kép alapján. Legyünk a gyerek mellett, mikor rajzol, hallgassuk meg, hogyan készíti el és hogyan kommentálja őket. Ne adjunk túl sok támpontot neki, csak arra kérjük: „Rajzold le a családod!”.
Ha egy jel többször is megismétlődik, akkor figyeljünk oda mit jelenthet. Idővel és odafigyeléssel rengeteget fogunk megtudni arról, hogy a gyermek hogyan látja a saját helyét és szerepét a családon belül.
Térbeli elhelyezés, térkitöltés
Figyeljük meg, hogy a lapon hol helyezkednek el a figurák. Ha arányosan használja ki a rendelkezésre álló teret, az alakok a lap közepén vannak, az a stabilitás, kiegyensúlyozott otthoni légkört jelzi. A lap bal oldala jelképezi az anyához, a jobb oldal az apához való viszonyulás stabilságát és mélységét.
Ha például rajzol egy napot a lap bal oldalára, akkor ez azt jelzi, hogy az édesanya felől érkezik felé a legtöbb szeretet.
Kirekesztettségre az utalhat, ha valamelyik családtag, esetleg épp a gyerek maga csak összenyomorítva fér ki a lap szélére. Akkor rajzolják így magukat a gyerekek, ha úgy érzik, hogy rájuk már nem jut sem elég idő, sem elég figyelem a családban.
Elszigeteltség, kirekesztés
Fontos megfigyelni a rajzokon, hogy az egyes alakok milyen távol vannak egymástól, az alakok egymáshoz érnek-e. Ha például a szülők szorosan egymás mellett szerepelnek, de távol vannak a többiektől, az az elkülönülésüket jelezheti.
Vagyis azt, hogy kapcsolatukba nehezen engednek be más szereplőket, akár a saját a gyereküket is. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a szülők nem foglalkoznak a gyerekükkel, ez inkább visszajelzést ad a szülőknek, hogy gyermekük hogyan látják őket.
Ha a családtagok távolabb állnak egymástól, az arra utal, hogy a gyerek szemében kicsit hűvösebb a családi légkör. A kirekesztésre utaló gyakori jel az, ha például a családtagokat vonalakkal elválasztva rajzolja a gyerek, esetleg például elnegyedeli a lapot és mindenki a maga kis részében kerül ábrázolásra. Ez valószínűleg a távolságtartás, a rideg viszony, a kevés kimutatott szeretet jele lehet.
Arányok
Nézzük meg, arányosan rajzolta e le a szereplőket. Az ideális az, ha a szülők valamivel nagyobbak a gyerekeknél, de egymással kb. azonos méretűek. Ugyanez igaz a testvérekre is, természetesen a korkülönbségnek megfelelő mértékben.
Ha a szülők közül az egyik lényegesen nagyobb a másiknál, akkor a nagyobb fél dominanciájára következtethetünk. Ha a gyerek saját magát rajzolja aránytalanul nagyobbra mindenki másnál a családban, akkor az saját magának a túlértékelésére, túl erős egóra következtethetünk, aki nagyon szeretne dominálni az összes családtaggal szemben.
Színek
A gyerek lelkivilágát, később kialakuló személyiségének jellemzőire következtethetünk a rajzon használt színekből. A pasztell színek kellemes, nyugodt, csendesebb, finomabb személyiséget jelez, míg a karakteres, élén színekből arra következtethetünk, hogy gyermekünk élénk, harsány lesz, fejlett akaratérvényesítő képességgel. Problémát, kívülállást jelezhet azonban, ha a képen valamelyik családtag nem színes, míg a többi szereplő igen.
A túlságosan sötét színek, főleg a fekete erőteljes használata depresszióra utalhat, míg a kizárólag finom, pasztell színek használata lehet határozatlanság, akaratgyengeség jele. A túl alapos kiszínezés utalhat arra, hogy a gyerek valami miatt feszültebb, és a rajzolással szeretné megnyugtatni magát.
Szereplők sorrendje, elosztása
Általában a gyerekek a rajzot a számukra legfontosabb személlyel kezdik. Ez leggyakrabban anya, apa, majd saját maguk, illetve testvérük. Testvéreknél a rajzolás sorrendje általában megegyezik a születési sorrenddel.
Ha nincs testvér, akkor gyakori, hogy a szülők körbeveszik a gyereket. Ha a gyerek az egyik szülő oldalán tünteti fel magát, az arra utal, hogy hozzá húz erősebben.
Ha a rajzon szerepelnek a nagyszülők, esetleg háziállatok, akkor az azt jelzi, hogy a gyerek őket is a szűk család tagjainak tekinti és szorosan kötődik hozzájuk.
Ha a rajz kész, és nem látunk rajta valakit a családból, kérdezzük meg, hogy ő hol van a képen. Előfordult az is, hogy a gyerek saját magát nem rajzolta oda, és mikor megkérdezték erről, azt felelte, hogy ott van ő is, csak az egyik szereplő alakja mögött. Ez jelezte, hogy mivel egy másik családtagra nagy figyelem jut (pl. tartós betegség miatt), ezért úgy érzi, hogy rá már nem marad idő.
Mozdulatok, arckifejezések
Fontos természetesen, hogy a kép szereplői mit csinálnak éppen, és milyen az arckifejezésük, mosolyognak e. Határozott, akár agresszív mozdulatot végző alaknak tünteti fel a gyerek azt a személyt, akitől fél. Ugyanezt jelezheti, ha egyik alakot felemelt kézzel ábrázolja a gyerek.
A széttárt karok viszont segítségkérésként is értelmezhetőek. Gyakori jelenség, hogy a gyerekek úgy ábrázolják szüleiket, ahogy az együtt töltött idő nagy részében látják őket: édesanyjukat egy seprűvel a kezében ábrázolják, míg édesapjukat a tv előtt ülve.
Alakok egymáshoz való viszonya (merre fordulnak, egymáshoz való méretük)?
Fontos megfigyelni, hogy az ábrázolt alakok milyen testhelyzetben szerepelnek a képen. Az egymás felé fordulás bensőséges kapcsolatot jelez, míg az elfordulás rideg, elutasító viszonyt feltételez. Nézzük meg azt is, hogy a rajzon a szülők fogják-e egymás kezét. Ha igen, akkor a gyerek szerint kapcsolatuk szilárd és támogató.
Ha a gyerek kezét fogják, akkor elképzelhető, hogy a családban a gyerek a fő összetartó erő, de a szülők közti párkapcsolat esetleg már nem elég erős. Ha a szülők körbeveszik a gyereket, de csak egyikük fogja a kezét, ott a bizalmi viszony gyengülésére következtethetünk azon az oldalon, ahol elmarad a kézfogás.
Díszítés, kidolgozottság, egyéb elemek feltüntetése
Az alakok kidolgozottsága azt jelzi, hogy az adott személy mennyire fontos a gyereknek. A nagyon elnagyolt, vagy akár nem is teljesen megrajzolt alak azt jelzi, hogy a gyerek nem szívesen tölt vele időt.
A kidolgozott, díszített alak viszont nagyon fontos számára, vele minél több időt szeretne együtt lenni. Ha valamelyik szereplő különösen közel áll a gyerek szívéhez, akkor nem ritka, hogy ezt még egy külön díszítő elemmel is jelzi. Például virágot, vagy napot rajzol az alak mellé vagy fölé.
Összbenyomás
Nagyon fontos, hogy mielőtt tételesen átvizsgáljuk a gyermek rajzait, először csak próbáljunk meg az első benyomásra figyelni. Ha a kép így első ránézésre kiegyensúlyozottnak tűnik, akkor nagy valószínűséggel semmi probléma nincsen.
Ha mégis zavar minket valami, vagy nem értjük a kép néhány elemét, akkor beszélgessünk többet a gyerekkel. Így nem csak a kérdésünkre kaphatunk választ, de azt is megalapozzuk, hogy a későbbi képeken kizárólag pozitív és megnyugtató jeleket fedezünk majd fel.
Forrás: http://tanitoikincseim.lapunk.hu
Családrajz
Nagyon fontos, hogy soha ne ítéljünk egyetlen kép alapján. Legyünk a gyerek mellett, mikor rajzol, hallgassuk meg, hogyan készíti el és hogyan kommentálja őket. Ne adjunk túl sok támpontot neki, csak arra kérjük: „Rajzold le a családod!”.
Ha egy jel többször is megismétlődik, akkor figyeljünk oda mit jelenthet. Idővel és odafigyeléssel rengeteget fogunk megtudni arról, hogy a gyermek hogyan látja a saját helyét és szerepét a családon belül.
Térbeli elhelyezés, térkitöltés
Figyeljük meg, hogy a lapon hol helyezkednek el a figurák. Ha arányosan használja ki a rendelkezésre álló teret, az alakok a lap közepén vannak, az a stabilitás, kiegyensúlyozott otthoni légkört jelzi. A lap bal oldala jelképezi az anyához, a jobb oldal az apához való viszonyulás stabilságát és mélységét.
Ha például rajzol egy napot a lap bal oldalára, akkor ez azt jelzi, hogy az édesanya felől érkezik felé a legtöbb szeretet.
Kirekesztettségre az utalhat, ha valamelyik családtag, esetleg épp a gyerek maga csak összenyomorítva fér ki a lap szélére. Akkor rajzolják így magukat a gyerekek, ha úgy érzik, hogy rájuk már nem jut sem elég idő, sem elég figyelem a családban.
Elszigeteltség, kirekesztés
Fontos megfigyelni a rajzokon, hogy az egyes alakok milyen távol vannak egymástól, az alakok egymáshoz érnek-e. Ha például a szülők szorosan egymás mellett szerepelnek, de távol vannak a többiektől, az az elkülönülésüket jelezheti.
Vagyis azt, hogy kapcsolatukba nehezen engednek be más szereplőket, akár a saját a gyereküket is. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a szülők nem foglalkoznak a gyerekükkel, ez inkább visszajelzést ad a szülőknek, hogy gyermekük hogyan látják őket.
Ha a családtagok távolabb állnak egymástól, az arra utal, hogy a gyerek szemében kicsit hűvösebb a családi légkör. A kirekesztésre utaló gyakori jel az, ha például a családtagokat vonalakkal elválasztva rajzolja a gyerek, esetleg például elnegyedeli a lapot és mindenki a maga kis részében kerül ábrázolásra. Ez valószínűleg a távolságtartás, a rideg viszony, a kevés kimutatott szeretet jele lehet.
Arányok
Nézzük meg, arányosan rajzolta e le a szereplőket. Az ideális az, ha a szülők valamivel nagyobbak a gyerekeknél, de egymással kb. azonos méretűek. Ugyanez igaz a testvérekre is, természetesen a korkülönbségnek megfelelő mértékben.
Ha a szülők közül az egyik lényegesen nagyobb a másiknál, akkor a nagyobb fél dominanciájára következtethetünk. Ha a gyerek saját magát rajzolja aránytalanul nagyobbra mindenki másnál a családban, akkor az saját magának a túlértékelésére, túl erős egóra következtethetünk, aki nagyon szeretne dominálni az összes családtaggal szemben.
Színek
A gyerek lelkivilágát, később kialakuló személyiségének jellemzőire következtethetünk a rajzon használt színekből. A pasztell színek kellemes, nyugodt, csendesebb, finomabb személyiséget jelez, míg a karakteres, élén színekből arra következtethetünk, hogy gyermekünk élénk, harsány lesz, fejlett akaratérvényesítő képességgel. Problémát, kívülállást jelezhet azonban, ha a képen valamelyik családtag nem színes, míg a többi szereplő igen.
A túlságosan sötét színek, főleg a fekete erőteljes használata depresszióra utalhat, míg a kizárólag finom, pasztell színek használata lehet határozatlanság, akaratgyengeség jele. A túl alapos kiszínezés utalhat arra, hogy a gyerek valami miatt feszültebb, és a rajzolással szeretné megnyugtatni magát.
Szereplők sorrendje, elosztása
Általában a gyerekek a rajzot a számukra legfontosabb személlyel kezdik. Ez leggyakrabban anya, apa, majd saját maguk, illetve testvérük. Testvéreknél a rajzolás sorrendje általában megegyezik a születési sorrenddel.
Ha nincs testvér, akkor gyakori, hogy a szülők körbeveszik a gyereket. Ha a gyerek az egyik szülő oldalán tünteti fel magát, az arra utal, hogy hozzá húz erősebben.
Ha a rajzon szerepelnek a nagyszülők, esetleg háziállatok, akkor az azt jelzi, hogy a gyerek őket is a szűk család tagjainak tekinti és szorosan kötődik hozzájuk.
Ha a rajz kész, és nem látunk rajta valakit a családból, kérdezzük meg, hogy ő hol van a képen. Előfordult az is, hogy a gyerek saját magát nem rajzolta oda, és mikor megkérdezték erről, azt felelte, hogy ott van ő is, csak az egyik szereplő alakja mögött. Ez jelezte, hogy mivel egy másik családtagra nagy figyelem jut (pl. tartós betegség miatt), ezért úgy érzi, hogy rá már nem marad idő.
Mozdulatok, arckifejezések
Fontos természetesen, hogy a kép szereplői mit csinálnak éppen, és milyen az arckifejezésük, mosolyognak e. Határozott, akár agresszív mozdulatot végző alaknak tünteti fel a gyerek azt a személyt, akitől fél. Ugyanezt jelezheti, ha egyik alakot felemelt kézzel ábrázolja a gyerek.
A széttárt karok viszont segítségkérésként is értelmezhetőek. Gyakori jelenség, hogy a gyerekek úgy ábrázolják szüleiket, ahogy az együtt töltött idő nagy részében látják őket: édesanyjukat egy seprűvel a kezében ábrázolják, míg édesapjukat a tv előtt ülve.
Alakok egymáshoz való viszonya (merre fordulnak, egymáshoz való méretük)?
Fontos megfigyelni, hogy az ábrázolt alakok milyen testhelyzetben szerepelnek a képen. Az egymás felé fordulás bensőséges kapcsolatot jelez, míg az elfordulás rideg, elutasító viszonyt feltételez. Nézzük meg azt is, hogy a rajzon a szülők fogják-e egymás kezét. Ha igen, akkor a gyerek szerint kapcsolatuk szilárd és támogató.
Ha a gyerek kezét fogják, akkor elképzelhető, hogy a családban a gyerek a fő összetartó erő, de a szülők közti párkapcsolat esetleg már nem elég erős. Ha a szülők körbeveszik a gyereket, de csak egyikük fogja a kezét, ott a bizalmi viszony gyengülésére következtethetünk azon az oldalon, ahol elmarad a kézfogás.
Díszítés, kidolgozottság, egyéb elemek feltüntetése
Az alakok kidolgozottsága azt jelzi, hogy az adott személy mennyire fontos a gyereknek. A nagyon elnagyolt, vagy akár nem is teljesen megrajzolt alak azt jelzi, hogy a gyerek nem szívesen tölt vele időt.
A kidolgozott, díszített alak viszont nagyon fontos számára, vele minél több időt szeretne együtt lenni. Ha valamelyik szereplő különösen közel áll a gyerek szívéhez, akkor nem ritka, hogy ezt még egy külön díszítő elemmel is jelzi. Például virágot, vagy napot rajzol az alak mellé vagy fölé.
Összbenyomás
Nagyon fontos, hogy mielőtt tételesen átvizsgáljuk a gyermek rajzait, először csak próbáljunk meg az első benyomásra figyelni. Ha a kép így első ránézésre kiegyensúlyozottnak tűnik, akkor nagy valószínűséggel semmi probléma nincsen.
Ha mégis zavar minket valami, vagy nem értjük a kép néhány elemét, akkor beszélgessünk többet a gyerekkel. Így nem csak a kérdésünkre kaphatunk választ, de azt is megalapozzuk, hogy a későbbi képeken kizárólag pozitív és megnyugtató jeleket fedezünk majd fel.
Forrás: http://tanitoikincseim.lapunk.hu
