Gyermekotthonokban is vadásznak áldozataikra a futtatók

forrás: hirado.hu

A gyerekek többsége gyermekotthonból szökik meg

Évente közel 17 ezer esetben keresnek eltűnt gyereket Magyarországon. Vannak köztük olyanok, akik többször kerülnek be a statisztikákba, miután újból és újból eltűntként regisztrálják őket.

Többnyire  48 órán belül megkerülnek, ám az ritkán derül ki, hogy hol és kivel voltak, mi történt velük – mondta Csekeő Borbála pszichológus, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány munkatársa a hirado.hu-nak.

Nem jellemző, hogy egy gyerek családból tűnjön el, inkább gyerekotthonokból, nevelőszülőktől szöknek el. Köztük is a tizenévesek vannak a legtöbben.

Sajnos sokan elfelejtik azt, hogy ezek a gyerekek honnan és milyen körülmények közül jönnek – mondta. A gyermekotthonba kerülő fiatalok nagy százaléka traumatizált, sérülékeny, hiányzik belőlük a kötődés, a bizalom. Nem tanulták meg az együttélés formáit, egymás kereteinek tiszteletben tartását.

„Egy ilyen halmozottan hátrányos helyzetben kellene olyan kötődésnek kialakulnia, mely visszatartja őt a szökéstől, attól, hogy higgyen a „kísértőnek”. Ha ehhez hozzátesszük azt, hogy a rendszer túlterhelt és lassú, szakemberhiánnyal küzd – akkor jogosan tehetjük fel a kérdést, vajon ezek a gyerekek megfelelő segítséget kapnak-e.”

Drog és prostitúció együtt jár

Azok a gyerekek, akik tartósan szökésben vannak, nagy eséllyel kerülnek a drogok és a prostitúció világába. Az utcán ugyanis 1-2 napig lehet életben maradni pénz, élelmiszer, hajlék és ruha nélkül. Törvényszerű, hogy kriminalizálódjanak – tette hozzá a pszichológus.

Az internet és a modern technika révén könnyebbé vált az ismerkedés manapság, a „csábítók” nagy része online talál rá áldozatára csetszobákban, közösségi portálokon. Barátnak adják ki magukat, szerelmet szimulálnak, és mindez aztán rövid időn belül átfordul szexuális kizsákmányolásba.

A megelőzőrendszer inkább előítéletes, mint hatékony. Pont ez az előítéletesség teszi többek között láthatatlanabbá a fiúkat is, akiket nem a mindenki számára ismert „útmenti” prostitúcióra kényszerítenek. A határok összemosásával pedig – azzal, hogy homoszexuálisnak minősítik az áldozatokat – pont azok az előítéletességek kerülnek felszínre, amelyek azt feltételezik, hogy egy gyermekprostituált (legyen az akár lány, akár fiú) bármilyen önkéntes döntés alapján választaná meg helyzetét.

Keveredik a drogok világa a prostitúcióval. A közhiedelemmel ellentétben azonban nem a drogra szükséges pénz megszerzése tesz prostituálttá egy gyerekek, sokkal hamarabb kényszerítik őket testük kiszolgáltatására.

Létezik Magyarországon gyermekprostitúció, csak nem tudjuk, milyen mértékben – mondta Gyurkó Szilvia gyermekjogvédő. Nehéz számokat mondani, mert áldozatok és elkövetők nem számítanak ellenérdekelt félnek. Ritkán kerül napvilágra az ügy – tette hozzá.

Nincs választási lehetőségük

A fiatalok, mire segítséget mernek kérni, vagy megértik helyzetük súlyosságát, már 20-21 évesek. De történeteikből egyértelműen kiderül, hogy még bőven 18 éves koruk előtt váltak szexuális bűncselekmények áldozatává. Gyakran nem értik meg, hogy mi folyik körülöttük, csupán rosszul érzik magukat. Nem akarnak vissza-, hazatérni, nem akarnak a gyerekotthonba, a nevelőszülőkhöz vagy egy bántalmazó családba visszakerülni. Nem fogják fel kiszolgáltatott helyzetüket, azt, hogy megalázzák és kihasználják őket. Azt hiszik, hogy még ez a helyzet is jobb annál, ami otthon várna rájuk.

Nem önként választanak. Azt választják csupán, hogy ne kelljen otthon lenni, de a prostitúciót nem ők választják maguknak – hívta fel a figyelmet a helyzet súlyosságára Betlen Anna civil női jogvédő.

Sokat elmond a helyzetről, hogy a magyar gyerekvédelmi rendszerbe bűnelkövetőként kerülnek be, nem mint áldozat. Bár vannak használható jogszabályok, a rendszer rosszul működik. Van, hogy évek telnek el, mire egy gyereket kiemelnek a bántalmazó környezetből. Pedig egy fiatalnál a hetek is számítanak.
A rendszer tovább traumatizál

Telefonon jönne a segítség… de ritkán kérik – mondta a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány munkatársa. Az esetek többségében a gyerekek nem érzik áldozatnak magukat. Évi 1-2 eset van, amely prostitúcióról szól. Az alapítványhoz beérkező hívások többségénél inkább párkapcsolati dilemmaként merül fel a probléma, nincs szó prostitúcióról. Jellemzően a barát, aki eddig jó volt és segített, arra kéri a lányt, hogy menjen el egy haverjával, vagy így segítse őt ki anyagilag. A fiatal lányok szemében csak egy jófej srác, aki megengedte, hogy odaköltözzön hozzá és segít neki – magyarázza a pszichológus.

A gyermekprostitúció áldozatai jellemzően gyermekotthonból, nevelőszülőktől érkeznek. Általában nem kérnek segítséget, aki mégis annak egy nagyon nehéz, rögös és kétséges kimenetelű utat kell bejárnia. Hiszen ki tudja, hogy ebben a rendszerben sikerül-e bebizonyítania igazát. Felnőtt férfiak előtt kell majd a saját testéről mesélnie, miközben újra és újra átélnie történetét.

Ha az áldozat büntethető, a kliens miért nem?

A kampányok többsége az áldozatot szólítja meg, hogy ne váljon áldozattá. De sokszor elfeledkezünk arról, hogy a történet többszereplős. A háttérben a futtatóval, a klienssel és a megfigyelő szerepében a gyermekvédelemben, vagy magában a rendszerben dolgozó szakemberek tömkelegével.

Az ellátórendszer tagjai nem tekintik áldozatnak a gyerekeket. Míg az esetleírásokban a nevelőotthonban történteknél gyerek, vagy kiskorú a megfogalmazás, a rendőrségi eseteknél már felnőttként kezelik őket.

Egy pécsi történet jut eszembe – mesélte dr. Gyurkó Szilvia –, amikor a nevelőszülőktől elszökött 14 éves fiatal lányt a buszmegállóban szedte össze a helyi rendőr. A kapitányságon felvett jegyzőkönyvben az szerepelt, hogy tetten érték prostitúcióval. De a járőrnek sem a futtatót, sem a szolgáltatást igénybe vevőt nem jutott eszébe letartóztatni. Miután tetten érte őket, csupán a fiatal lányt vitte be a kapitányságra.

Az ellátórendszerben dolgozók sem ismerik a jogszabályokat és törvényeket – mondta a történetre Betlen Anna női jogvédő. Azt sem tudják, hogy meddig terjed a gyermekprostitúció, hány éves kortól számít felnőttnek. Egy gyereket ugyanis a Btk. jogszabályai alapján nem lehet büntetni prostitúció miatt. A gyermekprostitúció kihasználása azonban 3 évig terjedő szabadságvesztéssel, míg egy futtató ennél hosszabban büntethető 2013 júliusa óta.

A dolgozók sincsenek felkészítve

Egy nemrég kiadott ombudsmani jelentésből kiderült, hogy a kalocsai gyermekotthonban a gondozók kulcscsomóval verik, rugdossák a gyerekeket. A vizsgálat egy korábbi nevelő bejelentésére indult, Székely László, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság és az Országos Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Dokumentációs Központ (OBDK) főigazgatóját kérte fel annak lefolytatására
A vizsgálat során a megkérdezett gyerekek elmondták, hogy öt-hat pofont kaptak, amikor szökés után visszavitték őket, ám azt nem bántalmazásként, hanem „figyelmeztető szándékú nevelési eszköznek” fogták fel.

„A fenntartó vizsgálata megállapította, hogy a gyermekotthonban élők körében a bántalmazás – akár elkövetői, akár áldozati oldalon – enyhébb megítélés alá esik, mint az átlagos gondozási szükségletű gyermekeknél, amely mindenképpen aggályos jelenség.”

Az intézmény állandó létszámhiánnyal küzd, az üres helyek feltöltése azonban nehézségeket jelent, a szakdolgozók pedig megfelelő kompetenciák hiányában nem mindig képesek helyes pedagógiai választ adni a gyermekek indulatos viselkedésére.

Az ellenőrzés során arra is fény derült, hogy a gyermekotthonban jutalmazási eszközként cigarettát osztottak a fiatalkorúak számára a nevelők, szökés esetén pedig annak megvonása volt a büntetés.

„A gyermekfelügyelők között nagy a fluktuáció. Előfordul, hogy nem rendelkeznek kellő pedagógiai tapasztalattal, ezért nem tudják kezelni az agressziót, illetve nem rendelkeznek megfelelő pedagógiai eszközökkel a gyermekek magatartási, viselkedési, beilleszkedési zavarainak hatékony kezelésére.”

Több gyermek beszámolt róla, hogy ritkán találkozik a gyámjával, sokakat rendszertelenül látogatnak, kapcsolattartásuk a gyámokkal kiszámíthatatlan.

Az alapvető jogok biztosa a vizsgálat eredményének fényében tájékoztatást kért az emberi erőforrások miniszterétől arról, miként teljesültek a hasonló ügyekben már korábban megfogalmazott ajánlásai, valamint arra kérte a minisztert, hogy hozza meg a szükséges intézkedéseket a helyzet megoldása érdekében.