Oktatási-, nevelési kultúra, tanulás, önkifejezés, identitásépítés, kommunikáció, média-ismeretek, kötelező tantárgyak kiszélesítésének köre, erről (is) írunk cikkünkben, ahogyan mi gondoljuk és ahogyan szakembereink gondolják!
A használatkutatások azt jelzik, hogy a gyerekek már óvodás korban elkezdik elfoglalni az online tereket, a nagyobbak számára pedig a létezés meghatározó jellemzője, hogy az offline és online világ nem válik el élesen.
A tanulás, az önkifejezés, az identitásépítés, a kisebb-nagyobb közösségekhez tartozás, a másokkal való kommunikáció a gyerekek életében is egyre inkább a médiához kötődik.
Médiaoktatás: pajzs a kockázatok kezelésére és iránytű az eligazodáshoz
A digitális térrel kibővült valóság számos kockázatot hordoz a gyerekek egészséges személyiségfejlődésére. Az online térben túl könnyen férnek hozzá ártalmas tartalmakhoz (pl. pornográfia, erőszak, önveszélyes kihívásokra buzdítás), ki vannak téve ellenséges, gyűlölködő, bántó üzeneteknek (online bántalmazás), meghamisított híreknek, valamint olyan manipulatív technikáknak, melyek addiktívvá teszik a közösségi médiafelületek, valamint a videójátékok használatát.
Ezeknek a kockázatoknak a kezelésében óriási szerepe lenne az oktatásnak, mivel a gyerekek védelmét célzó szabályozás nehézkes, a jelenlegi állás szerint alkalmatlan az egészséges médiakörnyezet valódi megteremtésére. De nemcsak a kockázatok kezelése indokolná a médiaoktatás jelenlétét az iskolákban. Legalább annyira fontos az is, hogy
az iskola a lehetőségekhez való hozzáférést és az értelmes használatot is segítse.
Aki nem tanulja meg hogyan érdemes használni a technológiai környezetet, az nem férhet hozzá azokhoz az előnyökhöz sem, melyeket az a számára kínál.
Mi az, amit már régóta tanítanunk kellene?
Ugyan a cikksorozat az iskoláról szól, de a médiaoktatásnak már az óvodában is helye lenne. Játékkeretet kellene kínálnia a médiaélmények feldolgozásához. Rajzoláson, szerepjátékon, mozgáson keresztül segíteni, hogy a gyerekek megtanulják a médiatartalmak által keltett érzések kifejezését, az erről való gondolkodást és a beszélgetést.
Az iskolai médiaoktatás komplex feladata megragadható a fejlesztési célokon és az ehhez kapcsolható témakörökön keresztül.
- A válogatás képességének kialakítása, hogy a diákok képesek legyenek a média széles kínálatából választani maguknak értelmes és érdekes dolgokat, ahelyett, hogy válogatás nélkül fogyasztanának.
- Az offline és online világ közötti egyensúly megtartása, az egészséges arányok kialakítását segítő ismeretek átadása és attitűdök fejlesztése. Ez a témakör már alsó tagozatban bevezethető, többek között az offline és online világ sajátosságai és különbségei feldolgozásával. A felső tagozatban ide kapcsolható többek között a közösségi médiafelületek/videójátékok és a függőség témaköre, az ún. magával ragadó technikák (pl. videójátékok jutalmazási játéktervezési mintái) megismerése és tudatosítása.
- A technológia biztonságos és hatékony használatának a tanítása: olyan applikációk készségszintű használata, melyek tudásmegosztásra, vizualizációra vagy önkifejezésre és önreprezentációra alkalmasak.
- A médián keresztül elért tartalmak feldolgozása, értelmezése: különböző műfajú médiaszövegek, szöveges, képi, mozgóképi tartalmak megértése, a médiatartalom alapüzenetének megragadása. Míg a kisebbeknél animációk, rövid videók, a nagyobbaknál már a hagyományos médiaműfajok (pl. hírek, casting műsorok, sorozatok) mellett a közösségi médiában megosztott tartalmak (influenszer és gamer videók, TikTok trendek stb.) és médiafelületek is megjelenhetnek az oktatás részeként.
- A médiatartalmak értékelését, kritikai megítélését segítő ismeretek, készségek fejlesztése. Ezek segítségével a gyerekek megalapozott ítéletet tudnak hozni médiatartalmak minőségéről, hasznosságáról, megbízhatóságáról, és a készítők szándékairól. Ehhez a témakörhöz tartoznak az online reklámok, a hamis, megtévesztő tartalmak (pl. álhírek) felismerése és szűrése. De ide vehetjük bizonyos online szolgáltatások működésének megértését (keresőmotorok, streaming szolgáltatások, a mesterséges intelligencia, a kiterjesztett / virtuális valóság stb).
- Az infokommunikációs környezet etikus, együttműködésre épülő, kreatív használatának fejlesztése. A médiaműveltség az állampolgári kompetencia fontos eleme, melybe olyan társadalmi kérdések megbeszélése is beletartozik, mint a társadalmi polarizáció, a szolgáltatások és a fogyasztás digitalizációja vagy a dezinformáció és a propaganda.
A köznevelés médiaoktatást csak nyomokban tartalmaz
Az alapvető jogok biztosa a médiaoktatás állapotáról szóló 2016-os jelentésében azt írta, hogy „a köznevelés rendszerében leginkább a médiaoktatás szándéka látszódik, annak eredményei már sokkal kevésbé”. Ugyan a Nemzeti Alaptanterv rögzíti a fejlesztési területek és nevelési célok között a médiatudatosságot, de önálló műveltségi területként önálló tantárgyi keretet csak a gimnázium utolsó évében kap.
A fejlesztési cél a kerettantervi rendszerben több tantárgy keretében, megfelelő összehangolás nélkül jelenik meg.
Ahogy az ombudsmani jelentés fogalmaz: „a megfelelő kompetenciával rendelkező szakképzett pedagógusok hiánya, a médiaértés-oktatásra vonatkozó ismeretek főként elvi szinten létező, a gyakorlatban ellentmondásos, hiányos átadása” jellemzi a hazai viszonyokat.
Egy 2019-ben, a Digitális Gyermekvédelmi Stratégia keretében készült átfogó vizsgálat eredménye szerint országosan a közoktatási intézmények több mint felében nincs médiaoktatás. Egy negyedükben integrált formában, egytizedükben önálló tantárgyként, másik egy tizedében pedig egyéb tantárgy formájában. Amikor a kutatásban arról kérdezték a pedagógusokat, hogy az ismereteket több tantárgy keretében elhelyező tanterv hogyan valósul meg a gyakorlatban, a pedagógusok viszonylag nagy arányban (40%) válaszolták, hogy a médiaismereteket beépítik a tanórákba. Ennek tartalmáról a kutatás szerint azonban nincsenek információk.
A 2020-ban elfogadott új Nemzeti Alaptanterv nem módosított a 2012-es NAT koncepcionális megközelítésén. Megjelenik benne a médiatudatosság fontossága, de
a gyakorlatba való átültetés mikéntje átgondolatlan.
Az ombudsman által 2016-ban megfogalmazott rendszerszintű problémákat (tanárképzés/továbbképzés, tananyagok, fejlesztő módszertan hiánya) azóta sem sikerült orvosolni.
Annyi fejlődés tapasztalható, hogy számos oktatást segítő tananyag vált hozzáférhetővé a tanárok számára, például a Digitális Pedagógiai Módszertani Központ vagy a Digitális Témahét online felületén, amiben a médiatudatosság fejlesztéshez kapcsolódó anyagok is szerepelnek. A sor bővíthető még a Bűvösvölgy Médiaoktatási Központ anyagaival, vagy a civil világ szereplői (pl. Televele Médiapedagógiai Egyesület, Idea Alapítvány, Álhírvadász) és az üzleti szereplők (pl. Vodafone, Facebook – Get Digital) által kínált tananyagokkal. Egy lelkes tanár vagy tanárközösség sok idő és energiabefektetéssel találhat használható segédanyagokat, de
továbbra is hiányzik a médiaoktatás témaköreit átfogóan lefedő rendszerzett tananyagkészlet és módszertani segítség.
Jó gyakorlatként említhető egy bajai iskola, a Magyarországi Németek Általános Művelődési Központja, ahol külön munkacsoport dolgozta ki azt az évfolyamonként egymásra épülő rendszert, amelyben a gyerekek életkori sajátosságainak figyelembevételével helyezték el a különböző tantárgyakban a médiaműveltség fejlesztését.
Létfontosságú a megfelelő stratégia
Európában elsőként a finnek fogalmaztak meg átfogó, nemzeti stratégiát a médiaműveltség fejlesztésére a 2010-es évek elején. A policy négy nagy témakörének egyike az oktatás fejlesztése volt, amelyben átfogó tananyag és módszertani fejlesztés, az új nemzeti alaptantervhez igazodó tanárképzés és a helyi oktatási igényekre szabott intézményi környezet megteremtése is célként jelent meg.
A stratégiát 2019-ben az eredmények kiértékelése után megújították: a dokumentum a médiaoktatás fejlesztését egy szisztematikusan megtervezett és sok szereplős összehangolt folyamatként írja le, amelyben hangsúlyos elemként jelenik meg a tanárok megfelelő képzése és továbbképzése. Egy másik példa az Egyesült Királyság nemrégiben megfogalmazott stratégiai dokumentuma.
Magyarországon a médiaoktatás által megcélzott fejlesztés azért is van nehéz helyzetben, mert teljesen más módszerekre épül, mint ami az oktatásban megszokott.
A feldolgozásnak párbeszédalapúnak kellene lennie, erősen építve a gyerekek saját médiaélményeire, együttműködésre, csoportmunkára és a résztvevők önkifejezési/alkotási vágyára. Szerves része lenne az érzelmi intelligencia ösztönzése, ami speciális eszközöket igényel. Márpedig ezek a módszerek időigényesek, és alig működnek nagylétszámú osztályokban,
Mivel a médiahasználat tudatossága erős önreflexiós készséget igényel, a médiaoktatásnak lehetővé kellene tennie, hogy a gyerekek megtanulják azonosítani és megérteni saját érzéseiket, gondolataikat, viszonyulásaikat a fogyasztott tartalmakhoz, a médiakörnyezethez. Ennek alapja az osztálytermi bizalom és a megfelelő tanári attitűd. A tanár feladata elsősorban a facilitálás, a párbeszéd kialakítása és gyerekek kíváncsiságának fenntartása lenne.
g7 nyomán
