Cikkünkből lehetőséged van többet megtudni a színésznőről, ugyanis a Bors által készített interjúból megmutatjuk a legérdekesebb részeket.
„Mivel ereszti ki a gőzt, ha most nem tudott pihenni?
Igazán nem is beszélhetek fáradtságról, hiszen nem munkaként élem meg a feladataimat. Mindig játszom. De a sport fontos, az jelenti a legerősebb gőzkiadást. Nagyon szeretek moziba járni. Sokszor gondolok arra, hogy gyerekként milyen erős moziélményeim voltak, megadatott a kivételesen jó játék lehetősége.
Mikor határozta el, hogy színésznő lesz?
Tizenhét évesen mondtam ki először, aztán szüleim előtt is, akik kezdetben nem örültek neki. Nem volt színész a családunkban, ôk pedagógusok. De már gyerekkoromtól ott bujkált bennem, ha visszagondolok arra, hogy akkor miket játszottam, mivel foglalkoztam. Mindig a színészet állt közel hozzám. Amikor nagy kudarcok értek – kezdetben a főiskolán sem volt egyszerû a helyzet –, akkor sem gondoltam arra, hogy nem az én utamat járom. Soha nem gondoltam a feladásra.
Mikor jött el a pont, amikor azt érezte: révbe ért, tényleg tehetséges, sikeres a pályán?
Ezt a mai napig nem érzem. Ha így lenne, megnyugvást jelentene, és az nem jó. Az új szerepekkel mindig új „kínlódás” kezdődik, ami addig történt, nem számít. Újra vájkálni kell a mélyben, a tegnap nem ér semmit. Nem volt olyan, hogy azt éreztem, révbe értem. Nyilván vannak olyan pillanatok, mint a monte-carlói fesztivál, amikor a csillogás egy-egy pillanatig elhiteti az emberrel, hogy sikerült… De ezt nem kell nagyon komolyan venni.
A volt férjem (Telihay Péter színházi rendezô – a szerk.), akivel rengeteget beszélgettünk egy-egy szerep kapcsán, akkor is, amikor nem ô rendezett. Amit én a színészi szememmel nem láttam, arra ráirányította a figyelmemet. Amikor elváltunk, ez hiányzott a legjobban. Ilyen téren azóta egyedül maradtam.
Azt olvastam, nehezen szokta meg a népszerűséget. Például hogy vásárláskor a kosarába is mindig belenéznek a kíváncsi tekintetek…
Leginkább azért jó hatások érnek, jó érzés, hogy mennyire szeretnek. Sok üzenetet kapok a közösségi oldalamon, bókokat a fiúktól, férfiaktól, amik megmosolyogtatnak. Ami idegesít, ha a sajtó a magánéletembe férkőzik be. Egy előadásról, szereplésről megjelent kritikát mindig elolvasok, kommentekkel azonban önvédelemből nem foglalkozom.
Milyen elfoglaltságai vannak jelenleg a Barátok közt mellett?
A Karinthy Színházban próbálok egy vígjátékot, aminek november elején lesz a bemutatója. Hiányzik már a színpad, nagyon várom, hogy újra kiállhassak a nézôk elé. Egy cseh filmet is elkezdtem forgatni nyáron, amit még nem fejeztünk be. Egy pszichothrillerről van szó, fantasztikus, bonyolult karaktert játszom benne. Színház, film, napi sorozat egyszerre. Minden, amiről egy színész álmodhat…
Szeretem ezt a sokszínűséget. Nagyon jó, hogy a film ennyire megtalált, a közeli felvételeken olyat mutathatok meg, amire a színpadon nincs lehetôség, hiszen ott messzebbről lát a nézô. A filmen azt is látni lehet a színész tekintetén, ahogy a gondolatok átsuhannak. A színház légköre mindig különleges, a napi sorozat pedig olyan rutint ad, amiért nagyon hálás vagyok. Karácsonyig most erősen leköt a munka, de mosolyogva várom a következő hónapokat.
Milyen valójában Gubík Ági? Hogyan jellemeznék a barátai?
Impulzív személyiség, hol nagyon fent, hol nagyon lent vagyok. Nagyok az érzelmi kilengéseim. Érdekes, hogy ezt inkább a nem színész barátaim látják, akik művészek, nekik fel sem tűnik. Egyenes embernek tartanak.”
Forrás: delina; Kép: Google,
Korrektúra: www.hirmagazin.eu
