Döntő fordulatot jelentett a település életében, amikor Grassalkovich Antal (1694-1771) lett a vidék tulajdonosa. A tüneményes pályafutású barokk főúr Gödöllőt választotta kiterjedt birtokai középpontjául, nagy ívű fejlődés lehetőségét nyitva meg ezzel a település előtt. Itt építette föl pompás barokk kastélyát (1744-1751), mely építészeti és történeti szempontból egyaránt jelentős, 1751-ben Mária Terézia is meglátogatta. Grassalkovich Antal jó ízlésű és bőkezű mecénás is volt. Kora kiváló építészeivel és szobrászaival dolgoztatott (Mayerhoffer András és János, Martin Vogerl, Gföller Jakab). A mai Gödöllő műemlékeinek jó része Grassalkovich korából származik. Ezek közül a legjelentősebb – a kastélyon kívül – a máriabesnyői kegytemplom, mely neves búcsújáróhely. Grassalkovich szlovák és német mesteremberek betelepítésével oldotta meg az építkezésekhez szükséges munkaerő-utánpótlást. Ennek következtében a korábban színmagyar és református lakosság vegyes nemzetiségűvé és vallásúvá vált, és létszáma is hamarosan megkétszereződött. Vásártartási joggal rendelkező mezőváros lett 1763-ban. Vásárai és földrajzi fekvése okán mindig központja volt a környéknek, átmenő terület az Alföld és a Felvidék között, nyelvjárása is átmenet az alföldi és a palóc dialektus közt.
Gróf Grassalkovich Antal halála után az immár hercegi rangra jutott fia és unokája, II. és III. Grassalkovich Antal a műpártolásban igen, de az ésszerű gazdálkodásban nem bizonyultak méltó utódnak. A II. Grassalkovich Antal által építtetett Barokk Kastélyszínház 2003 augusztusában nyitott újra, 150 éves szünet után.
III. Grassalkovich Antal adományozta azt a telket a fővárosnak, amelyen a Nemzeti Múzeum és az első Pesti Nemzeti Színház épült.
Nagyapja hatalmas és jól gondozott gazdaságát viszont elhanyagolta, elherdálta, 1841-ben bekövetkezett halála a Grassalkovichok kihalását jelentette. Amilyen váratlan és káprázatos volt ennek a nemesi családnak a föltűnése a magyar történelemben, ugyanolyan gyors és meglepő volt az eltűnése is. A gödöllői kastélyt előbb báró Sina György, egy görög származású bankár vásárolta meg, majd egy belga bank tulajdonába került.
Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc idején országos történelmi események helyszínévé vált Gödöllő. A kastély előbb Windischgrätz hercegnek, az osztrák seregek fővezérének volt a szálláshelye, majd a győztes isaszegi csata (1849. április 6.) után Kossuth Lajosnak és tábornokainak főhadiszállása lett. Kossuth itt vetette föl először a Habsburg-ház trónfosztásának tervét, itt fogalmazta meg a Függetlenségi nyilatkozatot, melyet április 14-én fogadott el a debreceni országgyűlés.
Az 1867-es kiegyezés után a magyar állam visszavásárolta a gödöllői kastélyt és uradalmat a belga banktól, és koronázási ajándékul adta I. Ferenc Józsefnek és Erzsébet királynénak. Ybl Miklós irányításával átalakították a kastélyt a megváltozott igények szerint (ekkor szüntették meg a 2003. augusztus 8-án újra megnyitott barokk színházat), s ettől kezdve általában tavasszal és ősszel időzött itt a királyi család. A királyi nyaralóhely és a koronauradalom lendületes fejlődést biztosított a településnek. Az északi vasút vonalát a király kedvéért vezették Gödöllőn át, 1911-től pedig HÉV-vonal is összekötötte a fővárossal. Fejlesztették az infrastruktúrát: 1907-től kövezett főutakkal, 1908-tól villanyvilágítással rendelkezett az időközben – a közigazgatás átszervezése miatt 1884-től – nagyközséggé lett Gödöllő. A koronauradalom területére különböző mezőgazdasági tanintézeteket, mintagazdaságokat telepítettek: Baromfitenyésztő Szakiskolát (1898), Méhészeti Gazdaságot (1899-1900), Burgonyatermesztési Telepet (1913), melyeknek a jogutódjai még ma is működnek. A koronauradalom szerény, de biztos megélhetést biztosított a lakosság nagy részének. Megalakult 1869-ben a Gödöllői Takarékpénztár, melynek első részvényeit Ferenc József jegyezte.
A XX. század elején Gödöllő divatos nyaraló- és kirándulóhely lett. Az egészséges levegő, szép táj, kellemes környezet, nagy parkok, jó közlekedés, Budapest közelsége és a királyi család jelenléte ide vonzotta a fővárosi polgárságot. Számos színész, író, újságíró épített vagy bérelt itt villát. Két szálloda, fürdők, kisvendéglők álltak az idelátogatók szolgálatára. Körösfői Kriesch Aladár festőművész kezdeményezésére alakult meg a Gödöllői Művésztelep (1901-1920), mely a magyar szecesszió egyetlen szervezett társulása volt. Tagjai 1907-től szövőműhelyt is működtettek. A föllendülő idegenforgalom fejlesztette a kiskereskedelmet és a kisipart, különösen a szolgáltatóipart. Mindez természetesen a népesség strukturális átrendeződését vonta maga után: csökkent a mezőgazdasági lakosság számaránya, míg 1900-ban az összlakosság 49,4%-a, 1930-ban már csupán 21,9%-a foglalkozott földműveléssel. 1990-ig járási székhely volt Gödöllő.
Az első világháború végén ismét fontos politikai események helyszínévé vált Gödöllő. 1918 őszén IV. Károly király itt értesült a Monarchia összeomlásáról, a gödöllői kastélyban tárgyalt többek között Károlyi Mihállyal, sikertelenül. Az 1919. február 20-án Gödöllőn tartott földművelésügyi tanácskozáson merült föl először, hogy az itteni koronauradalom területét mezőgazdasági központtá kellene tenni a gazdasági akadémia idetelepítésével. Ezt az értekezleten szintén részt vevő Móricz Zsigmond is megörökítette az Egy koronagyémánt és ezer koldustarisznya című cikkében.
1919 májusában a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének vezérkari főnöke, Stromfeld Aurél rendezte be főhadiszállását a Grassalkovich-kastélyban, majd a megszálló román csapatokat vezető Károly román trónörökös időzött itt. A két világháború között Horthy Miklós kormányzó rezidenciájaként kiegyensúlyozottan fejlődött a község. Itt alakult meg 1928-ban az első egészségügyi mintajárás, melyet amerikai tapasztalatok alapján és a Rockefeller Alapítvány támogatásával hoztak létre. Elemeit, a védőnői hálózatot, a szülőotthont és az iskolafogászatot az 1930-ban szervezett tisztiorvosi szolgálat fogta össze. Reprezentatív, nemzetközi hírű rendezvények zajlottak Gödöllőn ebben az időszakban: az 1933-as Jamboree-n 54 nemzet 26.000 cserkésze vett részt, 1939-ben ugyanitt rendezték meg a Leánycserkész Világtalálkozót, a Paxtingot. Az akkori főcserkész, gróf Teleki Pál a máriabesnyői temetőben nyugszik (1946 óta). A kormányzó vadászvendégeként olyan neves személyiségek jártak a községben, mint Viktor Emmanuel olasz király (1934) vagy Pacelli bíboros (1937), a későbbi XII. Pius pápa.
A II. világháború után eltérő irányt vett a község fejlődése. A Grassalkovich-kastély egy része szovjet laktanya lett, másik részébe a Fővárosi Tanács Szociális Otthonát költöztették. Új településfejlesztési elvek alakították a község arculatát. Háttérbe szorítva nyaralóhely jellegét, nagyipart kezdtek ide telepíteni, a Ganz Árammérőgyárat (1950) később több kisebb-nagyobb üzem, vállalat követte. A másik meghatározó jelentőségű döntés a település életében az Agrártudományi Egyetem Gödöllőre helyezése volt (1950). Ezzel beteljesedett a század elején formálódó, akkor még csak vágyálomként megjelenő terv: a település agrárcentrummá való fejlesztése. Az egyetem több tudományos kutatóintézet és mezőgazdasági intézmény létrejöttét vonta maga után. Az iparosítás, új munkahelyek teremtése következtében szinte megháromszorozódott a lakosság. A belterületeken lakótelepeket emeltek. 1965-ben Gödöllőhöz csatolták a korábban önálló Máriabesnyőt, bár a két település összeépülése már a két világháború közötti időszakban megtörtént. 1966. január 1-jén nyilvánították várossá Gödöllőt, s egyben az egyesített gödöllői és aszódi járás székhelye is lett.
Cím: Gödöllő Királyi Kastély
Tel: +36 (28) 415-402
E-mail: [email protected]
Web: www.godollo.hu
