Nem ismerjük a kápolna alapító oklevelét, sem eredeti elnevezését. Mégis áll, és megcsonkítva bár, de hirdeti saját történetét: építészeti, művészeti adataiból kiindulva kereshetünk választ eredetére, figyelembe véve a 16-18. századból ismert térképeket és írásos adatokat.
Az biztos, hogy a kápolna sorsa, építészeti kialakítása két épület építéstörténetével függött össze. Egyik az 1760-as években lebontott középkori, illetve az ugyanekkor felépített új püspöki palota. A másik az 1741-ben emeletessé átalakított nagypréposti palota.
A veszprémi várról az 1570-es évekből több alaprajzban rögzített hadmérnöki térkép maradt fenn. Ezeken már látható – a belső vár DK-i oldalán fekvő, nagyméretű palota É-i részén – egy kisebb épület, mely kápolnaként szolgált, s feltételezhetően a püspöké volt a palotával együtt.
A török elleni küzdelem összefogása érdekében 1556 óta minden veszélyeztetett magyarországi várat a Bécsben székelő Haditanács vette birtokba, így a veszprémit is. A püspök csupán 1719-ben tudta elvben újra birtokba venni egykori palotáját. Ekkoriban restauráltatta a püspöki székesegyházat, valamint kápolnát is.
Biró Márton már két éve püspök volt, de nem kívánt kiköltözni szomszédos, általa 1741-ben emelettel bővített nagypréposti palotájából. Így jogutódja, Orosz Pál nagyprépost nem vehette azonnal birtokba az állásával járó rezidenciáját. Meglehetősen erőszakos módon, a kápolnán keresztül igyekezett bejutni a palotába: az egykorú peres iratok alapján tudjuk, hogy a kápolna „alsó ajtaját” fahusángokkal beverette. A „második ajtót” is be akarta töretni, de ebben a püspök emberei megakadályozták. (Ez az ajtó vezetett egyébként a nagypréposti palota 1741-ben készült boltozatos pincéjéből a kápolna „új” helyiségébe, amelynek magasságát úgy növelték meg, hogy a talajt a sziklákig kitermelték.)
Biró Márton nagypréposti funkciója idején a kápolnában a kispapok borát őrizték. Így minden valószínűség szerint ő volt az, aki a „senki földjén” fekvő kápolna közel 180-210 cm-es vastag földrétegét kitermeltette, és a saját pincéjének szintjével azonossá tett új helyiséget kialakította.
Teljesen új fejezet kezdődött akkor, amikor Koller Ignác püspök (1762-1773) elhatározta, hogy a középkori eredetű, sok ostromot, katonai használatot átvészelő püspöki palotát feladja és újat építtet. Elsőként elbontatta a palotát, és Fellner Jakabbal, kora legjobb építészével megterveztette új rezidenciáját. Fellner az épület É-i határául a nagypréposti ház D-i homlokzati falát jelölte ki, amely maga után vonta a kápolna szükségszerű elbontását is. Adataink szerint ez a munka el is kezdődött, de óriási felháborodást váltott ki. Csak a nagypréposti palota D-i fala menekült meg a pusztulástól, valamint a palota területébe ékelődött földszinti, nyomaiban az emeleti sekrestye és e felett még egy helyiség. Ekkor fedezték fel egyébként a „more graeco” (bizánci stílusú) festett freskókat.
A nagyméretű építkezéshez sok vízre volt szükség, azonban közismert, hogy a veszprémi várban nem volt víz. Ennek biztosítása érdekében Koller Ignác – Fellner ötlete alapján – 1766-ban megbízta Tumler Györgyöt, hogy a vártól keletre fekvő Úrkúti forrásból 30 öl (132 m) hosszúságban, ólomcsöveken át vizet nyomasson fel a várba malomkerék segítségével. A vízre nemcsak az építkezéshez volt szükség, hanem az új palotában kialakított vízöblítéses illemhely üzemeltetéséhez is. A csatorna egyik ága az egykori kápolna szentélyén keresztül haladva vezetett le a várfalon keresztül a völgybe, a Séd patak vizébe.
A barbárnak ítélt bontás és az illetlennek minősített illemhely-építkezés váltotta ki az új püspöki palota tervezésének és kivitelezésének módosítását, valamint a kápolna részleges újjáépítését. A kápolna helyreállítósát valószínűleg Fellner Jakab tervezte. A bontás során részben elpusztult boltozati bordák és hevederek helyett Fellner újakat faragtatott, az általuk feltárt, majd levert freskókat újrafestették. Egyidejűleg új Ny-i bejárati ajtó, valamint Barokk stílusú oltár készült.
Ez az állapot 1937-ig maradt fenn. Az 1938-as Szent István évben (halálának 900 éves évfordulóján) Dex Ferenc vezetésével – új műemléki helyreállítással – átalakították a barokk hangulatú kápolnát és román stílusúvá varázsolták vissza. Eltüntették a barokk freskókat és az oltárt, restaurálták a román stílusú eredeti apostolfreskókat, modern oltárt, új, díszes, vasrácsos ajtót készítettek, módosították a nyugati homlokzatot, végül pedig új bádogtetőt kapott a kápolna.
Forrás: http://www.museum.hu/museum/index_hu.php?ID=678
Cím: IX ker. Vár u. 16.
Tel: +36 (88) 426-088
E-mail: gizellakiralyne@ersekseg.veszprem.h
Web: http://www.veszprem.hu/
