Magyarország GDP-arányosan többet fizet be az EU költségvetésébe, mint Hollandia.
A háromnapos hétvégi csúcson nem sikerült megállapodásra jutniuk az EU állam- és kormányfőinek, így hétfőn folytatódnak az egyeztetések.
A szakértő szerint a déli tagállamok a jövőben is újabb támogatásra szorulnak, ezért van nagy jelentősége, hogy milyen feltételekkel fogadhatják el a 750 milliárd eurós uniós helyreállítási alapot.
A „takarékos négyeknek” nevezett EU-tagállamok – Ausztria, Dánia, Hollandia és Svédország – mindvégig kisebb költségvetés mellett érveltek, és nagyobb beleszólást kívántak abba, hogy a tagállamok miként költik majd el az uniós pénzeket – hangzott el az M1 Ma reggel adásában.
Charles Michel, az Európai Tanács elnöke valamivel éjfél előtt berekesztette a brüsszeli csúcsot, miután három nap után sem jutottak dűlőre az EU állam- és kormányfői.
Charles Michel, az Európai Tanács elnöke (Fotó: MTI/EPA/Stephanie Lecocq)
Hétfő reggel hat órakor rövid időre ismét összeültek a 27-ek és megállapodtak, hogy délután négy órakor folytatják az egyeztetések.
A fő téma a jövő évtől érvényes hétéves költségvetés mellett az, hogy mekkora legyen az eredetileg 750 milliárd eurósra tervezett újjáépítési csomag, és milyen arányban osszák fel, vissza nem térítendő támogatásokra, illetve hitelekre a tagállamok számára.
A köztévé tudósítója az adásban elmondta, hogy
éjfél után olyan beszámolók jelentek meg, amelyek szerint a „takarékos négyek” hajlandók engedni álláspontjukból, de később ezt cáfolták.
A legfrissebb információk szerint azonban a négyek között megbomlott az egység. Miközben Svédország és Dánia engedett, Ausztria és Hollandia továbbra is ragaszkodott álláspontjához.
A köztévé tudósítója szerint feszült volt a hangulat a csúcs harmadik napján. Giuseppe Conte olasz miniszterelnök a négy tagállam vezetőivel folytatott tárgyalások során nem válogatta meg a holland kormányfőnek szánt szavait.
Giuseppe Conte olasz miniszterelnök (Fotó: MTI/AP pool/Francisco Seco)
„Néhány napig hős lehet hazájában, de azután neki kell felelnie 500 millió európai előtt azért, hogy a válságra nem tudtak megfelelő és hatékony választ adni” – mondta Mark Ruttének az olasz kormányfő.
Charles Michel, az Európai Tanács elnöke a munkavacsorán is az érzelmekre próbált hatni. Beszámolók szerint azt mondta a részvevőknek, hogy azt szeretné, ha hétfői lapok címlapján az szerepelne, hogy az EU teljesítette a lehetetlen küldetést. De ez a jelek szerint nem sikerült, mivel a tárgyalások tovább folytatódnak.
Ki mennyit fizet, kinek mennyi a haszna?
A beszámolók szerint
fogytán a türelem a takarékos államokkal szemben, miközben számháború kezdődött arról, hogy ki mennyit fizet és mennyi a haszna az uniós tagságból.
A szlovén miniszterelnök, Janez Jansa az Európai Bizottság adataira hivatkozva a vasárnapi munkavacsorán elmondta, hogy Németország évente 208 milliárd eurót profitál az egységes piacból, miközben befizetéseik 32 milliárd euróra rúgnak. Hollandia is nagyon jól jár a tagsággal, évente 84 milliárd eurós nyereség áll szemben 6,8 milliárd euró befizetéssel. Hasonló a helyzet a többi „fukar” ország esetében. Ausztria, Dánia és Svédország is többet profitál, mint amennyit éves hozzájárulásként befizet.
Janez Jansa szlovén miniszterelnök (Fotó: MTI/EPA/AFP pool/John Thys)
A köztévé brüsszeli tudósítója arra is felhívta a figyelmet, hogy a tagállami befizetések aránya a nemzeti össztermékre vetítve Magyarország esetében 0,9 százalék, ezzel szemben a hollandok éves GDP-jük 0,83 százalékát fizetik be az uniós költségvetésbe.
Azt is a hollandok szemére vetik, hogy a nemzetközi multinacionális cégekkel kötött számukra kedvező adómegállapodások révén a többi tagállam költségvetését rövidítik meg.
A szőnyeg alá söpört problémák most terítéken vannak
Az elmúlt években szőnyeg alá söpört problémák hatványozottan jelentkeztek a mostani uniós csúcson – vélekedett Kiszelly Zoltán politológus.
Ezek között említette az unió működőképességét és jövőjét, az euró és az euróövezet egységét, valamint annak a globalista kapitalizmusnak a modelljét, amelyből elsősorban a nagy multinacionális cégek profitálnak. Ezenfelül a közös költségekhez való hozzájárulás is megosztja a tagállamokat.
Hollandia szigorú álláspontja, hogy megszabná, mire költsék a helyreállítási alap forrásait, sok országnál kiverte a biztosítékot
– hangzott el az adásban.
A politológus szerint ez is egy régi, megoldatlan probléma az EU-ban, és ennek a kiváltó oka az uniós tagállamok közötti fejlettségbeli különbségek.
Miközben az északi tagállamok szigorú reformokat hajtottak végre, amelyek az életszínvonal csökkentésével jártak, addig a déli tagállamok ezeket több alkalommal is elmulasztották.
Az euró bevezetésekor kedvező kamattal vehettek fel hiteleket, amit nem gazdaságuk modernizációjára fordították, de a 2008-as válság utáni forrásokat sem erre a célra használták fel.
„Eközben a déli tagállamok állampolgárai nagyon kényelmesen élnek”
– mondta Kiszelly Zoltán. Egy átlag olasznak saját lakása van, amely értékesebb, mint egy átlag német bérlakása, és az adatok szerint az olaszok többségének több megtakarítása és kevesebb adóssága van.
A politológus szerint ez az oka annak a feszültségnek, amit a nettó befizető országok polgárai éreznek, amikor azt hallják, hogy ki kell segíteniük a déli államokat.
Most harmadszor is pénzt várnak a déli tagállamok, de most azt kérik tőlük az északiak, hogy a forrásokat nyugdíj- és munkajogi reformokra, valamint az oktatás átalakítására fordítsák.
Folyamatos pénzáramlatra van szükség
A déliek viszont azzal „zsarolják” a gazdagabb országokat, hogy ha nem kapnak szabad felhasználásra támogatást, akkor szélsőséges politikai pártok kerülhetnek hatalomra. Viszont mára az északiak elérték a fájdalomküszöbüket, hogy nem tudnak további forrásokat pumpálni a déli államok megmentésére.
A brüsszeli csúcs egyik nagy kérdése, hogy megvalósul-e és milyen feltételekkel az úgynevezett transzferunió.
A vita azért ilyen heves most, mert a forrásjuttatás feltételeiről kell megállapodni, amelyre későbbiekben is hivatkozhatnak.
Franciaország is a transzferunió mellett áll, és Emmanuel Macron államfő a status quót az északiak pénzéből szeretné fenntartani a 2022-es választásokig, nehogy euroszkeptikus kormány kerüljön hatalomra – mondta a politológus. Hozzátette: hogy a francia elnök a nyugdíjreformok területén is visszavonulásra kényszerült a heves tiltakozások miatt.
Emmanuel Macron francia elnök (Fotó: MTI/AP Pool/Olivier Matthys)
Arra a kérdésre, hogy meddig tartható fenn a rendszer, úgy mondta, hogy az már közelíti a fenntarthatóság határát.
Márciusban az Európai Központ Bank 750 milliárd eurós hitelkeretet nyitott meg a déli tagállamok számára, amit májusban újabb 600 milliárddal fejeltek meg. De feltehetőleg újabb forrásokra szorulnak
– közölte Kiszelly.
A politológus szerint ha a délieket kiengedik a gazdasági feltételek alól, akkor a közép-európai országokkal szemben támasztott jogállamisági kérdésekben is hasonlóra lesz szükség.
Úgy vélte, hogy közel van a megállapodás, és már csak 50 milliárd euró az eltérés a vissza nem térítendő támogatások összegében. A német és francia tárgyalási álláspont 400 milliárd, míg a takarékos tagállamok 350 milliárd euró vissza nem fizetendő támogatással fogadnák el a 750 milliárdos gazdasági mentőcsomagot.
A címlapfotó illusztráció.
