A fény látszik az alagút végén, csak az a probléma, hogy nem tudjuk, milyen hosszú az alagút
A Turisztikai és Vendéglátó Munkaadók Országos Szövetségének elnöke, a Jet Travel Kft. tulajdonos-ügyvezetője beszélt arról is, hogy meddig bírják a munkáltatók és a munkavállalók az idegenforgalomban, hogy a koronavírus hogyan írja majd át az utazási szokásokat és arról is, hogy mikorra lehet ismét jövedelmező az ágazat.
Milyen most a foglalkoztatási helyzet a turizmusban, amikor a KSH friss adatai szerint áprilisban 97 százalékkal csökkent a szálláshelyek forgalma?
Én is láttam ezt az adatot. A kormányzat nagyon gyorsan reagált, kivételezetten kaptunk járulékkedvezményt, ezért nem kezdtek pánikolni a munkáltatók, megpróbálták megtartani a munkaerőt, hiszen évekig nem volt elég munkaerő, ezért a megszerzett, kitanított munkavállalót mindenki értéknek tekintette. Az első időkben nem is látszott, hogy milyen hosszú lesz ez az időszak, amíg nem lesz kereslet, nincs vendég. A szállodaszövetség felmérése alapján a munkáltatók a munkavállalók 70 százalékát valamilyen módon megtartották, elsősorban a tanulókat, illetve a nyugdíjasokat építették le. A vendéglátásban volt gyorsabb a leépítés, de Budapest és a vidék másképpen reagált: Budapesten tartósabbnak ígérkezik a válság hatása, ezért talán több embert küldtek el.
Milyen az, amikor 70 százalékban meg tudnak tartani munkavállalót úgy, hogy munka lényegében nincs, mert vendég sincs?
Feltalálták magukat a munkáltatók, és előre hozták a karbantartási, adatbázis-rendberakási, előfoglalási, menedzselési feladatokat. Illetve a kurzarbeit-támogatást most már egyre kiterjedtebben veszik igénybe, amikor a munkavállaló kap a magyar államtól jövedelemkiesése után támogatást, és így abban bízik mindenki, hogy az ősz folyamán az így megtartott munkavállalóval önköltségi szinten fog tudni gazdálkodni.
A járulékcsökkentés nem teremt forrást, csak valamit nem kell befizetni. Mennyit kell egy munkaadónak hozzátenni ahhoz, hogy meg tudja tartani a munkavállalóját?
A szakszervezeti közösség nagyon bírálja, rabszolgatörvénynek nevezi a munkaidő-keretes foglalkoztatást. Én azt gondolom, hogy ez nagyon előremutató dolog, hiszen így egy megelőlegezett munkabért oda tudunk adni, amit majd 2021-ben, rosszabb esetben 2022-ben részben le tudnak dolgozni a munkavállalók. Még mindig egyszerűbb volt ez a megoldás, mint ha elküldöm a munkavállalót, elveszítem a kialakult tudását, a kialakult szervezeti struktúrát, és majd az újabb toborzásnál megint költségbe verem magam. Mindenki abban bízott, hogy V-alakú válság lesz, három-négy hónapot kell előfinanszírozni, és a munkáltatók egy része a tartalékokból ezt meg tudta tenni. Az átlagbér a nemzetgazdasági átlag alatt van, de azért 300-400 ezer forintról beszélünk, amit havonta meg kell előlegezni, ha a magasabb béreket vesszük. Ha hat órára átjelentettük, munkaidő-keretes foglalkoztatásra, akkor inkább 200 ezer forint, ezért volt nagyon fontos a járulékkedvezmény.
Hol fog ez megtérülni?
A fény látszik az alagút végén, hiszen itt egy epidemiológiai, adminisztratív akadálya van az utazásnak, csak az a probléma, hogy nem tudjuk, milyen hosszú az alagút. És hosszabbnak tűnik, mint ahogy sokan ezt remélték még márciusban. Lassabban nyílnak ki az ország határai. Nem is arról van szó, hogy Magyarországon a járványhelyzet nem tenné lehetővé, hanem a küldő országok eltérő járványkezelési stratégiái okoznak problémát. Mindenki azt mondja, hogy igazából a vakcina lesz a valós megoldás.
Ha megvan a vakcina, akkor önök szerint automatikusan visszaáll az utazás kedv?
A hivatásturizmusban előbb vissza fog tudni állni a kereslet. Tény, hogy a videokonferenciák, a távmunka részben csökkenti a hivatásturizmust, de az élőerős tárgyalások, a kiállítások, a vásárok, a konferenciák fontos részei a gazdaságnak. Az üdülési turizmus, a klasszikus nyári üdülés esetében azt látjuk, hogy az idei nyár elmegy, csak a jövő nyár az, ami meghozza a lehetőséget. És van az élményturizmus, ide sorolom a sportrendezvényeket, a kulturális turizmust, ott nagyon sok rendezvényt elnapoltak őszre, bizonytalanságban tartják a leendő látogatókat és a szervezőket. Itt is a jövő tavasz lehet nagyon izgalmas, ha van vakcina. A turizmus nagy problémája, szemben a gyáriparral, hogy nem tud raktárra termelni. Ami elmaradt most, az elmaradt. Emiatt lassabb lehet a visszaépülés, a nemzetközi légitársasági elemzések 2022-re datálják, hogy a 2019-es számokat megközelíthetik. Más kérdés, ha a vírus itt marad közöttünk, akkor az emberek lehet, hogy meggondolják, mennyire kell távolra utazni, kell-e annyit utazni. Az is felmerülhet, hogy a légiközlekedés nem lesz annyira olcsó, ezért az, hogy kiugrok Barcelonába két napra, ez a termék elveszik. Ilyen változásokra fel kell készülni. Lehetséges, hogy bizonyos nagy fogadó városok még föl is fognak lélegezni, és élhetőbbé válik az ő életük. A tömegturizmus biztos, hogy picit csökkenni fog, de a társadalmak létszáma nő, és az a középosztály, amely megengedheti magának az utazást, az is gyarapodik, ezért egyszerű demográfiai okokból előbb-utóbb meg fogjuk haladni a 2019-es számokat. Talán nem olyan gyorsan, mint ahogy egy V-alakú válság lefutásában ezt sokan gondolnák.
Mi van, ha nincs vakcina?
Nagyon sokat tanulunk a válság epidemiológiai kezeléséből. Rendelkezésre állnak terápiás módszerek, ágykapacitások, az emberek sokkal körültekintőbben utaznak, a személyes higiéniára is figyelnek. Hiszek abban, hogy van idegenforgalom vakcina nélkül is, de az ember nem tudja azokat a néha túlzásokba eső szabados utazási formákat előnyben részesíteni, mint korábban, hanem inkább kiscsoportos utazások lehetnek, amikor nem a tömegrendezvényekre, a nagy világlátványosságokhoz mennek, hanem inkább a kisebb, izgalmasabb dolgokat nézik meg.
Lehet nemzeti szinten turizmust szervezni, amikor a küldő ország szabályai is vonatkoznak arra, aki el akar indulni?
Ez az egyik legfontosabb kérdés. Kicsit csalódott vagyok, azt hittem, az unió nagyobb elánnal próbál beavatkozni, hogy gyorsan állítsuk vissza a határok átjárhatóságát, és akkor ezzel az idegenforgalom, ha az uniót belső piacnak tekintjük, gyakorlatilag helyre tud állni. Nemzeti szinten a turizmus szempontjából nem lehet védekezni, de azt el kell ismernünk, hogy vannak országok, ahol a turizmus hozzáadott értéke egy számjegyű, van, ahol két számjegyű, és máshogy élik meg ezt. Ahol a turizmusból származó bevétel nagyon hiányzik, ott kockáztatnak, de vannak olyan országok, amelyek megvannak a turizmus nélkül, ott nem kockáztathatják a gyáripart, a mindennapos életet. Ez a dilemma, ami márciusban hirtelen meglepte Európát, és ezt a dilemmát kell megoldanunk a nyáron, hogy ősszel, ha újra jön a járvány, akkor megint le akarunk-e zárni mindent, vagy felelősen azt mondjuk, hogy együtt kell vele élni és menedzselnünk kell a kialakult szituációt.
Európán belül helyre lehet állítani a turizmus jövedelmezőségét? Vagy amíg nincs amerikai, kínai, meg japán turizmus, addig ez nem elképzelhető?
Európa belső piacának az alap idegenforgalom értelmes újraindulásához elegendőnek kell lennie. Sokan mondják, hogy amerikaiak és kínaiak nélkül nem lehet, de ezt vitatnám. Magyarországon is, ha megnézem a statisztikát, alapvetően még mindig az európai országok, ezen belül Nagy-Britannia, Németország, Olaszország a fő küldő piacaink.
Az utazási kedv mellé termelődött-e annyi jövedelem az elmúlt két-három hónapban, hogy azt legyen hol jól elkölteni?
Az illúziókkal le kell számolni. Itt van egy gazdasági válság is, és lehet, hogy sokkal hosszabb ideig velünk marad, mint maga a vírus okozta járványügyi probléma. Az emberek egy része állásbizonytalanságba került, elvesztette az állását, ez uniós meg világszinten így van. A keresletet csökkentő intézkedések nyilvánvalóan kicsapódnak abban, hogy az emberek mennyit tudnak turizmusra fordítani. Két pozitív tendenciát azért látunk, egyrészt rövidebbek lehetnek az időszakok, amikor elmennek nyaralni, ezért a szektornak a kínálatot hozzá kell igazítania a megváltozott kereslethez, másrészt ha a turizmust nem klasszikusan csak üdülőturizmusnak tekintjük, hanem a vendéglátást, az élményt is belerakjuk, akkor ebben a csökkentett keresletben is meg tudjuk találni a számításunkat. De azt be kell kalkulálni, hogy ha ezek a GDP-visszaesések maradnak, akkor 2021-ben sem lesz még egyszerű nyereségesen üzemelni, csak utána, 2022-ben fog helyreállni az, ami hiányzik a profitabilitásból.
Budapest miért nagyon más, mint a vidék?
Egyrészt egy viszonylag kis területű országról beszélünk, másrészt a budapesti árszínvonal a nyugat-európai turistára lett már optimalizálva, és sok esetben egy magyar turistának nem könnyen megfizethető. Végig kell gondolni, hogy Budapest kínálatát hogyan lehet ebbe az irányba módosítani. És itt jön a nagy probléma, hogy kell-e módosítani, vagy igazából négy-öt hónapot kell csak várni, és ősszel megjelennek a külföldi turisták. Azért a budapesti turizmus nyolcvan százalékát a külföldiek biztosították, ha most valaki végigsétál a belváros utcáin vagy elmegy külföldiek által látogatott helyekre, üresek. A világ számos pontján így van, ez nem budapesti sajátosság. Ennek a visszaépítése csak a légi forgalom helyreállításával és a határok kinyitásával lehet. Magyarország nem fogja tudni belföldi idegenforgalommal biztosítani a budapesti kínálat megtöltését, ezért Budapestre önálló kommunikációs és reorganizációs terv kell.
Van más út, minthogy európai árakat csinálni Budapestre, mikor ez egy európai város?
Nincs, hosszú ideig az volt a probléma, hogy Budapest alulárazott termék volt, fölöslegesen adtuk olcsón a szálláshelyeket.
Alsó polcos volt.
Igen. Most az utolsó két-három évben Budapest felértékelődött, és többen is jöttek, ezt az árszínvonalat lehetett tartani. Most az a nagy kihívás, hogy legyen bölcs és előrelátó a szakma, és ne verje le egy fölösleges árversennyel a kialakult árszínvonalat, mert nem indokolja ezt hosszú távon semmi. Nagyon nagy energiákat fektetünk abba, hogy a rendezvényturizmust minél előbb helyre lehessen állítani, hiszen ott egy vendég sokkal többet költ, mint egy buliturista, és ez a vendég csak rendezvényekre fog idejönni. Ezeknek a megszervezéséhez idő kell, és minél előbb kellene a zöld lámpa, hogy el tudjunk ezzel kezdeni foglalkozni.
A szakma saját maga meghatározhatja, hogy milyen árszínvonalon fog dolgozni, vagy lesz, aki azt mondja, hogy nem bírom, muszáj alámenni?
Hivatalosan nem, ez versenyjogi kérdéseket vetne föl. Fontos a közös gondolkodás, az edukáció, de ez egy kapitalista környezet, a kereslet-kínálat fog dönteni. A lényeg az, hogy a pánikot el kell kerülni. Itt a legnagyobb lépés az, hogy a keresletet akadályozó adminisztratív szabályok lebomoljanak, akkor gyorsan magára fog találni a szakmánk, és nem fogjuk a saját árainkat összeroppantani.
Milyen további javaslataik vannak a szektor érdekében?
Úgy tűnik, hogy nyitott fülekre talált az a megkeresés, hogy esetleg kurzarbeitben vagy ahhoz hasonlóan lenne egy újranyitási bértámogatási struktúra. Ennek a javaslatát letettük, még az előtt, hogy elhangzott, a járulékkedvezményt valószínűleg a turisztikában meghosszabbítják december 31-ig. A másik javaslatunk, hogy kidolgoztunk egy rendezvényhigiéniai kézkönyvet, hogy elhitessük a vendégekkel is, meg a szabályozó hatósággal, hogy igenis lehet biztonságosan rendezvényt tartani megfelelő higiéniai és biztonsági szabályok szerint. Már kétszáz fős esküvőt lehet tartani, ez jól mutatja, hogy járványügyileg egy bizonyos létszám alatt ez kezelhető, és a szakmai konferenciák egy része messze nem éri el a kétszáz főt. Örülnénk, ha ősszel már kisebb konferenciákat, regionális rendezvényeket el lehetne kezdeni érdemben lebonyolítani.
Mennyire részletes ez az iránymutatás? Mert még egy menő étterem konyhájában is sokan dolgoznak együtt kis helyen.
Ez mindig egy nehéz kérdés. Nagyon kicsi az esetszám, felmerül, mondjuk, egy vidéki vendéglátóhelyen, hogy tényleg van-e valós esélye, hogy ott valaha is járt vagy járhat koronavírusos kolléga. Az étkezés területén eddig is példaértékűen magasak voltak a higiéniai szabályok. Nincs olyan nemzetközi visszajelzés, hogy a vendéglátás háttérterületein dolgozók nagyobb veszélyben lennének, mint bárki más a világon. A felszolgálók, a pultosok tekintetében már nagyobb kockázatokat látok, de ott a szállodáknál is alkalmazott megoldások, a maszk, a kézfertőtlenítés, bizonyos tálalási módok megváltoztatása javíthatja jelentősen a járványügyi védekezést. Nagyon fontos, a felelős magatartás a vendégek meg a munkavállaló részéről is: ha valaki bármilyen tünetet észlel, akkor nem kell bemenni.
A munkaadó a munkavállalónak adhat utasítást, amit muszáj betartania, de ha egy vendég elkezd nem felelősen viselkedni, a tulajdonos ki fogja rakni az étterméből?
A magyar társadalom jól vizsgázott a szűkített karantén szabályaival. Én ebben a kérdésben nem vagyok annyira pesszimista, hogy ezt ne lehetne megfelelő kulturált módon megoldani. Korábban is volt egy jól kialakult protokoll arra, ha valaki egy kicsit többet ivott vagy hangoskodott.
Csak akkor nem tartottam attól, hogy bele fogok halni, ha valaki egy kicsit többet iszik, ez egy másik helyzet.
A turizmusnak elég nehéz időszaka lesz, ha a vírust egy halálos betegséggel azonosítjuk. Máshogy veszélyes ez bizonyos korosztályokra, nyilvánvalóan vannak olyan turisztikai attrakciók, mondjuk, a termálfürdők, gyógyfürdők, ahol az idősebbek felülreprezentáltabbak, na ott komolyabban oda kell erre figyelni. Talán nem is kellene túldramatizálnia ezt a szakmának, mert az üdülés egy feltöltődés, és nem lehet szorongva üdülni.
Át kell írni az üzleti tervet? Mondjuk egy termálfürdő eddig azzal számolt, hogy be lehet engedni háromezer embert, és most csak ezret lehet?
Ez az egyik legfontosabb. Az a felelős gazdasági és üzemeltetői magatartás, hogy a kapacitásaimat a járványügyi szabályok irányába szűkítem, lefojtom.
Mi lesz a kereslettel? Ha kevesebb embert lehet beengedni, akkor emelkednie kell az árnak, vagy nem lesz jövőre strand.
Ez egy nehéz kérdés. Helye és vállalkozása válogatja, hogy lehet-e a jegyárat emelni, mert így is megveszik, vagy emelnem kell, mert a kevesebb vendégen kell elérnem azt a minimális bevételt, hogy érdemes legyen kinyitni a strandot. Sajnos tudomásul kell venniük a vendégeknek nem a strand lesz az egyedüli üdülési hely. Önmagában a táj, a kirándulás felértékelődik, szemben a klasszikus strandolással.
Milyen ütemben indulhat újra a repülőgépes turizmus?
Ez egy nagyon nehéz kérdés. Budapesten meghatározó volt a fapados légiközlekedés, ennek az újraindulása egy nagy kérdés. A két nagy fapados légitársaságot, amely meghatározó Budapesten is, közgazdasági értelemben egészséges pénzügyi helyzetben érte a válság. Ebből adódóan ők érdekeltek, mindenképpen újra szeretnék indítani a dolgot. Mindenki számol: ha egy repülőn nincs a székek minimum 60-70 százaléka eladva, akkor nem biztos, hogy érdemes repülnie, és akkor már vannak olyan elképzelések, hogy úgy veszik föl a foglalásokat, hogy ha megvan a megfelelő számú utas, csak akkor indul a járat. Nyilván ez hosszú távon nem fenntartható, hiszen az ember a kiszámíthatóságot kedveli. Pedig maga a légiközlekedés, a repülési idő nem veszélyes, de maga a légikikötő az tömeget és kockázatot jelent, de egy bizonyos utaslétszámig ez sem fog gondot okozni. Tehát én nem tántorítanék el senkit a repüléstől.
Mikor indulhat újra az európai szintű turizmus?
Én azt gondolom, hogy a nyáron valamikor újra fog indulni. Főként Olaszország a gazdasági helyzete miatt nem engedheti meg magának, hogy ne induljon újra. Amitől szerintem mindenki fél, hogy ha egyszer újraindítottuk, még egyszer leállítani nagyon nehéz, és ezt a politikai kockázatot felvállalják-e a politikusok, szerintem ezen megy a morfondírozás. Jelenleg vannak olyan kísérletek, hogy az induló állomásokon negatív teszttel kell jelentkezni, a beléptetés már hőkamerás, nemcsak a megérkezés pillanatában.
Ott áll az egész család, apán kicsit magasabb a hő, és mindenkit hazaküldenek?
Igen, egy ilyen vírusos időszakban az egyéni szabadságjogok meg az utazási jogok nyilván sérülnek. Ha az ember családdal utazik, akkor tudomásul kell venni, hogy ez a kockázat benne van. Ki kell alakulnia egy új egyensúlynak, az emberek eldöntik, hogy ez veszélyes-e, és hajlandók-e vállalni ezt a veszélyt.
Hogyan fogják tervezni az üzleti évüket? Influenzaszezontól influenzaszezonig?
Az idegenforgalomban alapvetően jellemző a szezonalitás. A tervezést nagyon óvatosan kell kezdenünk, a legnagyobb gond, hogy kimarad a bázis, mert nehéz 2019-et bázisnak tekinteni, 2020 az nincs is. Ez a bankkapcsolatban is nagyon komoly probléma lehet. A moratórium egy lehetőséget adott, nincsen pánik, de ha jövőre jönnek az új ügyfélminősítések, az új kreditek, nem lesz könnyű helyzetben az ágazat. Ígéretet kaptunk, hogy a turisztikai ügynökség dolgozik egy a szakmánkat támogató pénzalap, garanciarendszer kidolgozásán.
Lesz kötelező tartalékolási szabály az ágazatban?
Ez egy kapitalista biznisz, nem kell megmenteni a tücsköket a hangyák ellenében. Az elején a kormányzat döntően fűnyíróelvű megmentésen gondolkodott, hiszen nehéz eldönteni az elején, hogy ki a tücsök, ki a hangya. Most már eljöhet az a pillanat, hogy a hangyákra nagyobb energiákat fordítunk.
Mi volt az első gondolata saját tulajdonú cégében vezetőként, amikor látta, hogy mi jön holnap meg azután?
Én optimistább voltam az elején, most sem vagyok pesszimista, csak talán némi illúziókkal leszámoltam. Mióta dolgozom, ez már az ötödik válság, a hongkongi válság, a dot.com lufi, szeptember 11. és 2008 után, és mindegyiknek volt valami tanulsága. Ilyenkor mindig csökkent a kereslet, de hogy nulla legyen, ilyen még nem volt. Az, hogy a nagy légi cégek mentőövért könyörögnek, teljes hajótársaságok leállnak, ez azért semmilyen üzleti tervben nem szerepelt. A legnehezebb ma tartani a lelket a munkavállalókban. A törzsgárdát megtartjuk, finanszírozzuk, minket relatíve jó egészségben ért a válság, de ez nem jelenti azt, hogy a munkavállaló munkaképessége, a szakmánk iránti hite nem torzul-e. Aki abból él, hogy külföldieket hoz Magyarországra vagy magyarokat visz külföldre, meg rendezvényeket szervez, annak emberileg is nagyon nehéz ezt a fél vagy egy évet megélni, hiszen hirtelen felesleges lett. Látom a kollégákon, hogy tréningező módon feladatokat kell nekik adni, akár úgy is, hogy nincs konkrét bevételszerző tevékenysége. Képzéseket tartunk, tájékoztatókat adunk ki az ügyfeleinknek, próbálunk új technológiákkal megjelenni. Láttuk, hogy tudják az élsportolók otthoni körülmények között fenntartani a formájukat, valami hasonlóval kísérletezünk mi is.
Kikötik magukat, és úsznak a medencében? Jó, de ezt hány évig lehet csinálni, ha közben nem lesz egy verseny sem?
Egyetértek, ez egy nagyon komoly probléma. Nyár végéig ezeket a kérdéseket vagy így, vagy úgy meg kell oldani, mert ha nem, akkor egy három-hat hónapos otthonlét után ez a turisztikai szakember nem fog tudni megélni a kurzarbeit-támogatásból, bármily grandiózus is. Akkor el kell mennie más munkát keresni, amivel a családját el tudja tartani.
Címlapkép: pixels
infostart / Hirmagazin.eu
