A szeptember 15-étől a szerb-magyar határon felállt új jogi rendszer működésének első tapasztalatai azt mutatják, hogy a rendszer jól működik. A tranzitzónában a hatóságok kiszűrik azokat, akik bizonyosan nem jogosultak menedékjogra, de folyamatosan, kontroll alatt engedik be azokat, akiknek a kérelmét alaposabb vizsgálat alá kell vetni.
Érdemes innen felvennünk a fonalat: az elmúlt időben tapasztalt bevándorlási hullám megfelelő kezelése és a határok védelme érdekében szeptember 15-én a szerb-magyar határon új bevándorlási, idegenrendészeti és büntetőjogi szabályok léptek életbe.
A válsághelyzet kezelése érdekében a leginkább érintett határszakaszokon úgynevezett tranzitzónákat alakítottak ki – ezek felállítására egyébkánt az uniós jog ad lehetőséget. A tranzitzóna elsősorban a menekültként való elismerést kérő személyek átmeneti tartózkodására, illetve egyfajta előszűrésre szolgál. A tranzitzónában egy előzetes, gyorsított vizsgálati eljárást folytatnak le, amely során a menekültügyi hatóság a kérelem ún. elfogadhatóságáról dönt. Ez az előzetes vizsgálat arra szolgál, hogy az egyértelműen megalapozatlan kérelmezőket ki lehessen szűrni. Ha a menekültügyi kérelem nem bizonyul elfogadhatatlannak, akkor a kérelmező beléphet Magyarország területére. Ekkor a hosszabb időt igénylő menekültügyi eljárás ugyan tovább folytatódik, azonban az érintettnek a végleges döntést már nem az országhatáron, a tranzitzónában kell kivárnia.
A kérelem elfogadhatatlanná nyilvánításának egyik oka lehet, ha a kérelmező vonatkozásában volt olyan ország, amely biztonságos harmadik országnak tekinthető. A menedékkérőnek, aki ilyen országban tartózkodott vagy azon átutazott, lehetősége lett volna ott ebben a biztonságos országban menedéket kérnie, így hazánk nem köteles a menekültügyi eljárást lefolytatni. A magyar jogszabályok Szerbiát is biztonságos harmadik országnak nyilvánították. Az új rendszer értelmében tehát Szerbia főszabály szerint biztonságos (ezzel egyébként nem nagyon ért egyet a más tagállami és uniós szervek többsége). Szerbiából érkező kérelmező esetén is van ugyanakkor helye az ellenbizonyításnak. A menedékkérőnek kell igazolnia, hogy Szerbia, ahol korábban tartózkodott, nem tudott hatékony védelmet biztosítani a számára. Tehát ugyan a magyar jog általános jelleggel biztonságosnak nyilvánította Szerbiát, de az egyedi ügyben, vele szemben nem minősült annak, így a magyar hatóságoknak mégis dönteniük kell a menedékjogi iránti kérelemről, és nem fordítható vissza a határon.
Az új szabályokat az elmúlt időben többen értékelték úgy, hogy hazánk bezárta kapuit a menedékkérők előtt, s nem fogad be egyetlen kérelmet sem, hiszen ha Szerbiát a magyar jog annak nyilvánítja, akkor mindenkinek a kérelme elfogadhatatlan lesz. Azonban ha a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal legfrissebb statisztikáit szemügyre vesszük, egy egészen más kép tárul elénk:
Táblázat: Tranzitzónában benyújtott menedékkérelmek ügyében hozott döntések száma és a kérelmezők állampolgársága, illetve a kérelmek elfogadhatóságáról szóló döntések szeptember 15. és 27. között, állampolgárság szerint. (Statisztikai adatok: Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal)
A szeptember 15. és 27. között beadott kérelmeket illetően 558 esetben született hatósági döntés, s ezek közül csupán 48 kérelem bizonyult elfogadhatatlannak. Tehát a kérelmek döntő többsége (több mint 91%-a) elfogadhatónak minősült.
Bár a kérelmező személyek kivétel nélkül a biztonságos harmadik országnak számító Szerbián keresztül érkeztek hazánkba, kérelmük nem lett automatikus elutasítva, sőt, jelentős részük elhagyhatta a tranzitzónát, s beléphetett hazánkba. Többségük a hatóságok által kínált lehetőséggel élve valamely befogadó állomásra vagy közösségi szállásra utazott, majd nyilvánvalóan az önkéntes távozás mellett döntött.
(5 nap után újra megnyílt a röszkei határátkelőhely. Pintér Sándor belügyminiszter a Készenléti Rendőrség munkatársaival beszélget.)
A kérelmezők között a Szíriából, Irakból és Afganisztánból érkezők mellett találunk pakisztáni, bangladesi, egyiptomi, iráni, kongói szomáliai állampolgárokat is, továbbá albánokat és a biztonságos származási országnak is minősülő Koszovóból érkezőket is. Az iraki állampolgárok által beadott kérelmek közül egy sem bizonyult elfogadhatatlannak, a szír és afgán kérelmezők által beadott kérelmeknek pedig csupán 6%-a nem volt elfogadható. Az adatokból az is látszik, hogy összesen 44 alkalommal (koszovói, pakisztáni, szír és afgán állampolgárok esetében) szüntették meg az eljárás. A hatóság jellemző módon akkor szünteti meg az eljárást, ha a kérelmező az ujjnyomata levételét illetve a fénykép elkészítését megakadályozza, vagy a nyilatkozattételt megtagadja.
A szeptember 15-e utáni rendszerről összefoglalva a következőket állapíthatjuk meg. A szerb-magyar határszakaszon jelentősen csökkent a kérelmezők száma, a migránsok nagy tömege nyilvánvalóan úgy döntött, hogy nem szeretne a legális belépési ponton, jogszerűen az EU területére lépni, hanem más utat talál magának. Akik viszont ezen a szakaszon kérelmezik a belépést, érdemi elbírálást kapnak, a magyar hatóság egyedileg mérlegel minden ügyet, és a kérelmezők döntő többségét átengedi a tranzitzónán. Mindezek alapján tehát kijelenthető, hogy nem állnak meg azok az állítások, amelyek szerint az új szabályozás bevezetését követően Magyarországon nem lehet menedékért folyamodni, vagy a benyújtott menedékkérelmek automatikusan, rosszindulatúan, a hatályos nemzetközi jogi kötelezettségek megsértésével elutasításra kerülnének.
Orbán Balázs
kutatási igazgató, Századvég Alapítvány
forrás: Mozgástérblog
