A Cápák közöttben senki nem táncol flitteres bugyiban, mégis szeretik a nézők – fogalmazott a Pénzcentrumnak adott interjújában Máté Krisztina. Az üzleti show-műsor producerével a ma induló 3. évad kulisszatitkairól, a hazai vállalkozók kvalitásairól, és a Cápák befektetési elvárásairól is beszélgettünk. Interjú
Pénzcentrum: A tavalyi év második felében hirdettétek meg a jelentkezést a Cápák között harmadik évadára. A koronavírus-járvány mennyire nehezítette meg a folyamatot? Érzékeltétek, hogy kisebb volt az érdeklődés, mint az előző évadokban?
Máté Krisztina: Akkor, amikor a második évad utolsó adásaiban megnyitottuk a jelentkezést a harmadik évadra, mindenki bizakodó volt, hogy az első hullám lecseng. A vállalkozók hittek abban, hogy túl kell élni azt a nehéz időszakot, új tervekkel, nagy reményekkel jelentkeztek. Sok vállalkozás állapotán, lehetőségein változtatott az ősz, éppen ezért talán más lett a jelentősége annak a lehetőségnek, hogy a Cápák várják a befektethető cégeket. Talán nagyobb lett a tét, komolyabban vehetőek az ajánlatok. A Cápák és a műsor is egyre népszerűbb, a vállalkozók pedig eltökéltebbek. Így aztán nem volt kisebb az érdeklődés, sőt! Az elszánt vállalkozóknak egyre inkább érték mindaz, amit a pénzbeli befektetésen túl egy Cápa beletesz a tanácsaival, ötleteivel, tapasztalatával. A Cápák attól a pillanattól, hogy beszállnak, érdekeltek a cég sikerében, fontos nekik, hogy mielőbb megtérüljön a befektetésük. A vállalkozók, akik a műsorba jelentkeznek, egyre tudatosabbak abban is, melyiküket szeretnék partnerüknek, mentoruknak, melyikük az, akinek a segítsége, tudása, tapasztalata a leghasznosabb nekik a pénzenn túl.
Optimista kutatások szerint jó, ha az induló vállalkozások néhány százaléka viszi végül sikerre az ötletét. A Cápák között e tekintetben jó szűrőnek bizonyulhat. Hányan jelentkeznek összesen a műsorba, és a képernyőre kerülők hány százaléka talál magának végül pénzügyi partnert?
Az RTL kreatív csapata Varró Szabolcs vezetésével már több, mint ezer vállalkozóval találkozott. Ez egy tévéműsor, melynek a feladata csupán annyi, hogy lehetőséget teremt a „kishalaknak” és a Cápáknak a találkozásra, amit a képernyőn keresztül láthatunk mi nézők is. Ez egy matchmaker szerep, nem több. A munka köztük a stúdióban való szereplés, az egymásra találás után kezdődik, sokszor hónapok alatt derül ki, hogy valójában működik-e. Ezt mi, a műsor készítői már nem befolyásoljuk, legfejjebb hírt adunk a sikerről. A műsor formátumleírásában (az angol eredeti műsor címe: Dragons’ Den, mely a 18.évadnál tart) az szerepel, hogy a befektetéseknek végül a 60-70%-a valósul meg és lesz sikeres, ezt az átlagot mi is bőven tartjuk. Az idei évad a covid miatt nem volt könnyű, óvnunk kellett a stábot is, a vállalkozókat is a három körös casting során. Végül ebben az évadban több, mint ötven vállalkozó került a kamerák és a Cápák elé, de hogy hány százalékuk kapott befektetést, ezt nem árulhatom el, legyen még meglepetés.
A casting során ti tapasztaljátok azt a kritikát, hogy idehaza nincs igazán modern, önálló vállalkozói gondolkodásra, innovatív képességekre felkészítő felsőoktatás?
Két egyetemen is tanítok, igaz egy másik szakmát, de az biztosan mindegyikre igaz, hogy a gyakorlatra nagy hangsúlyt kell fektetni mindegyik területen. Iskolapadból nem lehet megtanulni sem vállalkozni, sem tévézni. Azok a hallgatók, akik ma egyetemre, főiskolára járnak, olyannyira jól tudják ezt, hogy fontosabb nekik a tudás, a tapasztalat, mint a diploma. Ha nem az egyetemeken kapják meg, majd megszerzik máshol. Közöttük is, máshol is azt tapasztalom, hogy sok az eltökélt, felkészült fiatal vállalkozó. Sodróak, megállíthatatlanok. Akik sikeresek lesznek vállalkozóként vagy tévésként – de természetesen bármely más területen is – rengeteg energiát, munkát, időt tesznek bele. Semmit nem ér az ötlet önmagában, ahogy a tehetség sem. Sok rosszat lehet mondani a felsőoktatásról, de ez szerintem kivételesen inkább habitus, morál, szorgalom, hozzáállás kérdése. Ha valaki tanulni akar, könyvből, iskolában, tréningen, vagy a saját tapasztalatából, kárából, sikeréből, az sokra viszi. Aki úgy kezdi, hogy ő mindenkinél jobban tudja, nincs szüksége fejlesztenie magát, vagy a vállalkozását, az elbukik. Mi, a műsor alkotói büszkék vagyunk rá, hogy a Cápák között című tévéműsor vitathatatlanul része már ennek az edukációnak.
Miben látod az induló vállalkozások legnagyobb hiányosságát, illetve erősségét?
A Cápák elé egyre több olyan vállalkozó kerül, aki már nem mondható kezdőnek. Túl vannak az első nehézségeken, sikereken, reálisabban látják a saját helyzetüket, mint ha csak a vágyaik vezérelnék őket. Azt tapasztaltuk, hogy a cégek értékelése, a célmeghatározás, az érvek-ellenérvek színvonala évről évre nő. De az, hogy az idei évadból a vállalkozásokra nézve bármiféle következtetést levonjak egy ilyen évvel a hátunk mögött, nem lenne helyénvaló. Ilyen éve még egyik vállalkozásnak sem volt. Mindnyájan sokat tanultunk belőle.
Ha a tipikus archetípusokat nézünk, akkor szerintetek milyen tulajdonságok jellemeznek egy jó vállalkozót?
Vállalkozónak lenni Magyarországon az utóbbi tíz évben nem ugyanazt jelenti, mint az azt megelőző években. A rendszerváltás környékén a vállalkozó szinte szitokszó volt bizonyos körökben. Sok éve kellett, mire ez megváltozott. Kellettek azok a fiatal üzletemberek, akik megmutatták, hogy nem csak mutyizva lehet, adót csalva, „okosban megoldva”, a kellő embert lefizetve sikert elérni. Megmutatták, hogy lehet másképp, tisztességesen is. Persze, még mindig van ellenpélda, de talán ma már az átláthatóság egy vállalkozó számára lehet alap, ami sikert hoz. Nehéz definiálni a jó vállalkozó tulajdonságait egy olyan országban, ahol ennyire különböző utak vezetnek a célig. Optimista vagyok, mert rengeteg klassz vállalkozással, tisztességes, nagy sikerrel találkozom, ami jó példa lehet sok kezdő üzletembernek.
Mivel a Cápák között egy show-műsor, így nagyon nem mindegy a nézettség szempontjából, ki kerül a képernyőre. Befolyásolja ez a casting során a döntést?
Tévéműsort készítünk, főműsoridőben az RTL Klubon, a vezető országos kereskedelmi csatornán. Ha az emberek nem jól szórakoznak, átkapcsolnak. A Cápák közöttben senki nem táncol flitteres bugyiban, mégis szeretik a nézők. Ebben a műsorban nem lesz senki nevetséges. Szurkolunk valakinek, vagy aggódunk érte, tanulunk az esetéből, vagy tőle, a lényeg, hogy érdekes, izgalmas legyen, ami a képernyőre kerül. Mindenki önmagát adja, a vállalkozók is, a Cápák is, nincs ebben nagy titok. Ha érdekes, nézik, ha nézik, érdekes.
A cápák amúgy mennyire vesznek részt a kiválasztási folyamatban? Ők tényleg a stúdióban találkoznak először a jelentkezőkkel?
Természetesen. Nem is lehetne másképpen, hiszen a Cápák üzletemberek, nem színészek. Nem tudnák eljátszani az őszinte érdeklődést, kíváncsiságot, így nem reprodukálható a jelenlétük. A felvételen minden pillanat egyedi, minden mozzanat valódi, a 10 kamera csak közvetíti, ami a stúdióban történik. Kis ország ez, előfordult már, hogy egy vállalkozás, egy ötlet „szembejött” valamelyik Cápával korábban, de kimondottan ügyelünk arra, hogy ne találkozzanak a szereplők a befektetőkkel a felvétel előtt, hogy ne tudjanak semmit a vállalkozásokról, hogy tényleg a stúdióban töltött idő álljon mindkét fél rendelkezésére, hogy meggyőzzék egymást.
A Cápák között is vita van olykor arról, hogy az ötletbe vagy az emberbe/csapatba érdemes-e elsősorban befektetni. Szerinted min múlik, hogy egy ötletből végül sikeres vállalkozás lesz, vagy teljes bukás?
Az első évadban több volt az ötlet, a Cápák előfordult, hogy beleszerettek valamibe, vagy valakibe, aztán többször rájöttek, hogy sok munkát is vettek a pénzükért. Mára már azt hiszem, óvatosabbak. Ha valamibe befektetnek, annak meg kell térülnie. Üzleti alapon döntenek, de persze nagyon különböző mindegyikük szempontrendszere. Talán éppen ezért érdekes, melyikük mit lát egy-egy vállalkozásban. Ha lehet általánosítani, az biztosan fontos, hogy az elhivatottság valakiben a saját vállalkozása iránt jól érzékelhető legyen. Vagy hogy tisztában legyen az elért eredményeivel és ne értékelje túl a cégét. És úgy látom, az is egyre fontosabb, hogy vállalja a vállalkozó a cége tökéletlenségeit.
Ha már a csapatnál tartunk, miként látod, kinőtt már itthon az új generációs üzleti vezető, aki képes összerakni ilyen csapatot?
Hajjaj! Rengeteg fiatal cégvezető, vállalkozó, üzletember van, aki bárhol a világon, akármekkora cég élén megállná a helyét. Olyan skillekkel rendelkeznek, amelyekkel már csak tapasztalatot kell gyűjteni, és szinte garantált a siker. De az én tapasztalatom szerint azok lesznek igazán sikeresek, akiket folyamatosan hajt a tudásvágy, akik nem hiszik el magukról, hogy ők már mindent tudnak. A világ legklasszabb vállalkozói közül a legtöbben 70 évesen is folyamatosan tanulnak, és büszkék rá. Magyarországon még mindig sok vállalkozó hiszi, hogy ő mindenhez ért, a sokadik kudarc után is.
A kockázatitőke-ágazatban általában 30-35 százalék az elvárt megtérülés, de a korai szakaszban lévő vállalkozásoknál – a nagyobb kockázat miatt – ez akár 40-50 százalékra is rúghat. Az eddigi évadok igazolják a Cápák döntéseit, volt már például sikeres exit?
Angliában vagy Amerikában a műsor 18. évadánál tartanak, nagy tapasztalatuk van abban, hogyan változtatta meg a tévéműsor a vállalkozások életét, élettartamát, ott biztosan vannak az exitekre is már adatok. Nálunk most kezdődött a harmadik sorozat. Azt hiszem, erre az ötödik évad után térjünk vissza, még most korai, ráadásul komolytalan lenne bármit mondani.
Az induló vállalkozások egyik legnagyobb problémája ma az, hogy forrást találjanak a piacépítéshez. A hitelintézetek azonban nem feltétlenül várják tárt karokkal az újszülött cégeket, és a kockázati befektetések világában is csak nagyon kevés jut át a szűrőkön. Mit javasol azoknak, akik nem kerülnek a különböző befektetők célkeresztjébe, hogyan induljanak el?
Szerintem éppen hogy pénz van bőven, úgy látom, több hitelintézet nagyon is szélesre tárt karokkal várja a kezdő vállalkozókat. Én éppen azt tapasztalom, hogy bőven jut olyanoknak is, amelyeknek jobban kellene fogni a kezét, mert nem a pénzen, vagy legalábbis nem csak a pénzen múlik a siker. A Cápák azokba a vállalkozásokba, amelyekben fantáziát látnak és amelyekbe befektetnek egyfajta mentor szerepet is vállalnak, tanácsokkal segítenek. Ez olykor, ha nem legtöbbször, vagy mindig nagyobb érték, mint a pénz.
Évek óta folyamatosan nő a startup ökoszisztéma Magyarországon, naponta a hírek középpontjában vannak a jól meghatározható ötletre épülő sikercégek, rendszeresen hallunk versenyekről és milliárdos finanszírozási háttérről. A kézzelfogható, a mindennapi életünkre is hatással levő forradalom azonban mintha még váratna magára. Mi lehet ennek az oka, hogyan értékelné a startup ökoszisztéma jelenlegi helyzetét?
Én erre nem vállalkoznék, nem látok rá annyira, hogy ne csináljak magamból hülyét, ha ezt véleményezem. Rengeteg jó ötletet, rengeteg ötlet alapú vállalkozást látok, és azt, hogy már nem azon múlik a nemzetközi siker, hol alapítják azt a vállalkozást. Magyarországon megéri gyártani, megéri dolgoztatni, ez tény. És ha egy cég, vagy egy koncepció értékes, ha befektethető, hirtelen a Szilícium-völgyben sem lesz fontos, hogy autóval megközelíthető távolságban legyen. Gondoljunk csak – hogy két példát említsek – a Bitrise, vagy az AImotive sikerstoryjára.
Hagyományos befektetői elvárás, hogy első körben az amerikai piacot kell egy hazai startupnak is megcéloznia, hiszen ez a legnagyobb homogén, egynyelvű piac, amely fizetőképes kereslettel is rendelkezik. A műsorban támogatást elnyerő projektek azonban ezt nem mindig igazolják. Mi lehet ennek az oka; nem rombolja a megtérülést a túl szűk piacra optimalizált befektetés?
Az, hogy a Cápák többször hangoztatják, hogy a magyarországi piacon kell előbb egy cégnek bizonyítania, mielőtt nemzetközi piacon akar érvényesülni, érthető, gondolom, nem kell az okait magyaráznom. Azt a céget, amelyik nemzetközi piacra tör, és tudja, hogy csinálja, biztosan nem akadályozzák. Az idei évadból kiderül, hogy mind a Cápák, mind a hozzájuk érkező vállalkozások nagyon is képesek nagyban gondolkodni. De többet már igazán nem árulhatok el előre….
penzcentrum
