Magyarországon volt a legolcsóbb az áram és a gáz a lakosság számára januárban is uniós összevetésben, az európai rangsorban Kijev beelőzött. Ám míg a hazai tarifák a mintegy 10 éve indult rezsicsökkentés óta változatlanok, fix tarifákra csak az energiaválság idején váltottak azon országok egyes lakosai, ahol erre egyáltalán mód volt.
Stabilak voltak, sőt, összességében némileg csökkentek is az európai bruttó lakossági végfelhasználói áramárak februárban, ugyanezen gázárak pedig érezhetően estek a finnországi VaasaETT legfrissebb elemzése szerint. Mivel Magyarországon évek óta a rezsicsökkentés után befagyasztva tartott tarifát fizeti a lakosság, az itteni árak euróban számolt mozgását egyedül a forint és az euró árfolyamának módosulása befolyásolja. Ez februárban kis növekedést okozott. A hazai árak változatlanságából adódik továbbá, hogy amennyiben Magyarország pozíciója eltolódik valamilyen irányba az ársorrendet mutató diagramon, annak a más országokban történt árváltozás az oka.
Fotó: Shutterstock
Pontosabb azonban nem országokról, hanem azok fővárosáról beszélni. A VaasaETT ugyanis a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH), valamint az Energie-Control Austria megbízásából csak a fővárosok érintett tarifáit elemzi havonta, ám ahol nem kötelező országosan egységes árakat alkalmazni, ott az árak el eltérnek egymástól szolgáltatói területenként.
Továbbra is a magyar áramtarifa a legalacsonyabb az EU-ban
Az áramárak európai olcsósági listáját Kijev, Budapest, Belgrád és Podgorica vezette. A kijevi 6,55 eurócentes kilowattóránkénti bruttó tarifa a budapesti 9,70 eurócentesnek csak a kétharmada volt, az európai átlagnak pedig kicsit több mint a negyede. Az árak a fővárosok háromötödében voltak alacsonyabbak az átlagosnál. Ebbe a csoportba döntően a közép-kelet-európai országok fővárosai kerültek, ahogyan más hónapokban, illetve ahogyan a földgáz esetében is.
Öt fővárosban mintegy négyszer nagyobb egységárat fizetnek a háztartások az áramért, mint Budapesten, de a háromszoros és kétszeres szorzóra is van bőven példa.
Az áram Dublinban volt a legdrágább, kilowattóránként 41,35 eurócentes tarifával. Mögötte London, Prága és Berlin következett.
Prágára egyébként is rájárt a rúd, mert vásárlóerő-paritáson ott került a legtöbbe a villamos energia, 48,53 PPS-be.
A budapesti érték csak 14,62 PPS volt, vagyis a prágai érték harmadánál is kisebb. (A vásárlóerő-paritáson – Purchasing Power Standard – mért árak nem a fogyasztók jövedelmi helyzetével korrigálják a nominális árakat, hanem gyakorlatilag az egyes országok árszínvonalának uniós átlagos árszínvonaltól való eltérésével – magyarázza honlapján a MEKH)
Nem mindenütt kedvezett az árképzés helyi módja
Ám az árak hiába csökkentek összességében (igaz alig kimutathatóan), az árképzés helyi eltérései miatt februárban is volt példa drágulásra. A párizsi lakosság fajlagosan 7 százalékkal fizetett többet, mint egy évvel korábban, a lisszaboni 4, a koppenhágai, a helsinki és az oslói 2-2-2 százalékkal. A csökkenési listát Madrid vezette (–7 százalék), amelyet Róma (–5 százalék), továbbá Amszterdam és Dublin követett (3-3 százalék). A VaasaETT azt vetíti előre, hogy a lakossági áramtarifák stabilak maradnak, ha marad az enyhe időjárás is. Ekkor ugyanis a kereslet alacsonyabb, (az áramtermelés szempontjából fontos) gázkészletek pedig magasak maradnak. Kiemeli továbbá, hogy a lakossági tarifa szerkezetén belül magára az áramra Budapesten jut a legkisebb, 14 százalékos hányad, míg a legnagyobb, 78 százalék Nicosiában. (A tarifa többi része rendszerhasználati díjakból és adókból áll.)
Visszatért a bizalom a fix tarifákhoz
A finn elemzőcég kitér a már említett fix árakra is. Mint írja, az ilyen árak az energiaválság előtti időkben hasonlítottak a piaciakhoz, de inkább azoknál alacsonyabbak voltak, hiszen a szolgáltató is jól járt: hűséges ügyfelet kapott és csökkent a beszerzési kockázata. A válság óta azonban a helyzet többnyire megfordult. Ahol elérhetőek voltak rögzített árak (egyes piacokon a válság eleje vagy közepe óta nem elérhetők) ott azok magasabbakká váltak a változóaknál, esetenként igen nagy árréssel. Ez a tendencia most mintha megfordulna, 2024 februárjában ismét nő a rögzített szerződések száma, míg az átlagáruk azonos szinten van az átlagos változó árral.
Mindazonáltal a tarifáknak nem csak az abszolút nagysága fontos, vannak más fontos mutatók is, mindenekelőtt az, hogy mit bír el a számlafizető zsebe.
Kellemes lejtőn a gáz ára
A gáz olcsósági versenyét (ebben a sorrendben) Kijev, Budapest, Belgrád és Zágráb nyerte az év második hónapjában. A kilowattóránkénti kijevi tarifa 1,95 eurócent volt, a budapesti 2,67 eurónak közel kétharmada. A budapesti egységár azonban az európai (és az uniós) harmadát sem tette ki, a stockholmi pedig tizenegyszer nagyobb a magyar fővárosénál. Igaz, itt mindig hozzá kell tenni, hogy a svédországi tarifát az ottani gázellátás sajátosan kedvezőtlen szerkezete magyarázza. (Kisszámú fogyasztó nagy területen szétszórva.) Ám a Stockholm mögött álló Bernben, Amszterdamban és Rómában is érdemes takarékoskodni a gázzal, mert ezekben a városokban hétszer, hatszor drágább a gáz, mint Magyarországon.
Vásárlóerő-paritás alapján a budapesti ár volt a legalacsonyabb, 4,02 PPS, az említett, négy „drága” főváros pedig ezen összehasonlításban is a kedvezőtlenebb harmadba került.
A gáztarifák eltérő módon tartottak lefelé az árképzés eltérő módja miatt. Athénben és Tallinnban 10-10 százalékos volt az esés, Brüsszelben és Rómában 7 százalékkal, Dublinban, Párizsban és Bécsben 6-6-6 százalékkal, és a sor még folytatódik. Az egy évvel korábbihoz képest átlagosan 14 százalékos volt az európai csökkenés. A VaasaETT a gázárak további csökkenése terén is azzal a feltétellel derűlátó, ha az időjárás nem vált hidegebbre.
