Jól indult, de végül nem sikerült legyőzni a címvédőt. A magyar férfi vízilabda-válogatott 11–10-re kikapott az olasztól a hazai rendezésű vizes világbajnokságon, ezzel 2014, 2017 és 2020 után sorozatban negyedszer nem jön össze, hogy Eb/vb-döntőt vívjon a csapat idehaza…
A rövid szünet után a címvédő várt a magyar férfi vízilabda-válogatottra a Margitszigeten.
Tudtuk, már két napja tudtuk, hogy Olaszország jön, de így sem ígérkezett könnyebbnek a feladat. Még akkor sem, ha a legutóbbi két világeseményén – a budapesti Európa-bajnokságon és a tokiói olimpián – gyengébben is teljesített a vártnál és már a negyeddöntőben búcsúzott az „azzurri”. Már csak amiatt sem, mert a 2019-es vb-arany után sorozatban három nagy tornán lemaradni az éremcsatáról párját ritkító blama lett volna az olasz pólózás történetében…
Mi viszont pont hogy egy nagy sorozat folytatásában reménykedhettünk, tudva, hogy az elmúlt tíz évben a negyedik hazai rendezésű nagy világeseményén szerepel a magyar válogatott, és az előző három tornán bizony (minimum) döntőig jutott.
Ami az egymás elleni eredményeket illeti: szoros csatát vetített előre, hogy az előző öt meccsből kettő is döntetlent hozott, másik kettőn pedig egyetlen gól döntött. A sorból egyedül a kvangdzsui vb-elődöntő lógott ki, azt az olaszok kettővel tudták megnyerni – a második negyedben azóta is fájó 5–1-es parádét bemutatva a mieink ellen.
A ferencvárosi Luca Damontét is soraiban tudó ellenfél Sopronban, a C kvartettben szerepelt, s második helyen jutott tovább, miután a csoportrangadón 14–12-re kikapott Spanyolországtól. Majd a keresztjátékban Ausztráliát simán, 17–6-ra verve érkezett meg a negyeddöntőbe.
A magyar válogatottnak legutóbb szombaton volt jelenése a Hajós Alfréd Sportuszodában, miután Montenegró és Brazília után Grúziát is sikerült legyőznünk az A csoportban. Igaz, az utóbbi, 18–14-es mérkőzés főleg védekezésben tartogatott intő jeleket Varga Déneséknek. Nem véletlen, hogy hétfőn a szerbekkel kétkapuztunk, Märcz Tamás szövetségi kapitány pedig főleg a fórhátrány-védekezést gyakoroltatta a csapattal. Arról – remélhettük: csak szerényen – nem tett említést, hogy melyik válogatottnak ment jobban a gyakorlás.
Ugyan az olaszok nyerték a ráúszást, az első gólt Hárai Balázs révén a magyar válogatott szerezte. Az olaszok viszonylag gyorsan egyenlítettek emberelőnyből – ezzel pedig meg is volt az első félidőt meghatározó forgatókönyv. A mieink egyetlen másodpercig sem voltak hátrányban a játékrészben, ám ahhoz, hogy ne döntetlennel menjünk a rövid pihenőre Vogel Soma bravúrja és a csapat remek védekezése kellett, kettős emberhátrányban kibekkelve az utolsó másodperceket (3–2).
A második negyed elején Hárai hibázott el egy ígéretes lehetőséget centerből, tegyük hozzá, az olasz védő rendesen szorongatta őt, majd Angyal Dániel lövését hárította a Pro Reccóval június elején Bajnokok Ligáját nyert Marco Del Lungo. Nem volt szerencsénk a befejezéseknél, s hogy igazán bosszantó legyen a dolog, Francesco Di Fulvio két átlövéssel alig egy perc leforgása alatt megfordította a meccset (3–4).
Tudtuk, hogy nem lesz egyszerű, de az első 10 percben mutatott játék alapján így is óriási meglepetés volt, hogy a meccsen először az olaszok tudtak két góllal elmenni, Edoardo Di Somma lefordulás után szerzett jobb kezes bombáját lehet még a Hajós közönsége is vastapssal ismerte volna el, ha nem épp a magyar kapuba hajítja azt. Vogel is nagyot fújtatott, széttárva a kezét…
Manhercz Krisztián pillanatai következtek – még épp időben –, az OSC játékosa előbb szépített, majd a következő akciónál remekül blokkolt. 40 másodperccel később Zalánki balkezes bombája kötött ki a jobb felsőben – ezúttal Del Lungo szívta bosszúsan a fogát (5–5). Ezzel viszont még mindig nem volt vége az első „félidőnek”. Nyolc másodperccel a dudaszó előtt De Fulvio emelt Vogel kezei felett a bal felsőbe (5–6).
Még szerencse, hogy a fórhátrányos védekezést gyakoroltuk, öt lehetőségből mindössze kettőt tudott gólra váltani az így is előnnyel forduló olasz csapat, igaz, az emberelőnyök befejezésére mi sem lehettünk büszkék, hétből három sansszal éltünk az első 16 percben.
Az utolsó nyolc percnek mínusz kettőről vágtunk neki. S ha a meccs előtt azt gondoltuk, nehéz dolgunk lesz, hát az est ezen pontjára ez halmozottan igazzá vált.
Ráadásul egy perc sem telt el a negyedik negyedből, már mínusz három volt az a kettő… Érezhetően elkezdtünk kapkodni, Zalánki Gergő hibázott éles szögből bal kézzel, majd 40 másodperccel később ismét, csak ezúttal ahelyett hogy túlhúzta volna a hosszú felsőnél, nemes egyszerűséggel a kapu közepén helyezkedő Del Lungót lőtte mellbe. Az olasz közel 70 százalékon védett ekkor már.
Úgy tűnt, szűk öt minutummal a vége előtt lehetett volna még egy nagy esélyünk a visszakapaszkodásra, de a szabaddobás után emberelőnyben Varga Dénes labdája kijött a bal oldali kapufáról. A több mint nyolcperces gólcsendet végül Vámos törte meg – szimbolikus, a kapus ebbe is beleért, s alig akart a kapuvonalon túlra csúszni…
Viszont az idő így is a címvédőnek dolgozott, akik abban a tudatban támadhattak, hogyha minél jobban körbepasszolják a mieinket és a meccs végéig akár csak egy gólt is találnak még, azzal le is zárhatják a találkozót. Di Fulvio balkezes lökete három és fél perccel a vége előtt talán túl korán jött ahhoz, hogy kijelentsük, vége (7–10), mindenesetre nagyon-nagyon közel kerültünk hozzá.
Oscar Gonzalo találata után már tényleg nem volt visszaút, 2 perc 14 másodperccel a vége előtt négygólosra nyílt az olló. Vámos bombája után legalább a közönség hangja még feltámadt, az utolsó perc elején szerzett Manhercz gól pedig egy apró reménysugarat is felcsillantott talán, de ezek a találatok egész egyszerűen későn jöttek már ahhoz, hogy érdemben változtasson válogatottunk sorsán. Ahogyan 17 másodperccel a dudaszó előtt Jansik Szilárdé is. Papíron ugyan szebb lett, mintha három vagy négy góllal kapunk ki, de a csodához édes kevés (10–11).
Az olaszok 11–10-re legyőzték Vargáékat és készülhetnek a Görögország elleni elődöntőre. Nekünk marad a csata az 5. helyért.
Megszakadt a nagy sorozat, a 2014-es Európa-bajnokság, a 2017-es vb és a 2020-as Eb után zsinórban negyedszer nem jött össze, hogy hazai közönség előtt döntőig meneteljen a magyar férfi vízilabda-válogatott.
FINA VIZES VILÁGBAJNOKSÁG
FÉRFI VÍZILABDA
Negyeddöntő
Magyarország–Olaszország 10–11 (3–2, 2–4, 1–2, 4–3)
Korábban
Spanyolország-Montenegró 7–6 (2–1, 3–2, 1–2, 1–1)
Horvátország-Szerbia 14–12 (1–1, 4–3, 5–5, 4–3)
Görögország-Egyesült Államok 16–11 (3–1, 4–6, 3–0, 6–4)
(Borítókép: Bodnár Patrícia / Index)
index
