Chronology – Francis Pope’s name-story
1181-82: Francis was born in Assisi to Pietro di Bernardone and his wife Lady“Pica”,in his father’s absence. He was christened Giovanni (John), but when his father came back from his business trip he named him Francis.
1202: There was an open skirmish between Perugia and Assisi. The opposing armies clashed at Collestrada and Perugia won. Francis was one of the Assisi soldiers taken prisoner, and he was held captive in Perugia for about a year.
1204: Francis went through a long illness. Towards the end of the year he decided to go to Apulia to fight under Gualtiero di Brienne, but when he reached Spoleto he had a mysterious vision which made him change his plans and go back to Assisi.
1205: Francis’ twenty-fourth year marked the beginning of his conversion: he renounced his friends and his happy-go-lucky lifestyle; he engaged in a life of intensive prayer; he met and kissed the leper; he saw the Crucifix of San Damiano and heard its voice; he made a pilgrimage to Rome and had his first experience of poverty.
1206: Francis renounced his father’s wealth. He rebuilt the three small churches of San Damiano, San Pietro della Spina and the Porziuncola.
1208: In spring he listened to the Gospel of the votive mass of the Apostles at the Porziuncola, which brought to light his evangelical and apostolic vocation. That same year, the first companions joined him, thus constituting the embryonic core of theFirst Franciscan Order.
1209: Composes a first short rule and with his companions goes to Rome to have the approval of the Pope, which was granted “orally”. It begins with the words: “This is the rule and life of the lesser brothers to live the the Holy Gospel of Our Lord Jesus Christ in poverty, chastity and obedience.”
1210: Forced to leave the stall at Rivotorto, the growing fraternity moves to the Porziuncola through the kindness of the Benedictines.
1212: Chiara, eighteen years old, flees to the Porziuncola, where Francis consecrates her to God by cutting her hair and vesting her in the garb of a consecrated virgin living with in a Benedictine Monastery of Nuns, and after a short time her sister Agnes joins her and thus begins Second Franciscan Order, the Poor Clares. Their first monastery is at the Church of San Damiano. At the end of this year, Francis attempts a missionary journey to Syria but the winds bring him back to Dalmatia and Ancona.
1217: At Pentecost during the first general chapter at the Portiuncula are created 12 Franciscan provinces or districts.
1219: At Pentecost chapter at the Portiuncula, it was decided to send the Franciscans in Germany, France, Hungary, Spain and Morocco. The five that reach Morocco are martyred. Francis himself embarks for Ancona and reaches the Crusaders’ camp at Damietta.
1221: Francesco scrive la Regola detta ‘non bollata’, che viene presentata nel Capitolo di Pentecoste.
1223: Francis, at Fontecolombo draws up the final rule, “regula bullata” which Pope Honorius III approves on November 29 with the Bull, “Solet annuere”. The original rule is kept at the Basilica of St. Francis. At Christmas, with the consent of the Pope, Francis celebrates the Nativity Scene at Greccio.
1224: On September 17, at La Verna, Francis receives the impression of the stigmata.
1225: At San Damiano, Francis composes the Canticle of Brother Sun, also known as Canticle of the Creatures .
1226: On the evening of October 3 at 44, Francis of Assisi dies at the Porziuncola. The next day is brought to Assisi and placed temporarily in San Giorgio, his parish church.
1228: Card. Ugolino, now Pope Gregory IX, on July 16 in Assisi canonizes Francis and the following day, July 17 lays the first stone of the new Basilica in his honor.
1230: May 25: Solemn procession transferring of the body of St. Francis from his parish church of San Giorgio to the new basilica, which Gregory IX, with the Bull “Is qui ecclesiam suam”, had the previous April 22 declared directly under the Roman Pontiff, and “Caput et Mater” (“Head and Mother”) Church of the Order of the Friars Minor.
Cronologia – Nome-storia di Francis Pope
1181-82: Assente il padre, nasce in Assisi Francesco da Pietro di Bernardone e madonna ‘Pica’. Al battesimo il bambino viene chiamato Giovanni, ma il padre, rientrato dal suo viaggio mercantesco, lo chiamò Francesco.
1202: È lotta aperta fra Perugia e Assisi. Gli eserciti contrapposti si scontrano a Collestrada. La vittoria è dei Perugini. Fra gli Assisani catturati anche il ventenne Francesco, che rimarrà prigioniero a Perugia per circa un anno.
1204: Francesco vive un lungo periodo di malattia; verso al fine dell’anno decide di recarsi in Puglia, per combattere sotto la guida di Gualtiero di Brienne ma, giunto a Spoleto, in seguito ad una visione misteriosa, capovolge i suoi progetti e torna in Assisi.
1205: Il ventiquattresimo anno segna anche l’inizio della sua conversione: l’abbandono degli amici, della giovinezza spensierata; una vita di più intensa preghiera; l’incontro e il bacio al lebbroso; L’incontro di Francesco con il Crocifisso a San Damiano; il pellegrinaggio a Roma e la prima esperienza di povertà.
1206: Rinunzia ai beni paterni; restaura le tre chiesette di San Damiano, di San Pietro della Spina e della Porziuncola.
1208: Nella primavera ascolta alla Porziuncola il Vangelo della messa votiva degli Apostoli, che matura in lui la vocazione evangelica e apostolica; nello stesso anno gli si raccolgono attorno i primi compagni, che vengono così a costituire embrionalmente il Primo Ordine Francescano.
1209: Compone una prima breve Regola e con i compagni si reca a Roma per averne l’approvazione, che gli viene concessa oralmente. Al ritorno si fermano nell’angusto tugurio di Rivotorto.
1210: Costretta a lasciare il tugurio di Rivotorto, la crescente fraternità si trasferisce alla Porziuncola.
1212: Chiara, diciottenne, fugge alla Porziuncola, ove Francesco la consacra a Dio con il taglio dei capelli e la vestizione; dopo breve tempo la segue la sorella Agnese: è l’inizio del Secondo Ordine Francescano.
1217: A Pentecoste il primo Capitolo generale alla Porziuncola; vengono erette 12 province o circoscrizioni francescane.
1219: A Pentecoste Capitolo alla Porziuncola; viene deciso l’invio di francescani in Germania, Francia, Ungheria, Spagna e Marocco. I cinque che raggiungono il Marocco vengono martirizzati (protomartiri francescani). Francesco stesso s’imbarca in Ancona e raggiunge il campo crociato a Damiata.
1221: Francesco scrive la Regola detta ‘non bollata’, che viene presentata nel Capitolo di Pentecoste.
1223: Francesco, a Fontecolombo, redige la Regola definitiva ‘bollata’, che il 29 novembre Onorio III approva con la bolla Solet annuere. L’originale della Regola è conservato presso la Basilica di San Francesco.
1224: Il 14 settembre sul monte della Verna (Ar), il Santo riceve l’impressione delle stimmate.
1225: A San Damiano Francesco compone il Cantico di Frate Sole, conosciuto anche come Cantico delle Creature.
1226: La sera del 3 ottobre, a 44 anni, il Poverello muore alla Porziuncola. Il giorno seguente viene portato in Assisi e deposto provvisoriamente nella chiesa di San Giorgio.
1228: Papa Gregorio IX il 16 luglio è in Assisi per la solenne canonizzazione del Santo; il 17 pone la prima pietra della nuova Basilica in suo onore.
1230: 25 maggio: solenne traslazione del corpo di san Francesco da San Giorgio alla nuova Basilica di San Francesco in Assisi, che Gregorio IX, con la bolla Is qui ecclesiam suam, del precedente 22 aprile aveva già dichiarato soggetta al Romano Pontefice, “Capo e madre dell’Ordine dei Minori”.
Ferenc pápa névadójának története
Assisi Szent Ferenc (latinul: Franciscus Assisiensis) vagy ahogy a Ferenc-rendiek nevezték: szerafikus Szent Ferenc (Franciscus Seraphicus vagy „Pater seraphicus”) (Assisi, 1182. év, július 5. – Assisi, 1226. év, október 3.) a ferences rend megalapítója; Itália, az állatok, a kereskedők és a természet védőszentje. A 2013-ban pápává választott Jorge Mario Bergoglio bíboros az ő tiszteletére vette fel a Ferenc nevet. Az egyik legnagyobb hatású középkori szent, akinek jelentős kultusza van a nyugati kultúrában. Személyét számos művész megörökítette (például Liszt Ferenc, Roberto Rossellini), és a katolikus közösségek által lakott helyeken, számos templom, közterület, kisebb városrész, vagy nagyváros közvetett vagy közvetlen névadója.
Ifjúkora
Eredeti neve Giovanni di Pietro Bernardone volt, de olaszul leginkább Francesco néven ismerték, ugyanis édesanyja francia nemesasszony volt (Giovanna [Pica] Bourlemont), s e Franciácska jelentésű néven szólította a fiát. Édesapja Pietro di Bernardone, assisibeli gazdag kelmekereskedő, a tehetős vállalkozói kör egyik befolyásos tagja volt.
Ferenc tanulmányokkal töltötte ifjúsága nagy részét. Több nyelven folyékonyan beszélt, köztük természetesen latinul is. A tanulás és a harci játékok mellett szívesen mulatozott ifjú nemes barátai társaságában.
1201-ben Assisi hadba indult az ellenséges Perugia ellen, s ő is csatlakozott a harcoló csapatokhoz. Nem sokkal később Collestrádánál egy sebesülés miatt fogságba esett, majd egy év raboskodás után tért haza.
1203-ban egy új, gyökeresen megváltozott emberként tért vissza Assisibe. Ezt tetézte fogságban szerzett súlyos betegsége is, amely mély lelki válságba döntötte. 1205-ben mégis elindult Apuliába, hogy beálljon Gualtiero di Brienne seregébe, de útban Spoleto felé, egy különös látomás hatására visszatért szülővárosába. Ettől fogva kerülte a barátaival való világias időtöltéseket, helyette inkább magányos helyeken imádkozott, s közben az Assisi mellett élő leprásokat ápolta.
Hamarosan zarándoklatra indult Rómába, amelynek során misztikus élményben volt része még szülőföldjén, Szt. Damján templomában. A megfeszített Krisztus képmása életre kelt előtte, és háromszor így szólt hozzá: „Ferenc, Ferenc, menj és javítsd meg a házamat, mert látod, hogy romokba dől.” Ferenc ezt úgy értelmezte, hogy ez arra a rossz állapotban levő templomra vonatkozik, ahol éppen imádkozott, ezért eladta a lovát és egynémely ruhaneműt az apja készletéből, majd az árát a templom papjának adományozta.
Pietro nagyon felháborodott fia cselekedetein, és megpróbálta fiát „észhez téríteni”, először fenyegetésekkel, majd testi fenyítéssel. A végső vita után, amelyre apja kérésére a püspök jelenlétében került sor, Ferenc szakított az apjával, lemondott örökségéről, és a következő néhány hónapban koldusként tengődött Assisi környékén.
Visszatérve a városba, ahol ezúttal két évet töltött, és több romos templomot rendbe hozott, köztük a Santa Maria degli Angeli-kápolnát, azaz a Porziuncolát.
Szerzetesrend alapítójaként
Jordanus (akkori) szerint Ferenc 1209. év, február 24-én a Máté Evangéliuma 10:9 sorainak hatására elhatározta, hogy apostoli szegénységben folytatja életét. Durva csuhát öltött, és mezítláb, anyagi javak nélkül elkezdett a megtérésről prédikálni. Hamarosan követte őt az első tanítvány, a városból való jogász, Bernardo di Quintavalle, aki minden vagyonát feláldozta a hit terjesztése érdekében. Hamarosan Ferenc több barátja is csatlakozott hozzájuk. Ferenc soha nem szenteltette pappá magát, s a közösségben, melyet vezetett, egyenrangú testvérekként éltek együtt, „fratres minores”-nak, vagyis „kisebb testvéreknek” nevezve magukat.
Még abban a hónapban elindult tizenegy első követőjével Rómába, ahol a pápa engedélyét kérte egy új rend megalapításához. III, Ince Pápa a hagyomány szerint rendjük szabályzatát 1209. év, április 16-án hagyta jóvá, s máig ezt a momentumot tekintik a ferences rend hivatalos megalapításának.
A rend tagjait frátereknek, azaz testvéreknek nevezték. Céljuk az apostoloknak adott krisztusi útmutatás szerinti élet volt. Ennek érdekében szegénységi fogadalmat tettek, és vállalták, hogy életüket Isten szolgálatának szentelik.
Későbbi élete
Innentől kezdve az új rend gyorsan gyarapodott, egyre népszerűbb lett a nemesség körében is. Amikor az alapítás évében Assisi Szent Klára hallotta őt prédikálni az assisi San Rufino templomában, ráébredt elhivatottságára. Rufino nevű bátyja is csatlakozott az új rendhez. 1211. év. március 28-án, virágvasárnap Ferenc a Porziuncola kápolnában találkozott Klárával és megalapították a később klarisszáknak nevezett női rendet, amelynek tagjait a Szent Damján-templom melletti kolostorban szállásolta el.
Ugyanebben az évben Ferenc útra kelt Jeruzsálembe, de a dalmát partok mellett hajótörést szenvedett és visszatért Itáliába.
1213-ban ismét tengerre szállt, ezúttal Marokkó felé, de betegsége miatt Spanyolországban megszakította útját.
1215-ben ismét Rómába ment, a negyedik lateráni zsinatra. Valószínűleg ekkor találkozott Szent Domonkossal.
1217-ben a növekvő szerzetesgyülekezet tartományokra és csoportokra oszlott és barátokat küldtek Franciaországba, Németországba, Magyarországra, Spanyolországba és Keletre.
1219-ben Ferenc néhány társával együtt Egyiptomba indult. Melek-el-Kamel szultán előtt kihívta a muszlim imámokat az igaz hit tűz általi próbájára, de azok nem vállalták. Amikor Ferenc felajánlotta, hogy elsőként lép a tűzbe, és amennyiben a tűztől nem esne baja, a szultán ismerje el Krisztus igaz istenségét, a szultán megengedte neki a prédikálást. 1219. év, november 5-én hírül véve öt testvére marokkói mártírhalálát, visszatért Itáliába.
- szeptember 17-én a Verna-hegyen, imádkozás közben, megjelentek rajta a stigmák. Erről azonban senki sem tudott..
1226-ban gyógykezelésre ment Rietibe, onnan Sienába szállították, végül hazavitték Assisibe, ahol az első szerzetesközösség lakóhelyén, a Porziuncolában hunyt el.
- július 16-án IX. Gergely pápa szentté avatta, és a következő napon letette az Assisi Szent Ferenc-bazilika alapkövét.
Assisi Szent Ferencről számos legenda terjedt el. Egyes források szerint prédikált az állatoknak is. Éppen ezért a különféle ábrázolásokon (festmények, szobrok) alakja gyakran látható állatok (elsősorban madarak) társaságában.
Az állatok világnapját 1931 óta Szent Ferenc emléknapján, október 4-én ünnepelik.
A legenda szerint Szent Ferenc Cannarióban prédikálni kezdett a népnek, de előbb megparancsolta a fecskéknek, hogy hallgassanak, míg el nem mondja beszédét. Azok azonnal engedelmeskedtek… Továbbmenve fölemelte tekintetét, észrevette, hogy az úttól nem messze a fákat óriási madársereg lepte el. Egészen elámult a madarak hihetetlen sokasága láttán, és azt mondta társainak: „Várjatok meg itt, amíg prédikálok húgocskáimnak, a madaraknak.” Letért a mezőre, odament a madarakhoz, és elkezdett beszélni a földön csipegetőkhöz, mire a fákon ülők is mind odasereglettek, valamennyien szép csöndben várták végig a beszédet, s el nem szálltak addig, amíg Szent Ferenc áldásával égnek nem eresztette őket. Amikor Szent Ferenc közöttük sétált, s csuhájával megérintette a madarakat, akkor sem repült el egyik sem.
„Húgocskáim, madarak! Ti igen sokkal tartoztok a Teremtőnek, azért mindig és mindenütt kötelesek vagytok dicsérni őt. Mert kétszeres, sőt háromszoros ruházattal látott el benneteket; szabadságot adott nektek, oda röpülhettek, ahová akartok; Noé bárkájában megőrizte fajotokat, hogy ki ne vesszetek. Hálával tartoztok a levegőért, amelynek uraivá tett. Azután gondoljátok meg, hogy se nem vettek, se nem arattok, Isten mégis gondoskodik rólatok. Inni ad a folyókból és forrásokból, menedéket nyújt a hegyekben és völgyekben, helyet biztosít a fészekrakáshoz a fák lombos ágain. Azután még fonni és szőni sem tudtok, Isten ruház föl benneteket és fiókáitokat. Jótéteményeiből, amelyekkel elhalmozott, láthatjátok, mennyire szeret Teremtőtök. Őrizkedjetek tehát húgocskáim, a hálátlanság bűnétől, s azon legyetek, hogy szüntelenül áldjátok Istent”
Assisi Szent Ferenc Virágoskertje Fioretti
Képek: Assisi, Creator:St. Francis Master, Magalex, Szent Damján, Giotto di Bondone, mscperu.org, Alfahír
Forrás: sanfrancescoassisi.org, Wikipedia, Hirmagazin.eu
