Csillagszóró, bejgliillat és díszes csomagolópapírba öltöztetett ajándékok – már csak a fenyőfa hiányzik, és kész is az autentikus karácsonyi miliő.
Ez utóbbival azonban általában mindössze abban a két hétben foglalkozunk, míg az ünnep fényét hivatott emelni, de milyen utat jár be, míg a nappalinkba kerül, és mi történik vele karácsony után? Nem mellesleg: miért nem mindegy, hogy milyen fenyőt választunk?
Honnan jönnek a karácsonyfák?
Mi, magyarok, évente összesen majdnem kétmillió karácsonyfát állítunk, a legtöbbet persze otthon, családi körben, de ez a szám magában foglalja többek között az óvodák, iskolák, közterek, cégek fenyőit is. Itthon mintegy kétezer hektáron termelik ezeket az örökzöldeket, leginkább Zala, Vas és Somogy megyében, többnyire kisebb magángazdaságokban. A dél-zalai Nemespátróban például sokak számára ez a fő megélhetési forrás, és itt szinte nincs is olyan család, amelyik ne foglalkozna fenyőtermesztéssel. A közeli Surd község szintén az iparág egyik legjelentősebb szereplője az országban. Jó esély van rá, hogy a te fádat is a két település környékéről hozza a Jézuska, a becslések szerint a hazai karácsonyfák 60–80%-a innen származik.
Körülbelül 200 ezer darab fenyőt exportálunk évente (Olaszországban a gyökeres lucfenyőt kedvelik, de Spanyolországba is szállítunk), és nagyjából ugyanennyi az import is; Dániából és Németországból Nordmann- és duglászfenyők érkeznek.
Nem zöldebb a műfenyő
Ma már nem furcsa, ha az élő fa helyett műanyag példány díszeleg a nappaliban karácsonykor, ami még küllemre sem feltétlenül rosszabb, mint az igazi. Vannak, akik gazdaságosság céljából választják, mások a szőnyegbe jó mélyen belefúródó tűleveleket utálják takarítani, megint mások a környezettudatosság jegyében állítanak műfenyőt. Utóbbiak számára azonban van egy meglepetésünk: egy kanadai cég felmérése szerint a vágott fenyő összességében sokkal környezetbarátabb.
A zömével Kínában gyártott mesterséges fák ökolábnyomát igencsak megnöveli a több ezer kilométeres szállítás, és ehhez még hozzáadódik, hogy átlagos élettartamuk hat év, ezután valószínűleg a szeméttelepen kötnek ki; a PVC-ből készült fenyők újrahasznosítása rendkívül drága. A cég állítása szerint több mint 20 évig kellene használnunk a műfát ahhoz, hogy a végeredmény „zöldebb” legyen, mint évente élő fát állítani. A felmérés arról is beszámol, hogy jelen helyzetben a valódi fenyővel kapcsolatos szén-dioxid-kibocsátás csupán harmada annak, ami a műfenyővel jár.
A lepotyogott tűleveleket igen, de a környezetkárosítást nem tudod elkerülni, ha műfenyőt választasz
Az élő fába nehéz belekötni
Ha valódi, vágott fenyőt választasz, azért sem kell aggódnod, hogy az erdőirtáshoz, a környezet károsításához járulsz hozzá. Legálisan forgalmazott fenyőfák esetén biztos lehetsz abban, hogy külön erre a célra létesített telepeken, gyakorlatilag haszonnövényként termesztik ezeket, és utánpótlásuk is folyamatos. Persze a tűlevél-takarítást sok esetben nem úszhatod meg, és a vásárlás-hazacígölés macerája is benne van a pakliban, cserébe viszont például utánozhatatlan faillattal lehetsz gazdagabb.
Bár az újév napján a szemetesek mellett heverő, megtépázott fenyők szomorú látványt nyújtanak, a legtöbbször az önkormányzatok gondoskodnak ezek elszállításáról, számos helyen pedig gyűjtőpontokat létesítenek a kiszolgált karácsonyfáknak. Sopronban és Győrben ledarálják őket, és a komposztálódott anyagot talajtakaróként hasznosítják, Pécsen pedig az erőműben égetik el a fákat. A fenyők akár otthon, tüzelőként is megállják a helyüket.
Illatos, tartós vagy különleges legyen?
Néhány hete már megkezdődött a karácsonyfavásár, de ha te még nem választottál, és élő fában gondolkozol, pár szempontot érdemes szem előtt tartanod. Ilyen például az ár. A nagyon olcsó fa valószínűleg gyengébb minőségű – ugyanazon fajon belül is különböző kategóriák léteznek. A tűlevelek potyogásának elkerülésére különböző (többé-kevésbé hasznos) módszereket lehet alkalmazni, de az időtényező sem elhanyagolható. Van, ahol már november elején nekikezdenek a kivágásnak, míg máshol jóval később, csak december első napjaiban. Ha sikerül ilyen fát szereznünk, az valószínűleg később kezdi majd hullajtani a leveleit.
Ma már egészen sokféle fenyőt árulnak Magyarországon is, ezek mindegyikének megvannak az előnyei és a hátrányai, így mindenki egyéni preferencia alapján választhatja ki a számára legmegfelelőbbet.
Klasszikus karácsonyfaként a lucfenyőt tartjuk számon – az Észak- és Közép-Európa hegyvidéki területein honos növény hamisítatlan illattal bír, egyben a legolcsóbb (méterenként egy-kétezer forint), viszont a levelei szúrósak és nagyon hamar lepotyognak.
A közepes árkategóriába tartozó, kevésbé lombhullató ezüstfenyő igen formás, és mérsékeltebben, mint a lucnak, de illata is van. Sokan különleges színe miatt választják – vagy éppen amiatt nem kedvelik. Hátránya, hogy szintén szúrós levelei vannak.
Nagyjából ezzel egy árban kapható a duglászfenyő, aminek hasonlóan jó a lombtartó képessége, tűlevelei pedig dörzsölésre narancsszerű illatot árasztanak.
Egyre elterjedtebb a szerb lucfenyő is, ami közönséges társánál valamivel drágább, ám tovább megtartja a – nem szúrós – leveleit, színe pedig az ezüstfenyőére hasonlít.
Egyes helyeken kolorádói jegenyefenyővel (concolor) is találkozhatunk. A dekoratív fa citromos fenyőillattal tölti be a szobát, ezüstös-zöldes levelei nem szúrnak, így könnyű díszíteni, és nem hullanak, tehát a fa praktikusnak is mondható. Mindemellett ez az egyik legdrágább; egy kétméteres vágott példány nagyjából 10 ezer forintot kóstál.
Ugyancsak ennyibe kerül a jóval népszerűbb Nordmann-fenyő, amit szintén azért lehet szeretni, mert egyáltalán nem pereg a levele, a színe viszont a concolorral ellentétben a luchoz hasonlóan élénkebb zöld.
Gyökeres fenyőt csak okosan
A vágottnál nem sokkal drágábbak a földlabdás vagy konténeres fenyőfák, melyek előnye, hogy karácsony után akár a saját kertedbe is kiültetheted őket, de ilyen fát egyes kertészetektől akár „kölcsönözni” is lehet. Ha azonban vásárolsz, már a kiválasztásnál résen kell lenni, az út szélén árusított példányok ugyanis nagy valószínűséggel nem fogják túlélni a karácsonyt. Érdemes kertészetben körülnézni, ahol tanácsot is kaphatsz a szakszerű gondozással kapcsolatban.
A konténeres fenyő különleges bánásmódot igényel
Amit semmiképpen sem hanyagolhatsz el (ez egyébként a vágott fenyőre ugyanígy igaz), az a „beszoktatás”, vagyis: ne sokkold le a növényt, amikor a hidegből hirtelen berakod a jól fűtött nagyszobába, előbb egy garázsban vagy más, köztes hőmérsékletű helyen „melengesd” néhány napig. Ha ép fenyőt szeretnél, a kivitelnél hasonlóan ajánlott eljárni.
Gyökeres és vágott fánál is fontos még az itatás. Míg előbbinél létkérdés, utóbbinál a tűlevelek élettartamát hosszabbíthatod meg, ha vizet öntesz a talpba. A fenyőt lehetőleg ne állítsd fűtőtest vagy kandalló mellé, és arról se feledkezz meg, hogy a földlabdás/konténeres fának nem tesz jót, ha hosszabb ideig a szobában áll, így a legjobb, ha csak az ünnep pár napja alatt tartod bent.
A hagyomány születése
A karácsonyfa-állítás szokásának pontos eredete homályba vész; számtalan történet szól arról, hogyan vált a feldíszített fenyő az ünnep középpontjává. Több ilyen história szerint német szokásról van szó, de ezek a körülményeket és az időpontot tekintve már nem egyeznek meg. Egyes kutatások szerint Luther Márton volt az első, aki karácsonyfát díszített; ezzel kapcsolatban szintén több monda létezik. Az egyik legkedvesebb történet szerint Luthernek egy téli estén hazafelé tartva annyira megtetszett a fenyőkön sziporkázó csillagfény látványa, hogy otthon a családjának is szerette volna megmutatni – ezért gyertyákat helyezett egy fenyőfára.
Más források azt állítják, hogy a németek örökzöld fák alá húzódtak a téli napforduló idején, mert úgy vélték, csak így menekülhetnek meg az akkor elszabaduló gonosz szellemek elől. Olyan eredetmagyarázattal is találkozhatunk, ami azt mondja, hogy a régi szokás szerint Katalin-napon vízbe tett cseresznyefaág pont karácsonyra zöldült ki, de sok helyen a karácsonyi piramist (nagyjából piramis alakban összeerősített deszkák gyertyákkal) jelölik meg a fenyő elődjeként. Az is lehet, hogy a december 24-én tartott keresztény misztériumjátéknak köszönhetjük a karácsonyfát: a színdarabban Ádám és Éva mellett díszletként a tudás fája is szerepelt, ám tél lévén almafák helyett örökzöldeket használtak.
Úgy tartják, Magyarországon először Brunszvik Teréz grófnő, az első óvoda alapítója állított karácsonyfát 1824-ben, de ezt sokáig csak a módosabbak engedhették meg maguknak. A szokás igazából a 20. század elején terjedt el, és sok családnál, főleg vidéken, csupán 1945 után lett hagyomány. Régebben alma, dió, mézeskalács vagy aszalt gyümölcs, pattogatott kukorica szolgált díszként.
Forrás: napidoktor
