A kínai kultúra fontos része a Ji csing, a „Változások könyve”, vagy pontosabban I csing. Magyarosan: Ji king vagy Ji csing-ként ismert inkább). Ez az ókori Kína öt nagy könyvének egyike.
A Változások könyve eredetileg jóslásra használt gyűjtemény volt, kezdetben ez a fajta jóslat csak igen és nem válaszokat adott. Az igen egy teljes vonás jelentette, míg a nemet egy középen megszakított vonás.
Időszámításunk előtt 3000-re tippelik a művet. Eredetileg jövendölés, és életvezetési céllal használták, ami a mai napig is ismert és vitathatatlan.
Valószínűleg a kínai civilizáció legrégebbi filozófiai-profetikus írása, amely az ősi Kína két legfontosabb filozófiai irányzatára, a konfucionizmusra és a taoizmusra egyaránt hatást gyakorolt. S bár a legújabb munkákban a feng shuit önálló tudományként és művészetként határozzák meg, mégis biztosra vehető, hogy előzményeinek egyike a Ji csing.
A Ji csing középpontjában az az elképzelés áll, miszerint a világegyetem alapelve a változás. Az átalakulás, vagyis a változás a Ji csing szerint nem önkényes változás, vagy változékonyság, hanem törvényszerű átalakulás.
Eredete: A Ji csing a természeti törvények felismerésén keresztül vezeti rá olvasóját a világegyetem működésére, valamint a tao szerinti helyes gondolkodásra, avagy az élettel való harmóniára.
A klasszikus kínai jóskönyv:
A kínaiak még napjainkban is nagy becsben tartják a Ji csing jövendőmondó erejét, amitől választ remélnek kérdéseikre. Korábban cickafarkkóró segítségével faggatták a Ji csinget, ma pénzérmék szolgálják ugyanezt a célt.
Forrás: lifepress; Kép: Google;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu
