Lakásunk az emberi szervezet tükre. Az ajtó felel meg a szájnak, az ablakok a szemeknek, a fal a bőrnek és a folyosók az artériáknak. Nem mindegy, milyen az ajtónk: szélesre nyitható-e, vagy a mögötte lévő holttér tele van pakolva úgy, hogy nem tárható ki teljesen. Oldjuk meg ez utóbbi problémát! Annál jobb érzés nincs, mikor kényelmesen beférünk az ajtón és nem akadályoz bennünket semmi a közlekedésben!
Mi is és a Csi is itt „közlekedünk”.
A csaknem mindent eldöntő első benyomás a lakóterületről meghatározza életérzésünket, jól érezzük-e magunkat egy lakásban, vagy sem. Miért lenne ez másként saját otthonunkban? Szeret otthon lenni, vagy épp az ellenkezője?
Talán pont itt kell keresni a választ. Az ajtót kitárva máris megnyugodhat lelkünk, vagy mély sóhaj szakadhat fel ajkunkról attól függően, hogyan viseltetünk otthonunk iránt. Tegyük kellemessé az élményt! Varázsoljuk kedvenc tartózkodási helyünkké lakásunkat, hogy esténként a meghitt nyugalom, a boldogság fészkébe érkezhessünk haza.
Van annál szebb, kellemesebb, mint egy kényelmes előtérbe, vagy hallba betoppanni?
Hunyjuk le a szemünket, és képzeljük magunk elé a képet. A bejárati ajtóban elfordítjuk a kulcsot, és máris bepillantást nyerünk az előbb említett előtérbe, vagy hallba.
A fogadószobából oldalirányba nyílnak a társas helyiségek, az egyéni, intim szoba, szobák pedig a lakás egy eldugottabb zugában, érintetlen területen helyezkednek el, ott, ahol csak azon személy, személyek járhatnak-kelhetnek, akiket mi oda engedünk. Az idegenek előtt e szentély mindörökre rejtve marad.
Forrás: lifepress
