November 4. napja (tegnap), nemzeti gyásznap volt Magyarországon. Ezen a napon – az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének, a szovjet csapatok bevonulásának évfordulóján – az áldozatokra emlékeztünk.
Békés tüntetéssel kezdődő, fegyveres felkeléssel folytatódó forradalom bontakozott ki 1956. október 23-án a Rákosi Mátyás nevével összefonódó kommunista diktatúra és a szovjet megszállás ellen. A forradalom a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok beavatkozása után fegyveres szabadságharccá változott.
Sorsát szovjet katonai invázió pecsételte meg november 4-én, négy nappal azután, hogy a Nagy Imre vezette magyar kormány kinyilvánította Magyarország semlegességét, és felmondta a Varsói Szerződést. A beavatkozásról már október 31-én döntöttek Moszkvában, ettől kezdve folyamatosan érkeztek szovjet csapatok Magyarországra.
„Csapataink harcban állnak”
1956. november 4-én, vasárnap, hajnali 4 óra 15 perckor a szovjet hadsereg általános támadást indított Budapest, a nagyobb városok és a fontosabb katonai létesítmények ellen. A főváros védői – nemzetőrök, rendőrök és kisebb-nagyobb honvédegységek – felvették a harcot.
5 óra 5 perckor az ungvári rádió által sugárzott közleményben a november elsején a Szovjetunióba távozott Apró Antal, Kádár János, Kossa István és Münnich Ferenc volt miniszterek bejelentették, hogy minden kapcsolatot megszakítottak a Nagy Imre-kormánnyal, egyben kezdeményezték a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakítását Kádár János vezetésével.
5 óra 20 perckor elhangzott Nagy Imre rövid, drámai hangú rádióbeszéde, amelyet többször megismételtek, és valamennyi világnyelven is sugároztak: „Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.”
8 óra 7 perckor megszakadt a Szabad Kossuth Rádió adása, rövidhullámon a Himnuszt és a Szózatot sugározták váltakozva.
Sem a fegyveres, sem a passzív ellenállás nem vezetett győzelemre
Miután Soldatic jugoszláv nagykövet a hajnali órákban arról tájékoztatta Szántó Zoltán államminisztert, hogy a jugoszláv kormány menedéket biztosít Nagy Imrének és társainak, 6 és 8 óra között a jugoszláv nagykövetségre érkezett Nagy Imre, Donáth Ferenc, Losonczy Géza, Lukács György és Szántó Zoltán. A követségen összesen 43-an kaptak menedékjogot. Mindszenty József bíboros még aznap az amerikai követségen kapott menedékjogot.
Bibó István, a törvényes magyar kormány az Országgyűlés épületében maradt egyetlen képviselője kiáltványt adott ki. Ebben leszögezte, hogy Magyarországnak nincs szándéka szovjetellenes politikát folytatni, és visszautasította azt a vádat, hogy a forradalom fasiszta vagy antikommunista irányzatú lett volna. Felszólította a magyar népet, hogy a megszálló szovjet hadsereget vagy az esetleg felállított bábkormányt ne ismerje el, vele szemben a passzív ellenállás összes fegyverével éljen.
A nap folyamán a szovjet csapatok – helyenként fegyveres harc után – a Magyar Néphadsereg valamennyi alakulatát lefegyverezték. Budapesten a felkelő csoportok felvették a harcot. A szovjet csapatok délig elfoglalták a Honvédelmi Minisztériumot, a Belügyminisztériumot és a Budapesti Rendőr-főkapitányságot. Vidéken is több helyen komoly ellenállás bontakozott ki.
Szolnokon megalakult az ellenkormány
Kádár János és Münnich Ferenc szovjet kísérettel Szolnokra repült. A Kádár-kormány táviratban kérte az ENSZ főtitkárától „a magyar kérdés” levételét a napirendről.
Soldatic jugoszláv nagykövet közvetítette Tito jugoszláv elnök Nagy Imrének és társainak címzett üzenetét, hogy ismerjék el a Kádár-kormányt, amit ők egyhangúlag elutasítottak.
Eisenhower amerikai elnök tiltakozott a szovjet intervenció ellen. New Yorkban a Biztonsági Tanács ülésén a Szovjetunió megvétózta az amerikai határozati javaslatot, amely a szovjet csapatok kivonására szólított fel. Délután a rendkívüli közgyűlés elfogadta a bővített amerikai javaslatot, amely arra is felkérte az ENSZ főtitkárát, hogy jelöljön ki bizottságot a magyarországi helyzet megvizsgálására.
Nem volt elég a hősök vére a szabadsághoz
A harcok november 4-én a fővárosban százharmincöt áldozatot követeltek. A Központi Statisztikai Hivatal 1957. januári jelentése szerint az október 23. és január 16. közötti események országosan 2652 (Budapesten 2045) emberéletet követeltek, és 19 226-an (Budapesten 16 700-an) sebesültek meg. Egy 1991-ben készült hivatalos statisztika szerint a szovjet hadsereg 669 katonája vesztette életét a harcokban, 51-en eltűntek. A forradalomban való részvételért kivégzettek száma (az eltérő adatokat közlő források szerint) 220-340 volt.
Koncepciós per után végezték ki a forradalom vezetőit: Nagy Imre miniszterelnököt, Maléter Pál honvédelmi minisztert, Gimes Miklós újságírót. Szilágyi József, Nagy Imre személyi titkárának ügyét elkülönítették, őt 1958 áprilisában végezték ki, Losonczy Géza államminiszter a per tárgyalása előtt máig tisztázatlan körülmények között halt meg a börtönben. A megtorlás részeként ezreket ítéltek börtönbüntetésre, internálásra.
Méltón emlékezik az egész ország
November 4-én hosszú évek óta megemlékeznek az 1956-os események áldozatairól, ezt a napot a kormány 2013-ban hivatalosan nemzeti gyásznappá nyilvánította. Nemzeti gyász esetén Magyarország lobogóját az Országház előtt ünnepélyes keretek között, katonai tiszteletadással felvonják, majd félárbócra eresztik.
A törvényben meghatározott középületekre zászlóhasználat esetén gyászlobogót kell kifüggeszteni, lobogóhasználat esetén Magyarország lobogóját és az európai lobogót félárbócra kell ereszteni. Az iskolákban tanóra vagy külön diákrendezvény keretében kell méltó módon megemlékezést tartani. A nyilvános szórakozóhelyeken a zene- és műsorszolgáltatás – a nemzeti gyászt kihirdető rendeletben foglaltak szerint – korlátozható.
Hazánk függetlenségének fontosságát hangsúlyozták az emlékezők
A fővárosban és országszerte több rendezvényen emlékeztek az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének és a szovjet csapatok bevonulásának 61. évfordulójára. A nemzeti gyásznap alkalmából a kabinet mellett a kormánypártok és több ellenzéki párt is felhívta a figyelmet Magyarország függetlenségének fontosságára.
A hivatalos megemlékezések az Országház előtti Kossuth Lajos téren reggel 9 órakor kezdődtek, a hagyományoknak megfelelően Áder János köztársasági elnök jelenlétében, katonai tiszteletadás mellett előbb felvonták, majd félárbócra eresztették Magyarország lobogóját.
A kormány nevében a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára közleményében arra hívta fel a figyelmet, hogy a Magyarországot megszálló szovjet haderő ugyan leverte a forradalmat, de az ötvenhatosok áldozata nem volt hiábavaló, mivel az ő küzdelmük alapozta meg az ország mai szabadságát. Dömötör Csaba emlékeztetett: 61 évvel ezelőtt a mai napon indult meg a szovjet csapatok intervenciója Magyarország ellen, a túlerővel folytatott harcokban és a megtorlásokban pedig több ezren vesztették életüket.
A központi megemlékezést a főváros XVIII. kerületében, a Hargita téren álló 1956-os emlékműnél rendezték. Itt Kucsák László fideszes országgyűlési képviselő hangsúlyozta, az akkori rendszert az egész magyar nép söpörte el; a világon páratlan szabadságharc bontakozott ki, amely azért indult, mert a nemzet szabadon akart dönteni arról, miként éljen.
Ughy Attila (Fidesz-KDNP), a kerület polgármestere arról beszélt: a gyásznapon arra emlékezünk, amikor Magyarországon jobban akartak élni, mint bármikor. Ez volt Európa legdicsőségesebb két hete – tette hozzá.
A Rákoskeresztúri új köztemetőben Boross Péter, a Szabadságharcosokért Közalapítvány elnöke a magyarság kivételes szabadságvágyáról beszélt. Nincs még egy nép a környezetünkben, amely annyiszor kelt volna fel reménytelenül a szabadságért, mint a magyar – jelentette ki a volt kormányfő a Nemzeti Gyászparkban a Nemzeti Örökség Intézete, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság, valamint a Szabadságharcosokért Közalapítvány közös rendezvényén.
Szél Bernadett, az LMP társelnöke napközben sajtótájékoztatón jelentette be, hogy újra benyújtják az Országgyűlésnek az átvilágítást, valamint az ügynökakták nyilvánosságra hozatalát célzó törvényjavaslatukat, majd Hadházy Ákossal, az ellenzéki párt másik társelnökével az V. kerületi Vértanúk terén fejet hajtottak Nagy Imre mártír miniszterelnök szobránál.
A Párbeszéd közleményben tudatta, hogy Karácsony Gergely, az ellenzéki párt miniszterelnök-jelöltje és társelnöke, valamint Juhász Péter, az Együtt elnöke az 1956-os forradalom hőseire emlékezve koszorút helyezett el a 301-as parcellánál.
A Magyar Liberális Párt szintén közleményben figyelmeztetett, a szabadságért folytatott küzdelem soha nem érhet véget, és mindent meg kell tenni azért, hogy Magyarország meg tudja őrizni függetlenségét.
A Szent István-bazilikában 18 órától tartottak emlékkoncertet, a Terror Háza Múzeumnál pedig az emlékezők egész nap gyertyagyújtással tiszteleghettek az áldozatok előtt.
A budapesti rendezvények mellett többek között Zalaegerszegen, Keszthelyen, Pécsett, Szolnokon, Szegeden, Miskolcon, Geszteréden, Kaposváron és Szombathelyen is tartottak megemlékezéseket, koszorúzásokat a nemzeti gyásznapon.
November 4-én régóta megemlékeznek az 1956-os események áldozatairól, a kormány hivatalosan 2013-ban nyilvánította nemzeti gyásznappá.
Képgaléria:
Forrás és képek: MTI
