A bizonytalan párkapcsolatok egyik legjellemzőbb ismérve, hogy a pár egyik tagja nyomoz a másik után, belenéznek egymás telefonjába. Egy véget nem érő játszma alakul ki, aminek egy ördögi kör, a bizonytalanság állandósulása a vége.
Nem minden kapcsolat végződik házassággal, nem minden kapcsolat hivatott arra, hogy hosszú évtizedeken keresztül éljen egymás mellett a két ember. Laza kapcsolatoknál egy kis gikszer is okot adhat arra, hogy szakítsunk. De mi van akkor, ha egy komoly kapcsolatban – aminek már tétje is van – üt be a mennykő? Amikor például a pár egyik tagja úgy érzi, a másik titkol valamit. Nem érzi a kedvese figyelmét, a jelenlétét, netán azt érzi, hogy párja üres kifogásokkal hozakodik elő, amikor későn érkezik haza a munkahelyéről, hallgatag, nem beszél, egyszóval nincs jelen.
Kommunikáció helyett nyomozás
Az ember egyik legmeghatározóbb igénye a biztonság. Amikor egy párkapcsolatban bizonytalanságot érzünk, akkor nyugtalanná válunk. Ilyenkor jó lenne tudni, mi is történik a háttérben, miért változott meg párunk viselkedése. Sok esetben titkos telefonok, zavart mozdulatok, elhalkuló telefonbeszélgetés, túl sok eltöltött idő a számítógép előtt… és a puzzle összeáll. Lehet, hogy a párunknak szeretője van? Kétségekkel teli éjszakák, a becsapottság érzése, sírás, könnyek, megmagyarázhatatlan rossz érzések. És ekkor elindul a véget nem érő nyomozás azért, hogy a nyughatatlan psziché megnyugvást nyerjen. Még azon az áron is, hogy esetleg kiderül a kegyetlen valóság: tényleg megcsalt a párunk.
Zita mesél, 37 éves fodrász:
„Az utóbbi időben Dezsőt, a páromat furcsának találtam. Hallgatag volt, nem örült nekem úgy, mint ahogy szokott, a az is megritkult köztünk. Nem gyanakodtam, de rossz érzésem volt. Próbáltam vele beszélgetni, kezdeményezni , vettem új fehérneműt is, de csak nem billent helyre a kapcsolatunk. Egyszer belém bújt a kisördög, és feltörtem a Facebook-oldalát, és megnéztem a levelezését. Hát majd elájultam, mikor láttam, hogy az első szerelmével bonyolódott nagy levelezésbe, amiben voltak pajzán, kétértelmű megjegyzések, sok-sok bók és huncut utalgatás. Nagyon rosszul érintett, azt éreztem, hogy hátba döftek és ezen túl soha nem tudok bízni benne. Innen kezdve állandóan nézegettem a levelezését. Aztán amikor szembesítettem vele, akkor még neki állt feljebb, hogy hogy gondolom, hogy turkálok a személyes szférájában. Még ő volt megsértődve, de tagadott és félrebeszélt. Azóta nem bírok vele szeretkezni, becsapottnak érzem magam. Pedig igyekszik jóvátenni, de úgy érzem, már soha nem tudok benne bízni benne többé.”
Zita esete egy tipikusnak mondható sztori, semmi más nem történt, csak a párja viselkedésében érzett változás elindított egy folyamatot. Azonban Zita nem az őszinte beszélgetés, hanem egy rossz megoldás mellett döntött. Tudnunk kell, hogy a titokban megszerzett bizonyosságot sokkal könnyebb elhinni, mint amit a másik elmond nekünk. Az emberi psziché nem viseli jól a bizonytalanságot, a biztos rossz hír is jobb, mint bizonytalanságban létezni, ezért érez késztetést az ember arra, hogy bármi áron, de megszerezze a valós információkat. Általában ez az oka annak, hogy a párkapcsolatokban a megbizonyosodást és nem a kommunikációt preferálják a párok. Csakhogy ennek súlyos következményei vannak.
Nyomozás kontra bűntudat
A bizalmatlanság egy nagyon erős hajtóerő, amit egy-egy kilesett, titkon elolvasott információ csakis ideig-óráig képes lecsillapítani. Elindul egy véget nem érő folyamat, amiben a bizonytalanságot észlelő fél állandó késztetést érez arra, hogy nyomozzon. Félelemmel telve éli a hétköznapjait, hiszen ahogy az idő telik, a már megszerzett információ nem tompítja a kétségeket, újra információhoz kell jutnunk. Mi történt azóta? Írtak egymásnak? Leveleztek? Találkoztak? És a bizonytalan fél máris elkezd újra félni attól, hogy nem tudja, mit is csinált a párja, újra késztetést érez arra, hogy bepillantson a levelezésbe, telefonba. Ennek azonban az is a következménye, hogy egy állandó, erős bűntudat kíséri a hétköznapokat. Szégyelli magát azért, amit tett, de kényszert érez, azt érzi, muszáj kutakodni. Az önértékelése csökken, morálisan leértékeli magát, eközben dühös párjára és azt várja, mikor is igazolódik be a feltevése. Kialakul egy függőséghez hasonló állapot, amiben az illető nem tudja kontrollálni a belső késztetését, a nyomozást.
Ida mesél erről az érzésről, 31 éves tanítónő:
„Én is belestem abba a hibába, hogy a párom sms-eit megnéztem. És jól éreztem, tényleg találtam pár sms-t egy régi barátnőjétől. Nagyon bizonytalanná tett engem, nem tudtam eldönteni, hogy ez csak egy ártatlan dolog, vagy valami komoly van mögötte. Nem kérdeztem rá, csak emésztettem magam, aztán azon kaptam magam, hogy minden nap este, amikor fürdik, akkor turkálok a telefonjába. Nagyon rosszul éreztem magam ettől, már kezdtem úgy érezni, hogy függök ettől a megbizonyosodástól és állandóan szégyelltem magam.”
Forrás: Netbulvár
