Felsőnyárád község Borsod-Abaúj-Zemplén megye észak-nyugati részén, a Szuha és Csörgő-patak találkozásánál fekvő, körülbelül 1100 főt számláló kistelepülés. Gyönyörű természeti környezet, kedvező földrajzi fekvés, viszonylag jó közlekedési útvonalak jellemzik a községet. A belterület rendezett. Fejlett infrastruktúra (víz, gáz, telefon, szennyvízcsatorna, kábeltévé, internet), kiválóan működő alapintézmény hálózat, jó kereskedelmi ellátás nyújt kényelmes körülményeket az itt élők és az idelátogatók számára. A tömegközlekedés a település központi elhelyezkedésének köszönhetően nagyon jó, a legközelebbi városba (Kazincbarcika) nagyon sűrűn, a környező településekre vidéki viszonylatban rövid időközönként indulnak buszjáratok. Hogy az olvasó átfogó képet kapjon falunk szolgáltatásairól és lehetőségeiről, álljon itt egy felsorolás a teljesség igénye nélkül:

* Felsőnyárád-Felsőkelecsény-Jákfalva-Dövény Községi Önkormányzatok Körjegyzősége helyben fogadja ügyfeleit
* az előbbi települések által közösen fenntartott Nyárády András Általános Iskola a településen található
* a Nyárfácska Napköziotthonos Óvoda vigyáz az óvodáskorú gyermekekre
* orvosi rendelő várja az egészségügyi ellátásra szorulókat
* a védőnő vezetésével anya-és csecsemővédelmi intézményt tartunk fenn
* a helyi fiókgyógyszertár heti három alkalommal tart nyitva
* postahivatal működik
* Sajóvölgye Takarékszövetkezet Kirendeltsége széleskörű pénzügyi szolgáltatásaival várja ügyfeleit
* szociális étkeztetés megoldott, igény szerint ebédkihordás van biztosítva a beteg, idős emberek részére
* az 1791-ben épült Református templom és az 1863-ban épült Római Katolikus templom fogadja híveit
* egy a Bódva-COOP Nyrt. által fenntartott ABC, két kisebb élelmiszer-vegyesbolt, egy százforintos vegyesbolt, egy zöldséges, egy vegyesiparcikk bolt és egy ruházati bolt várja vásárlóit
* két vendéglátó egység, nyáron fagylaltozó gondoskodik a kellemes időtöltésről
* a művelődési ház internetes teremmel, könyvtárral, klubhelységgel várja a lakosságot
* a közbiztonságot rendszeresen járőröző polgárőrség segíti
* a gyermekek számára játszótér épült

A 700 éves múlttal rendelkező Felsőnyárád néhány évvel ezelőtt még kettős jellegű, agrár-ipari település volt. A szénbányászatnak meghatározó szerepe volt a település működésében, a lakosság életében. Felsőnyárád bányásztelepülés volt. A szénbányászat kora viszont leáldozott, a földben lévő ásványkincs kimerült, a mezőgazdaság pedig fokozatosan leépült. Ezzel együtt a 1990-es években csökkent a település népességmegtartó ereje. Mára elmondható, hogy ez a tendencia megfordulni látszik. Ennek oka talán a fentebb említett előnyös tulajdonságok összessége. A tulajdonviszonyok terén a magántulajdon a jellemző. A földterületek főként gabonafélék, kukorica, burgonya termelésre alkalmasak. A korábbi évtizedekben dohány, kender termelése is előfordult. A Szuha-patak mentén bab, borsó, káposztaföldek is bő termést hoztak. Az utóbbi időben felvetődött biogazdálkodás a termelők részéről egyenlőre még nem talált fogadtatásra. A legelőterületek sajnos elavultak, elgazosodtak. Szarvasmarha, juh, kecske legeltetésére lenne ismételten alkalmas ez a terület, mely kb. 300 ha-ra tehető. Növény és állattartásból származó termékek piaci értékesítésre kis hányadban kerülnek, inkább saját felhasználás a jellemző. Jelentős kiterjedésű erdők övezik a települést. Az utóbbi évtizedekben a kitermelés a volt jellemző, a visszatelepítés csak napjainkban kezd érvényesülni. Tervbe van véve új erdők telepítése, mely a munkanélküliek foglalkoztatását is biztosítaná. Ehhez a terület adott, befektetői tőkére lenne szükség. Az önkormányzat 1-2 éven belül tervezi ezt a programot is elindítani. Mezőgazdasági termékek helybeni feldolgozása nem jellemző, a megtermelt javak egy részét piacon értékesítik pl. tej, méz, nyúl. A méhészet az utóbbi 2-3 évben felfutóban van, sokan hosszabb távra terveznek erre az ágazatra. A településen élő munkaképes lakosság számára helyileg az önkormányzat, a külszíni fejtés, távolabb a könnyűipar, és a vegyipari cégek, esetleg kisebb vállalkozások nyújtanak elhelyezkedési lehetőséget. A munkanélküliség aránya jelenleg kb. 12-14 %-os. Az elhagyott bányaterület, a meglévő épületekkel, infrastruktúrával, egyenlőre javarészt kihasználatlanul áll, várja a befektetni szándékozókat.

Felsőnyárád földrajzi adottságai

Felsőnyárád B-A-Z megye északnyugati részében a Szuha és a Csörgő-patak találkozásánál fekszik. A természetföldrajzi irodalomban leginkább Borsodi-dombságként és/vagy Szuha-völgyként emlegetik ezt a tájat. A községen folyik át a Szuha patak. A települést enyhén lejtős erdővel borított területek övezik. Területén a szántók, rétek, legelők, zöldellő lombos erdők váltják egymást. Környezetében jelentős volt a barnaszén előfordulás. Felsőnyárád határában a dombok lejtőit sok helyen a százados szénbányászat sajátos és sok esetben nem esztétikus formamaradványai színezik. A település képét a bányászati meddőhányók, felhagyott, beszakadt bányajáratok jellemzik.

Felsőnyárád növényvilága

Felsőnyárád természeti arculatára erősen rányomja bélyegét a több évszázados aktív természethasználat, a bányászat. Jó természeti állapotban lévő élőhelyeket leginkább a patak völgyében találhatunk. Az eredeti növényzet cseres- tölgyes, gyertyános helyett ma már csak akácosokat, gyepet találunk. Eredeti növényzet maradványokat a Szuha-völgyében találhatunk. Ilyen pl.a mocsári kosbor, vagy a szibériai nőszirom, melyek igen dekoratív védett növények. A Szuha és a Csörgős-patak völgyében régen égerligetek, füzes ligeterdők, illetve bokorfüzesek voltak, melyek sajnos teljesen kipusztultak. Számos védett növényt találunk a Kővágónak nevezett területen, illetve a Radvány-tetőn. Itt találhatjuk a nagy pacsirtafüvet, a sárga lent, az árvalevelű lent, a macskaherét és a hegyi árvalányhajat. Az agárkosbor- mely, egy nagyon tetszetős orchidea-is előfordul e területen.

Felsőnyárád állatvilága

A gerinctelen állatfajok közül leginkább a Szuha patakhoz kapcsolódó szitakötőket lehet megtalálni (díszes légivadász, a feketelábú szitakötő vagy a kisasszony szitakötő). A környékről előkerült néhány védett futóbogárfaj is ( balkáni futrinka, borfutrinka, kékfutrinka, mezei futrinka ) és persze több igen dekoratív védett lepkefaj is ( nappali pávaszem, kardoslepke).
A területen különleges kétéltű- és hüllőfajok nem találhatók, de egy pár faj ( barna varangy, vöröshasú unka, vízisikló, rézsikló, zöld gyík, fürge gyík ) általánosan elterjedt. A legnagyobb értéket a vizenyős réteken költő haris jelenti, mely Nemzetközi Vörös Könyves faj. Alkalmanként találkozhatunk a rendkívül rejtett életet élő fekete gólyával, és a szintén érdekesnek számító réti tücsökmadárral. Viszonylag nagyszámban költenek a környező erdőkben az egerészölyvek, de darázsölyvet és hollókat is meg lehet figyelni. A mezőgazdasági területeket szegélyező bokrok ideális élőhelyet nyújtanak a poszátáknak (pl. mezei, barát- és karvalyposzáta), melyek mellett a tövisszúró gébics is gyakori költőfaj. Jelentős állományát találhatjuk a településen a fehér gólyáknak. A trópusok madarait idézi a homokfalakba költő gyurgyalag, melynek több kisebb költőtelepét találjuk a falu közelében. Az emlősök közül feltétlenül meg kell említeni a vizes előhelyekhez kötődő vízicickányokat, melyek mindkét hazai faja, a közönséges és a Miller vízicickány megtalálható a településünk környékén. Szintén találkozhatunk a korai, a kései és a kis patkósdenevérrel is. Nagyragadozók nem találják meg itt az életfeltételeiket, de vadmacskával, borzzal alkalmanként lehet találkozni. Sokkal nagyobb számban fordulnak elő vadászható vadfajok (őz, szarvas, vaddisznó).

A település elnevezésének eredete

A település neve először 1299-ben fordult elő egy oklevélben, ekkor Nyaraghként említették. Neve személynévből ered.

A település történelme

Felsőnyárád a Vadászi család birtoka volt, míg hűtlenségük miatt Zsigmond király a Perényieknek nem adományozta. A Perényiek Szent János tiszteletére pálos kolostort emeltek itt. Ekkoriban a település Csorbakő várának tartozéka volt. A várral együtt a XV. században Felsőnyárád is a Bebek család birtokába került, nevét ezután már Nyaradnak írták. Jelentősebb földesurai voltak (a Bebekeken kívül) a Delyek, a Herencsényiek, zálogjogon a Monaki és a Keczer család, a XVII. században Sennyein Péter, majd Később Csatóházi Móré István. 1650-ben Sigray János és Farkas András nyert itt birtokot. Ekkor még a szádvári kapitány Görgey János is vásárolt egy részt, a következő században pedig a Máriássyak is földesurak lettek Felsőnyárádon.

A reformáció Nyárádon is hamar elterjedt. A XVI. században vált reformátussá a község. 1576-ban már önálló egyházzal rendelkezett. Lerombolt templomát 1678-ban vármegyei segítséggel újította fel. A XVI. században a település török hódoltság alá került, ezért elnéptelenedett, és csak 1687 után kezdett újranépesülni református lakókkal, akik 1720 körül fatemplomot építettek maguknak. 1769-ig beköltözött kis létszámú katolikus lakosság filiaként a szuhogyi plebániához tartozott. 1793-ban amikor a reformátusok megkezdték új kőtemplomuk építését, a katolikusok bekerítették azt a helyet, ahol az ősrégi katolikus templom romjai álltak, és ott egy kis kápolnát szerettek volna felépíteni. A tervezett kápolna 1840-ig nem épült meg. Amikor az érsekség 1843-ban plébánia felállítását rendelte el, már fennállott a kápolna. Az első plébánost 1845-ben nevezték ki. 1859-ben a kápolna majdnem összedőlt. 1862-ben Bronts István rimaszombati építésszel új templom építésére kötöttek szerződést, aki az építkezést 1864-ben fejezte be, és a templom köré „védfalat” állított. Az Urunk mennybemenetelét ábrázoló oltárképet az érsekség Cséka Károly egri festővel készíttette el. A templom titulusa: Jézus mennybemenetele. A mennyezeti freskókat Takács István mezőkövesdi festőművész alkotta az 1930-as évek elején. Felsőnyárád plébániájához három filia (leányegyház) tartozott: a dövényi, kurityáni és a szuhakállói.

Felsőnyárád a járások megszervezése után 1873-tól a szendrői, 1909-től az edelényi, 1950-től a putnoki, 1961-től újra az edelényi járáshoz tartozott. A század első felében területéhez tartozott a Bódy-telep, a Mánik-telep, a Bódy-tanya ás a Kisházy-tanya. Az 1930-as években 867 lakosa volt, melyek többsége mezőgazdaságból élt, de jelentős volt a kisipar is. Az első világháborúban hősi halált halt 18 lakos emlékművét a Bódy testvérek emelték 1933-ban. A XX. század második felében a lélekszám folyamatosan emelkedett, egészen 1980-ig. Ekkortól a lassú csökkenés következett be, melynek oka a munkalehetőségek beszűkülése volt, illetve a környező nagyobb települések elszívó erejének erősödése. Az 1980-as években több település is Felsőnyárád vonzáskörzetébe tartozott, így Bakatanya, Feketevölgy, Gecsetanya, Katecsán híd, Kazincpuszta, Mánik-telep és Tövisestanya.

A település történelme részletesebben a település 700-dik évfordulójának tiszteletére kiadott „A mi falunk Felsőnyárád” című könyvben olvasható. A könyv megvásárolható a polgármesteri hivatalban.

Népi hagyományok

Büszkék vagyunk szülőfalunkra, szülőfalunk hagyományaira, szokásaira, a dalokra, nótákra, ünnepekre. őrizzük és ápoljuk, amit nagyanyáink, nagyapáink elindítottak és ránk hagytak. Éljünk együtt a hagyományokkal, szokásokkal és erre neveljük gyermekeinket is. Ezzel elültetjük bennük szülőföldjük szeretetét. Szeretni csak azt tudjuk, amit ismerünk.

Építészeti kultúra jellemzői

A településen a házak beépítése keresztcsűrös rendszerű. Jellegzetes helyet foglal el a csűr, ami a porta kapujával szemben, az udvar hátsó végében áll. Felsőnyárádon kevés olyan régi telek található, ahol a nyári konyha kimaradt volna a hosszanti elhelyezkedésű építmények sorából. A házak eleje és a kerítés közti kis területet kiskertnek (virágoskert) használják. A gémeskutat a lakóházzal átellenben, saját telken ásták.

Népi hagyományőrzés

Felsőnyárád népi hagyományát, a családok megélhetését biztosító tevékenységek, a népcsoportok vallási hovatartozása határozta meg. A faluban a lakodalom, farsang, disznótor, fonóház muködésével kapcsolatos szokások a leggazdagabbak, legszinesebbek.

Lakodalmas népszokások:

A lakodalom a legjelentősebb népszokás, a legáltalánosabb vendégeskedési, mulatási alkalom, amikor előkerülnek a résztvevők kedves nótái, az öregek ritkán hallható dalai, sőt a divatos műdalok is.

Lakodalmi szokások régen:

Szertartásos menetrendeje van:
A házasságkötéshez tartozó készülődésnek.
A vendégek meghívásának.
A menyasszony kikérésének.
A különböző búcsúztatóknak és köszöntéseknek.

A fiatalok ismerkedésének több lehetősége volt:
Bálok, búcsúk, lakodalmak.
Útcai találkozások.
Szülői kiszemelések.
Közvetítő, vagy kommmendáló asszonyok segítségével.

Leánykérés folyamata

Háztűznéző (A legény szülei a lányos háznál látogatást tettek, s a gazdaságot, a várható hozományt megtekintették.)
Leánykérés (A legény a szüleivel, keresztszüleivel megkérte a leány kezét, kitűzték az eljegyzés és az esküvő napját.)
Eljegyzés (A szűk rokonság ünnepelte a jegyespárt, a legény jeggyűrűt ajándékozott a menyasszonynak.)

Lakodalmi előkészületek

Vendéghívás (A hívogatók vőfénydíszeket viseltek: vőfénypálcát, bokrétás kalapot, mellükön szalagos csokrot, közben esküvőre hívogató verseket szavaltak. Napjainkban már a jegyespár feladata a vendéghívás.)
Csigakészítés (Húslevesbe való tészta elkészítése.)
Disznóvágás (A lakodalmat megelőző napon disznót, baromfit vágtak és feldolgozták.)
Legénybúcsúztató (Az esküvő előtti napon a vőlegény vidám, tréfás mulatozás közben búcsút vesz legénytársaitól.)

A lakodalom napja

Régen 2-3 napig tartott a lakodalom, napjainkban csak egy napos (szombat). A vendégek az esküvő napján vitték a nászajándékot (manapság pénteken), akiket a vőfély fogadott. Megvendégelés mindkét háznál volt, de a lakodalmas mulatozás csak az egyiknél. A menyasszonyt valamelyik szomszédos háznál öltöztették. A koszorúslányok kis bokrétákkal díszítették fel a lakodalmas népet. A menyasszony kikérésére a vőlegény, a rokonságával a lányos házhoz ment, ahol ceremóniával, alkudozással, tréfás játékokkal történt a kiadása. A vőfély megható verssel búcsúztatta el a menyasszonyt szüleitől, testvéreitől, nagyszülőktől, rokonoktól, pajtásaitól, szomszédoktól, majd elindultak az esküvőre. Út közben nótáztak. A polgári esküvőt követte a templomi. Esküvő után a násznép a lakodalmas házhoz érve újabb próbatételnek volt kitéve (furfangos találós kérdések, az ifjú párral mézet etettek, búzával hintették meg őket), majd kezdetét vette a lakoma. A vőfély humoros, szellemes versekkel köszöntötte az egyes ételeket, mindegyik fogásból az első tálat ő hozta be, a többit az asszonyok, lányok szolgálták fel. Hagyományos étrend: húsleves csigatésztával, főtt hús, töltött káposzta, sült pecsenyék, savanyúságok, kelt tészták és sütemények. A lakoma végeztével kezdetét vette a mulatozás. Éjfélkor volt a menyasszonytánc (a menyasszony mindenkivel táncolt, s ezért pénzt kapott). A vőfély ez alkalomból is verset mondott. Ezután a menyasszonyt átöltöztetik menyecskének, haját felkontyolták, fejét bekötötték kendővel. A tánc még reggelig folytatódott.

A lakodalmas népszokásokat részletesebben a versekkel együtt „A mi falunk Felsőnyárád” című könyvből meg lehet ismerni, és esküvők alkalmával lehet alkalmazni. A könyv a polgármesteri hivatalban megvásárolható.

Cím: FelsőnyárádAlkotmány út 8.
Tel: +36 (48) 347 001
E-mail:
Web: http://www.felsonyarad.hu/