Felkészült a világ a következő természeti csapásra?

Az olaszországi halálos földrengés után újra szembesült a világ a természet kegyetlen törvényével: lakhelyünk könnyedén meghatározhatja sorsunkat.

A 2010-es cunami csupán pár hónapos eltéréssel csapott le Haitira és Új-Zélandra. A földmozgás mindkét szigetnél hasonló erősségű volt, az epicentrum a nagyvárosokhoz közel volt, és a szökőár is hasonló erővel ért a partvidékekre. De amíg Haitiban több mint 100 ezer ember meghalt és további 200 ezer földönfutóvá vált, Új-Zélandban csak az épületeket mosta el a dühöngő ár.

A kegyetlen szabály a következő: a szegényebb országok nem tudnak védekezni a viharok, földrengések, árvizek és apályok okozta veszélyek ellen, így a természeti csapások náluk automatikusan természeti katasztrófákká válnak, az óriási pusztítás pedig sokszor megszámlálhatatlan halálos áldozattal jár.

Partra vetett halászhajók a Mijagi prefektúrában fekvő Keszennuma városban 2011. április 28-án, a Japán északkeleti partvidékén 2011. március 11-én történt, Richter-skála szerinti 9-es erősségű földrengés és szökőár után (MTI/EPA/Majama Kimimasza)

Minél magasabb a helyezés, annál több halálos áldozat lesz

A 2016-os felmérés listája azt mutatja meg, hogy milyen mértékű fenyegetettségnek vannak kitéve az országok egy természeti csapás esetén. A Globális Rizikóindex (World Risk Index) olvasata meglepően logikus és egyszerű: minél magasabb pozíciót foglal el egy ország a listán, annál valószínűbb, hogy lakói nem élik túl a következő természeti csapást.

A listát a csendes-óceáni országok vezetik. Vanuatut és Tongát földrengések, cunamik és hatalmas viharok fenyegetik, a Fülöp-szigeteken pedig a felsoroltakon kívül a vulkánkitörések és a földcsuszamlások is növelik a rizikófaktort.

Katar és Málta polgárait hasonló természeti csapások fenyegethetik. A 171 felsorolt nemzetet felsorakoztató listán Magyarország a 105. helyen áll Namíbia és Törökország között.

Forrás: United Nations University

Japán tragédiája: felkészültek, mégis kiszolgáltatottak

A csütörtökön kiadott jelentést összeállító tudósok sokféle tényezőből készítették el az országok rizikófaktorát: a természeti veszélyeknek kitett lakosok száma, a közlekedési útvonalak épsége (vagy létezése), a lakhatás, a javak elosztása és a gazdasági teljesítmény is megtalálható a változók között.

A jelentés figyelembe vette az országok élelmiszer-ellátását, egészségügyi rendszerét, politikai helyzetét, szociális, oktatási, kutatási és riasztási rendszerét is. Sok ország azért nem szerepel a listán, mert nem volt elég felhasználható adat a rangsorolásukhoz.

Japán a 17. helyével a magasan fejlett országok legveszélyeztetettebb nemzete. Őket fenyegetik leginkább a természeti csapások, pedig rendkívül felkészültek megelőzésükre vagy kezelésükre. Ettől függetlenül a lakóhely koordinátái döntenek az japánok sorsáról – ezt az elmúlt évek változatos természeti csapásai is igazolhatják, legyen szó cunamikról, földrengésekről, tájfunokról vagy vulkánkitörésekről.

Hollandia is nagy veszélyben van

Hollandia a következő a gazdag, iparosodott országok között:  a 49. helyen szerepel. Az ország nagy része a tengerszint alatt van, és bár gátjaik sziklaszilárdak, a tengervíz emelkedése komoly veszélybe sodorhatja a skandináv országot. Dél-Amerikában Chile, Európában pedig Szerbia és Görögország tartozik a veszélyeztetett nemzetek közé.

A látszólag tökéletesen megalkotott lista azonban nem pontos méréseken alapul, hanem több ezer tudós hozzávetőleges becsléseit foglalja össze. Azt viszont pontosan szemlélteti, hogy mely országok számíthatnak nehézségekre egy természeti csapás esetén.

Forrás: WorldRiskIndex

Úthálózat, kórházak és az áram

A jelentés különösen nagy hangsúlyt fektet az infrastruktúrára. Hatékonyan kezelik az országok a természeti katasztrófákat? Van elég út és repülőtér? Eljutnak a szolgáltatások és a segélyek minden területre? Hány kórház van? Katasztrófa esetén is működnek a szolgáltatások, mint például a villamosenergia?

Még az Egyesült Államok is belebukott a Sandy-hurrikán megérkezése után az alapvető szolgáltatások biztosításába. A 2012-es New York-i katasztrófa bebizonyította, hogy sokszor lehetetlen felkészülni egy óriási természeti katasztrófára. Az áramforrások hiányosságai miatt lehetetlen körülmények alakultak ki a mentések megszervezésénél.

Csónakkal menekítenek embereket New York Queens negyedének egyik vízzel elöntött utcáján 2012. október 30-án, miután a Sandy hurrikán végigsöpört a környéken (MTI/EPA/Ramin Talaie)

A jelentés szerint szinte az össze latin-amerikai ország nehézségekbe ütközik a katasztrófák kezelésénél. Afrikában csak a Dél-afrikai Köztársaság, Marokkó, Ghána és Namíbia rendelkezik valamilyen katasztrófa utáni menetrenddel.
A fölcsuszamlások és a földrengések után az utak járhatatlanná válnak, sok helyen pedig még csapdába is kerülhetnek a lakosok.

Ha az infrastruktúra kiépítettségét nézzük, Afrika és Európa között óriási szakadék tátong. Míg Afrikában 100 ezer lakosra 65 kilométeres útszakasz jut, addig ugyanennyi európaira 832 kilométer. Ahol nincsenek alternatív útvonalak, még nagyobb a veszély.

A 2011-es thaiföldi árvíz a bangkoki repülőteret is elérte, de a segélycsomagok szállítását repülők nélkül is meg tudták oldani. Nepálban már teljesen más helyzet állt elő: az ország nemzetközi reptere túl kicsi volt egy országszintű szolgáltatás végrehajtásához, így nem tudtak az emberek segítségére sietni. Az ország úthálózata szinte teljesen megsemmisült, a szállítmányok nem értek el a célállomásokra.

Veszély a gyorsan növekvő városokban

A gyorsan növekvő városok lakói különösen veszélyes helyzetben találhatják magukat: az illegálisan felhúzott épületek és túlzsúfolt utcák komoly akadályokat görgetnek a hatékony evakuálás útjába. A kórházak, iskolák és szállodák nagy termei könnyen beomolhatnak egy földrengés alatt, és magukkal ránthatják az egész épületet.

A hatalmas új épületekből pillanatok alatt menedékhelyet kell varázsolni egy nagy vihar alatt. Banglades például kifejezetten hatékonyan hajtja végre a sürgősségi átalakításokat. Japánban és Malajziában úgy tervezték az utakat, hogy egy tájfun esetén csatornaként működjenek és kivezessék a városokból a vizet.

Legutóbbi elemzésében a Világbank is rámutatott, hogy néha rendhagyó megoldásokkal lehet emberéleteket menteni: a lakosok tulajdonjogainak megerősítésével arra ösztönzik az embereket, hogy tartsák rendben otthonaikat, melyek így könnyebben kiállják az időjárás viszontagságait.

A figyelmeztetéseket sem lehet kihagyni a listáról. A jelentés szerint az elektronikus jelzőrendszerek bevetése nem elég, mert így a kisvárosokba és a falvakba sokszor nem jutnak el a legfontosabb információk.

Egyiptom jobb helyet kapott, mit Svájc? 

Az index csak azokat a tulajdonságokat méri országokra lebontva, melyek a természeti katasztrófák, földrengések vagy áradások kezeléséhez kapcsolódnak. Ezért lehetséges, hogy Szaúd-Arábia (169. helyezett) és Egyiptom (158. helyen áll) jobb besorolást kaphatott, mint Svájc, Ausztria vagy Nagy-Britannia.

Svájcot – a német Rajna-vidékhez hasonlóan – erős földrengés is fenyegetheti. Közép-Európa országaiban az óriási viharok jelentenek veszélyt. A biztosítók egy 100 milliárd eurós alapot tettek félre a jövőbeli európai katasztrófákra.