Ecet Zsolt 38 éves volt, csaknem húsz éven át dolgozott az Országos Mentőszolgálatnál.
Szolgálatvégzés közben hirtelen meghalt Ecet Zsolt, a Pestlőrinci Mentőállomás és az Országos Mentőszolgálat emblematikus alakja – közölte Facebook-oldalán az Országos Mentőszolgálat.
A bejegyezésben leírtak szerint a mentőápoló és gépkocsivezető július 23-án hunyt el, 38 éves volt. Csaknem húsz éve volt a mentőszolgálat tagja, 2007. július 2-án lépett be a mentőkhöz. „Mentőápolóként, majd gépkocsivezetőként végzett elhivatott munkát, és vált egy egész közösség ikonikus, meghatározó alakjává. Nem volt hangos vagy harsány, de minden szava súlyt hordozott. Nyugodtsága, humorral teli bölcsessége, embersége és megingathatatlan szakmai alázata mindannyiunk számára példa volt – és marad is” – fogalmaznak a posztban.
Mint írják, a bajtársi közösség második család, Ecet Zsolt pedig ennek a családnak kiemelkedő alakja volt.
„Volt, aki szerint apánk helyett apánk. Egy csendes útmutató, akire minden helyzetben lehetett számítani”
– áll a bejegyzésben.
A posztban kitérnek arra is, hogy az elhunyt mentősnek 2018-ban született egy gyermeke, Levente, akit esténként mindig énekszóval altatott el. „Nagyon érzékeny, szenzitív ember volt. Feleségéről mindig szerelemmel, nevelt lányairól tisztelettel és védelmező szeretettel beszélt. Nagyon fontos volt számára a család” – derül ki a megemlékező szövegből.
A bejegyzést így zárták: „Zsolti újraélesztéséért bajtársai a helyszínen mindent megtettek. Emberségük, szakmai tudásuk és odaadásuk példaértékű volt ebben a lélekőrlő, igazságtalan helyzetben. Köszönettel és mély tisztelettel gondolunk rájuk is”.
Az Országos Mentőszolgálat saját halottjának tekinti Ecet Zsoltot.
Búcsú egy csendes hőstől – Ecet Zsoltra emlékezünk
Mély megrendüléssel és őszinte fájdalommal búcsúzunk Ecet Zsolttól, a Pestlőrinci Mentőállomás és az Országos Mentőszolgálat egyik emblematikus alakjától. A hír, hogy szolgálat közben, mindössze 38 évesen elhunyt, mélyen megrázta nemcsak a mentős közösséget, hanem mindazokat, akik ismerték, becsülték és együtt dolgoztak vele.
Zsolt csaknem két évtizedet szentelt annak, hogy mások életét mentse – sokszor láthatatlanul, csendben, de mindig megingathatatlan elhivatottsággal. Nem volt hangos, nem kereste a rivaldafényt, de minden szava mögött ott volt a szakmai tudás, az emberi méltóság és az a különleges nyugalom, amit kevesen hordoznak. Olyan ember volt, akire mindig lehetett számítani – bajtársnak, barátnak, mentőápolónak és vezetőnek egyaránt.
A bajtársi közösség második család. Zsolt ebben a családban kivételes helyet foglalt el. Embersége, bölcs humora, csendes jelenléte olyan űrt hagy maga után, amelyet nem lehet betölteni – csak emlékezni rá, és továbbvinni azt a szellemiséget, amit képviselt.
Őszinte részvétünk a családjának, barátainak, kollégáinak – és mindazoknak, akiknek Zsolt segített. A jók túl korán mennek el. De emlékük itt marad velünk – a csendes hősök emléke, akik nap mint nap életet mentettek.
Nyugodj békében, Zsolt!
Mentőseink mindennapos áldozatvállalását köszönjük! Hirmagazin.eu
