„Imádtuk a gyerekeket, értük éltünk, próbáltunk megteremteni számukra mindent. Én kőművesként minden nap dolgozom, a feleségem a faluban tevékenykedett. Az otthonunkban a saját gyerekeinken kívül három unokánk is velünk lakott. Amikor a kórházi ágyánál elbúcsúztam Mártitól, már nem reagált semmire. Simogattam a lábát, hogy kelljen fel, de már hiába. Megígértem neki, hogy továbbra is vigyázok a gyerekekre és megteszek értük mindent. A halála reggelén még viccelődtünk és beszéltük, hogy majd tavasszal rendbe rakjuk a lakást. Pár órával később pedig már telefonáltak, hogy mentő jött érte” – mesélte könnyek között Zoltán, akinek feleségét pénteken helyezték végső nyugalomra az ongai temetőben.

„A gyerekek már tudják, a legkisebb is felfogja, de esténként még keresi, kérdezi, hol van az édesanyja. Ilyenkor azt felelem, hogy a csillagok közül vigyáz rá” – mondta az édesapa.

Forrás: Life / Hirmagazin.eu