Felfedeztük a Börzsöny legrejtélyesebb hegyét

Már a hegy neve is kérdéses, a szakemberek a Kámor szó jelentését kétféleképpen magyarázzák. Az egyik felvetés szerint a szó sámánok és varázslók emlékét őrzi. Egy másik elmélet pedig úgy tartja, hogy a szláv eredetű Kamor személynévből származik, amelynek jelentése: szúnyog. Na de ki volt ez a Kámor, akiről hegyet, sőt várat is elneveztek, és akiről a mai napig legendák szólnak? Bajza József költő mellett Balog Béni író és mondagyűjtő is megörökítette a rejtélyes Kámor történetét.

Jó útra tért a kényúr

Kámor kegyetlen, gonosz kényúr volt, aki rablóseregével tartotta rettegésben a környéket. Egy nap a rablólovag szemet vetett egy juhász csodaszép lányára, Ilkára. Ellenkezésről szó sem lehetett, így hát hamarosan nagy lakodalmat ültek a hegy tetején álló várban, ahol mindenféle rabló, útonálló és orgazda ünnepelte uruk és a szépséges lány frigyét, miközben jócskán felöntöttek a garatra. Rongyos koldusok is várakoztak a vár sáncai alatt, hátha nekik is jut valami alamizsna a lakodalmi menüből.

De a kegyetlen Kámor nemhogy nem adott nekik, martalócaival még el is kergette őket. „Üssétek a sok léhűtőt!” – biztatta embereit, mire egy koldusasszony visszakiáltott. „Légy átkozott! Százszor légy átkozott!” Ez az asszony, aki nagyobbnak, erősebbnek tűnt a többinél, kicsavarta az egyik haramia kezéből a korbácsot, és miközben a haramiák közül többet is agyonütött, így átkozta Kámort: „Leendő lányod legyen boszorkány, aki haláláig elátkozott kincseidet őrizze!” Majd a zűrzavarban sikerült kereket oldania. Egy rabló azt állította, hogy amíg üldözték az asszonyt, az fekete hollóvá változott, és berepült a Börzsöny rengetegébe.

Egy évvel később Kámor felesége ragyogó szépségű leánygyermeknek adott életet.Oly nagy volt a rablólovag öröme, hogy elhatározta, jó útra tér.Döntése viszont megkésett, mert addigra rossz híre elért Károly Róbert királyhoz, aki hadat küldött a zsarnok ellen. Várát leromboltatta, és Kámor kincseit hátrahagyva volt kénytelen menekülni és bujdosni.

Sokáig kóborolt, végül külföldön közönséges zsoldosnak állt, és így szolgált élete végéig. Halálát követően szépséges felesége és gyönyörű leánya, Milka, hosszú vándorút után érkeztek haza a Börzsöny vidékére. A környékbeliek előtt nem merték felfedni kilétüket, hiszen féltek a sanyargatott nép bosszújától. Szegényesen éltek egy erdei kunyhóban, míg egy őszi napon az anya árván hagyta lányát. Búsult is a magányos leány, aki ettől kezdve koldusként élt.

Egy napon aztán véletlenül meghallotta, ahogy két juhász Kámor kincséről beszélget, ami még mindig ott van elásva a vár romjai alatt. Nagyot dobbant erre Milka szíve, majd azonnal ásót és csákányt kerített, hogy az első holdvilágos éjszakán kutatásba kezdjen. Ásott és ásott a szegény lány sok napon át, éveken át, de a kincsre sosem lelt. A titokzatos kincsásó leány híre hamarosan bejárta a vidéket, és más kalandvágyó kincsvadászt is idecsalogatott.

Az újonnan felbukkanók közé Milka üvöltő oroszlánként rontott, és azt ordította: „Takarodjatok innen, semmi közötök a kincsemhez!” Az emberek pedig azt gondolták, hogy fogott rajta a koldusasszony átka, mert boszorkányként őrzi Kámor elátkozott kincsét.

Az se biztos, hogy vár volt

A helyi hagyomány úgy tartja, hogy a kámori várnak magas tornya volt, amelynek csillogása nemcsak a közeli Diósjenőről, hanem még Budáról is látszott. Ezt a hiedelmet némiképpen árnyalják a régészeti vizsgálatok. A vár keletkezéséről és pusztulásáról ugyanis jóformán semmit sem tudunk. Csupán a hegytetőt körülvevő földsánc, a régészek által talált Árpád-kori és késő középkori cserepek, illetvepár szűkszavú feljegyzés bizonyítja, hogy itt valamikor valóban erősség állt.A legrégebbi ismert feljegyzést a nógrádi szandzsákhoz kelt 1579-es adódefterben találjuk, amelyben Kámort különálló településként tüntetik fel. A vár ekkor már feltehetően nem létezett.

A történeti irodalomban a 18. században születtek meg a Kámorral kapcsolatos első említések. Ezek nagyjából ugyanúgy írják le az erősséget, amelynek akkoriban még állítólag láthatók voltak a falmaradványai. Majdnem az összes szerző említi, hogy a környékbeliek meggyőződése szerint az egykori vár környékén elásott kincs rejtőzik, amelyet ismeretlen aggastyánok az éj leple alatt titokban elszállítanak.

Kámor vára a megmaradt földsáncok alapján egy alsó és egy felső részre osztható, összterülete pedig több mint két hektárra tehető. A vár nyugati oldalában húzódó, helyenként hatméteres sáncok ma is jól látszanak, de falmaradványoknak, habarcstörmeléknek nyoma sincs. Így jogosan merül fel a kérdés: egyáltalán álltak itt valaha falak, vagy csak egy földvárról beszélhetünk, amelynek keletkezési ideje bizonytalan?

Öt rejtélyes üreg

Amikor Kámor várát feldúlták, a vár ura menekülés közben megparancsolta kocsisának, hogy egy nagy vasfazéknyi aranyat ásson el a vár tövében. Sok évvel később ez a kocsis már aggastyánként mesélt fiainak a titkos helyről, de azok először nem hittek neki. Gondolták, megőrült az öreg, ám végül csak megnézték azt a helyet, ahol aztán ráleltek az arannyal teli, hatalmas vasfazékra. Amilyen szegények voltak, olyan gazdagok lettek a legények, és még öregkorukban is visszajártak a titkos helyre, mert nem győzték elhordani a sok kincset. Állítólag az üres vasfazekat még ma is meg lehet találni valahol a hegy tetején.

Vulkanikus múltjából kifolyólaga Börzsöny nem büszkélkedhet túl sok barlanggal vagy sziklahasadékkal.Azon kevesek közül, amelyeket ebben a hegységben ismerünk, öt látványos képződmény éppen itt, a Kámoron található. Ezek egyrészt a földtörténet mementói, másrészt az ősember és egy bujdosó betyár emlékeit őrzik, ráadásul pedig egy sor legenda kapcsolódik hozzájuk.

A csúcstól mindössze kétszáz méterre keletre találjuk az andezitbe zárt, 70 centiméter átmérőjű, kerek szájú üreget, amely időkapszulaként őrzi a Börzsöny kialakulásának 16–18 millió éves emlékét. Igaz, a 11,5 méter hosszú, csőszerű képződmény pont azzal üzen nekünk a múltból, hogy üres. Ez a szabályos alagút az egykori börzsönyi tűzhányók lávájába zárt fatörzs nyoma. A megkövült fa az évmilliók alatt elpusztult, kipergett, hátrahagyva ezt a látványos járatot, amely jelenleg leginkább egy rókalyukra emlékeztet.

A Csepegő-kő a sziklapárkányról folyamatosan csepegő vízről kapta a nevét, amely télvíz idején megfagyva hatalmas jégcsapszobrokat képez a tágas üreg bejáratánál, de a közelben lévő – valamivel szűkösebb – Kurta-bérci-üreg is ily módon díszíti magát a téli hónapokban. A Kámor csúcsától mintegy 450 méterre található sziklapárkányt egykornemcsak az ősember használta menedékül, hanem az utolsó nógrádi betyár, Sisa Pista is.Állítólag az élete vége felé jó útra tért haramia másik rejteke a közeli Hugó-villa volt, amelyen már egyértelműen látszik az emberkéz nyoma. Noha ez a búvóhely lényegesen kisebb, mint az előző, bivakszállásnak mégis tökéletes. Nem is oly régen még deszkából épített fal is védte az oldalát.

A legenda szerint a Kámor lábánál van egy öreg mogyoróbokor. Ez a bokor az egykori vár csapóajtószerű kapujára nőtt rá. Minden évben, amikor virágvasárnapon a pap misézik, ez a csapóajtó a mogyoróbokorral együtt elmozdul a helyéről. Ha valaki ezt kilesi, akkor a nyílt kapun be tud sétálni a barlang belsejébe, s az ott felhalmozott kincsekből annyit hozhat magával, amennyit csak tud. Viszont igyekeznie kell, mert az ajtó csak addig áll nyitva, amíg a mise tart. Utána bezárul, legközelebb pedig csak egy év múlva tárul ki újra.

A Kámor csúcsától alig pár méterre, a turistaút közvetlen közelében nyílik az a híres sziklaüreg, amely a hegy gyomrába vezet.Errefelé mindenki tud legalább egy történetet a feneketlen barlangról vagy titkos alagútról,amely összeköti a Kámort Nógrád és Drégely várával. Barlangászok leírásaiból tudjuk, hogy a mintegy 6 × 4 méteres, hasadékszerű járat 60 centiméter széles, de a legvégén 30-40 centiméteresre szűkül, és a nagy kövek között mélyre lehet lelátni. A teljes feltárásig csak találgathatunk, milyen mély is valójában a Kámori-barlang.

A történet szerint valamikor az 1700-as évek környékén egy öregasszony lakott egy kis házikóban a Kámor tetején. Sosem mutatkozott az emberek előtt, mindig elbújt, ha valaki arra járt. A környéken mindenki boszorkánynak hitte, és a dolog már odáig fajult, hogy a helyi élenjáróknak kellett utánajárni az igazságnak. Felkeresték hát a kunyhót, ahová az öregasszony bezárkózott, és ahonnan kitartó dörömböléssel sem lehetett előcsalogatni.

Végül betörték az ajtót, tűvé tették a kis kunyhót, de az öregasszonynak nyomát sem találták. Boszorkányság, gondolták, és rémületükben felgyújtották a kis házat. Amikor már minden hamuvá vált, a kunyhó helyén csak egy szűk nyílás bejárata feketéllett, amely a hegy gyomrába vezetett. Azt mondják, a boszorkány ezen az alagúton menekült el, és máig köztünk él titokban.

Kamutűzhányó

Diósjenőn még ma is hallani a mondást: „Kámor zúg, hideg lesz, Őz-berek zúg, meleg lesz”. Egyszerű megfigyelésről van szó: ha az északabbra lévő Kámor felől fúj a szél, az gyakran jelenti a hideg érkeztét, míg az Őz-berek felől érkező délnyugati áramlatok inkább a meleg levegő beáramlását jelzik. Borsosberényhez képest viszont a Kámor délnyugatra található, ezért az ott élőknek mást jelent a zúgása. Úgy tartják, a morajló hangot a hegy barlangjába befúvó szél örvénylése adja, és ez a tavasz kezdetét vagy egy nagy vihar közeledtét jelzi.

Az 1910-es éveket követően Diósjenő körjegyzője Klimet Lajos volt, aki még a Kámory nevet is felvette, hogy ezzel is kifejezze a környék iránti szeretetét. Felismerte az idegenforgalomban rejlő lehetőségeket, és számos módon igyekezett felhívni a turisták figyelmét a falu és a környék szépségére.Állítólag egy képviselő-testületi ülésen azt is felvetette, hogy újra kéne éleszteni a kámori tűzhányót,mert ez a nem mindennapi látványosság tömegével vonzaná a kíváncsi embereket. Kámory ezt úgy képzelte, hogy a Kámor-hegy barlangjába csak pár szekér szenet kéne önteni, majd meggyújtani, a fűtőanyagot pedig aztán titokban, az éj leple alatt lehetne pótolni. Mire a füstölgő hegy titka kiderülne, már ország-világ csodájára járna a tűzhányónak, nem kis bevételt hozva ezzel a falunak.

A Kámor azonban kamuvulkán nélkül is bőven megér egy kirándulást. Bár a hegy teteje keleti irányból szinte megmászhatatlan, a Diósjenőről induló sárga turistaúton viszonylag kényelmes emelkedéssel juthatunk fel a csúcsra. Turistaúton megközelíthetjük Nagyoroszi vagy Királyháza felől is, de a látványos sziklapárkányokat jóformán csak a csúcsról lehet elérni.

Forrás: Turista Magazin, Végh József: Kámor