Egy újabb, nagy romboló erejű rakéta bevetéséről jelent meg videó a közösségi médiában.
Az USA még tavaly januárban küldött 4000 darabot a 127 mm-es (5 colos) rakétákból, amelyeket repülőgépről vagy helikopterről lehet indítani. A jókora méretű fegyvert négycsöves konténerekből lövik ki. Bár a legelterjedtebb változatnak nincs saját irányzó rendszere, mégis sokkal pontosabb, mint a hasonló kategóriájú szovjet/orosz fegyverek.
A Zuni rakéta főbb jellemzői
Átmérő: 127 mm
Hosszúság: 2790 mm
Súly: 46,3-61,6 kg (a meghajtóegység és a robbanófej típusától függően)
Robbanófej súlya: 20,7-25,6 kg
Robbanófejtípusok: nagy erejű robbanó, repesz romboló, páncéltörő, világító
Sebesség: 725 m/mp
Hatótávolság: 8 km
A Zuni nem éppen új fejlesztés, mivel még az 1950-es években tervezték, és 1957-től állt hadrendbe az Egyesült Államok fegyveres erőinél. Eredetileg nagy kötelékekben támadó bombázógépek ellen szánták, de hamarosan új feladatot adtak a rakétának.
Még abban az évben hatalmas katasztrófát okozott egy ilyen rakéta az amerikai haditengerészetnél. A USS Forrestal repülőgép-hordozó fedélzetén elszabadult egy Zuni, és sorozatos robbanásokat, majd hatalmas tüzet okozott. 134 tengerész vesztette életét, a hajó pedig hosszú időre kiesett a harcokból. Két évvel később megismétlődött az eset, a USS Enterprise anyahajó fedélzetén. Akkor 27 haltak meg és 314-en megsebesültek egy elszabadult rakéta okozta robbanásokban és tűzben.
A Zunikat Vietnám után szinte valamennyi helyi háborúban bevetették, köszönhetően annak, hogy a rakétát eleve moduláris felépítésűre tervezték, így sokféle harci résszel lehet felszerelni, és a korszerűsítése is folyamatos. A legújabb változatok például már lézervezérlésűek, tehát a területtűz helyett, nagy pontosságú csapásmérésre alkalmasak. Arról nincs információ, hogy ebből a verzióból is kaptak-e az ukránok.
A 2023 elején a Kijevnek átadott rakéták bevethetőségét több nyugati szakértő is megkérdőjelezte, mivel az ukránoknak csak régi, szovjet/orosz eredetű repülőgépeik és helikoptereik vannak. Azonban – nyilván hathatós amerikai segítséggel – a helyieknek sikerült a fegyvert integrálniuk a saját gépeikre. Ezzel a brit/francia Storm Shadow és az amerikai AGM-88 HARM rakéták után már a harmadik nyugati fegyvert tudták párosítani a régebbi, keleti technikával.
Az ukrán légierő főleg a Mi-24-es harci helikoptereiről, illetve a Szu-25 csatarepülőgépeiről veti be a borzalmas pusztításra képes amerikai rakétákat. A helikopterpilóták egyébként sajátos harceljárást alkalmaznak, amikor nem irányított rakétákkal támadnak.
Azért, hogy az ellenség minél később vegye őket észre, egészen alacsonyan, a föld közelében repülve közelítik meg a célt, majd hirtelen felrántják a gépet és a magasra emelt orrú helikopterről indítják a rakétákat, amik így még messzebbre is repülnek. A sortüzet követően a pilóták azonnal megfordulnak, és ismét a talaj közelébe ereszkedve igyekeznek elhagyni a támadás helyszínét.
