forrás: M1/Minden Tudás
Albert Einstein relativitáselmélete, egy amerikai lézerobszervatórium, az ELTE, még nem detektált gravitációs hullámok, valamint fekete lyukak összeolvadása – az M1 Minden tudás című műsorából kiderült, hogyan kapcsolódnak egymáshoz eme láncszemek.
A NASA néhány héttel ezelőtt publikálta felvételét egy fekete lyukról, amint éppen felfal egy csillagot. A Nap-méretű csillagot szinte beszippantja a szupernehéz, nála egymilliárdszor súlyosabb képződmény.
Kocsis Bence az ELTE atomfizikai tanszékének adjunktusa az M1 Minden tudás című műsorában kifejtette, először sikerült végig nyomon követni, ahogyan a csillag megközelítette a szupermasszív fekete lyukat, aztán az árapályerők széttépték, az anyag visszahullott, majd nagy sebességű kiáramlás is megfigyelhető volt a fekete lyukból.
A szakember hat évvel ezelőtt nyerte el a NASA Einstein-ösztöndíját. Szakterülete a gravitációs hullámok jelensége, kutatásaival a fekete lyukakból érkező lökéshullámokat vizsgálja. Ezeket hamarosan a LISA űrszonda is méri, januártól áll majd a tudósok rendelkezésére.
A fekete lyukak létezését az általános relativitáselmélet támasztja alá. Fekete lyuk keletkezik akkor, ha egy véges tömeg a gravitációs összeomlásnak nevezett folyamat során egy kritikus értéknél kisebb térfogatba tömörül össze. A szakember szerint Einstein 100 éve állította fel a relativitáselméletet, ennek egyik jóslata a fekete lyuk, a másik pedig a gravitációs hullámok megléte. A fekete lyukakat már sikerült detektálni, a gravitációs hullámokat közvetlenül még nem – tette hozzá.
A gravitáció terjedhet hullámok formájában, ezek mérésére épült meg a LIGO berendezés az Egyesült Államokban. A kutatáshoz az ELTE tízfős csapata is csatlakozott, tagjai a gravitációs hullámok modellezésével foglalkoznak.
Fekete lyuk koncepciórajza. (Fotó: NASA/Dana Berry/SkyWorks Digital) )
Esély van rá, hogy a kutatók földi detektorokkal gravitációs hullámokat észleljenek forgó neutroncsillagokból vagy éppen nagy energiájú szupernóva-robbanásokból. A LIGO egy olyan obszervatórium, ahol lézer-interferométerrel keresik a gravitációs hullámokat.
A lézernyalábok a detektorok karjaiban oda vissza 4-4 kilométert tesznek meg. A műszer képes azt is kimutatni, hogyha a végpontokban felfüggesztett tükrök egymástól való távolsága a gravitációs hullámok hatására egy proton méretének a tízezred részével változik meg. A kutatási program célja a gravitációs hullámokon alapuló csillagászat meghonosítása, amely új ablakot nyithat a világegyetemre.
A LIGO mindenestre készen áll, már csak a „nagy durranásra” van szükség, hogy detektálja a gravitációs hullámokat. A kutatók szerint néhány éven belül ez biztosan megvalósul, hiszen az univerzum túlságosan nagy ahhoz, hogy ne történjen benne semmi.
