Fáy-Kastély

2014-09-16

A Cserehát lankáin, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Magyarország északi részén fekszik a pár száz fős lakosú, apró falucska, Fáj, amely az Árpád-korban, királyi birtokként, Abaúj várához tartozott. A Fáy-család egyik ősének, Rugács vitéznek, és két fiának, Donnak és Barnabásnak 1243-ban maga IV. Béla király ajándékozta az Abaúj vármegyében fekvő Fájt, az 1241-es, muhi csatában tanúsított hősies magatartásukért. 1292-ben már így nevezték a családot, amely a birtokról kapta a Fáy nevet. Az évszázadok során a Fáy-család tagjai közül számos kiváló közjogi méltóság, főpap, katona, tudós került ki.

A Fáy-család fáji kastélyépületének meglétét mind a XVI. mind a XVII. századból okleveles adatok igazolják. Ennek a korábbi épületnek a helyén, illetve egyes elemeinek felhasználásával épült a ma látható kastélyépület barokk elődje, 1750 körül.

Az 1750 körül épült barokk kastélyt a XIX. században klasszicista stílusban építették át. A nagyteremben Marco Casagrande olasz szobrász 1844-45 között készült klasszicista stukkó domborművei láthatók.

A kastélyt domboldalra telepítették, így az részben emeletes, részben földszintes. A mai épület magját alkotják a XVI-XVII. században készült, alápincézett, bizonyosan késő reneszánsz kúria falai. A barokk kori épület meghatározó eleme volt a toronyszerűen kiemelkedő padlástér. Jelentős változások 1784-1800 között történtek: L-alaprajzúra bővült a kastély, udvari homlokzata a főszárnyhoz hasonlóan tornácot kapott. Az új szárny több helyiségében máig fellelhető a barokk kifestés.
Az épület virágkorát a klasszicizmus idején élte. Ekkor került sor a díszterem nyugati irányú toldására, és a kastély északi szárnyának megépítésével kialakult a szimmetrikus, díszkertes elrendezés.Ekkor készültek az épület értékét nagymértékben növelő nagytermi stukkó domborművek, az itáliai Marco Casagrande mitológiai ihletésű, nagyméretű művei. A déli falon található Pánt ábrázolja nimfákkal, a keleti falon Aurora látható, Lucretia történetét pedig az északi ajtó felett csodálhatjuk meg. A főhomlokzat rizalitján látható grófi címer ugyancsak Casagrande műve.

A II. világháború után államosított kastélyban működött tanács, posta és iskola, így több átalakítás is történt. A veszélyeztetettek közé került épületet az 1990-es évek közepétől a Műemlékek Állami Gondoksága kezeli. A régészeti feltárás után megkezdődött a helyreállítás, a barokktól a XX. század elejéig terjedő időszakból származó díszítő falfestéseket folyamatosan restaurálják. A parkbeli dísztó is új életre kelt – az épület már csak új feladatra vár.