Reszkess, Amerika! – érdekességek, kulisszatitkok, filmzene .. (frissítés)

Reszkess, Amerika! – Thibault utazása a vásznon túlmutat a humoron: egyesíti a múlt értékeit és a jelen lehetőségeit, pont így lett varázsa ebben a filmben – filmhivatkozások, filmzene

Jean Reno neve szinte minden filmrajongónak ismerősen cseng, hiszen olyan klasszikusokban bizonyította már tehetségét, mint a Washabi, mar mint a mustár, Nagy zűr Korzikán, Légi csibészek, A Da-Vinci kód, A jaguár, Páros mellékhatás, Barátom, a pingvin, Provencei-i vakáció, Bíbor folyók, Godzilla, Lány ködben (Reno negatív szereplő), Gazfickók városa, Marhakonzerv-akció, Nikita, A nagy kékség, K-PAX – A belső bolygó, Sírba viszel, Pofa be!, Leon, a profi, a Ronin vagy a Mission: Impossible.

A Reszkess, Amerika! (Just Visiting) című 2001-es fantasy–vígjátékban azonban egy teljesen más oldaláról láthatjuk: itt egy 12. századi francia lovagot alakít, aki egy varázslat következtében a modern Amerikában találja magát.

A történet röviden

A 12. századi Franciaországban Thibault lovag (Jean Reno) éppen menyegzőjére készül, amikor egy irigy herceg – aki maga akarja a királylányt – gonosz tervet eszel ki. Elmegy egy boszorkányhoz, hogy varázsitalt kevertessen, amely illúziókat okoz a királylány számára. A szertartás alatt azonban a pár kicserééi a kelyheket, hogy megismerhessék egymás gondolatát. így nem a menyasszony, hanem maga Thibault issza meg a bájitalt.

A varázslat hatására a lovag rémképeket lát: a szörnynek hitt királylányt saját kezével öli meg. A tragédia után a király őrei azonnal elfogják, és halál várna rá. Utolsó pillanataiban azonban Thibault hű parasztját kéri meg, hogy találjon egy varázslót, aki segíthet rajta.

A paraszt végül valóban talál egy angol varázslót, és papnak öltözve együtt jutnak be abba a szobába, amelyet kijelölt a király a lovag fogságának helyszínéül, mintha az utolsó kenetet vinnék feladni a lovagnak. A varázsló itt keveri ki azt a bájitalt, amelynek segítségével Thibault és parasztja visszatérhet a tragédia előtti időbe, hogy kijavítsa a múltat.

Csakhogy a varázslat félresikerül: a bájitalhoz szükséges fürjtojást a varázsló véletlenül kifelejti a bájitalból. Ennek következtében a hős lovag és parasztja nem a múltba, hanem a 21. századi Amerikába kerülnek – egy múzeum 12. századi bemutatótermébe. Innen indul a humoros és kalandos történet, amelyben a középkor szigorú erkölcsei és a modern világ káosza ütköznek össze.

A középkori lovag erkölcsei, szokásai és naivitása mulatságos helyzetek sorát szüli az új világban. A film során Thibault nemcsak a modern társadalom furcsaságait ismeri meg, hanem saját leszármazottaival is találkozik, ami teljesen új irányba tereli az életét.

Miért érdemes megnézni?

• Időutazás és humor – a középkori hős találkozása a modern világgal számtalan komikus szituációt eredményez.
• Jean Reno és Christian Clavier párosa – a két színész már a francia eredetiben (Les Visiteurs; A látogatók, magyar címe: Jöttünk, láttunk, visszamennénk;) is együtt játszott, és most amerikai közönség előtt is bizonyították humorérzéküket.
• Kultúrák találkozása – a film remekül ábrázolja, hogyan ütköznek össze a múlt és a jelen, Európa és Amerika különbségei.

Kulisszatitkok

• A film a francia Les Visiteurs (1993) amerikai remake-je, amely hazájában óriási kasszasiker volt.
• Jean Reno mindkét változatban eljátszotta a főszereplő lovagot, így szinte „átvezette” karakterét a francia közönségtől az amerikaiig.
• A film költségvetése körülbelül 35 millió dollár volt, Jean Reno gázsiját pedig 3 millió dollárra becsülik, ami akkoriban a karrierje egyik legmagasabb fizetése volt.
• Bár az amerikai kritikusok vegyesen fogadták, a film a nézők körében kultikus vígjátékként maradt meg, különösen Európában, ahol a Reno–Clavier páros már jól ismert volt.
• Családi vállalkozás a Reszkess, Amerika! mögött! A film alapja a Les Visiteurs (1993) című francia vígjáték volt, amelyet Jean-Marie Poiré rendezett, és a történetet Christian Clavierrel közösen írta.
• A hollywoodi remake, a Reszkess, Amerika! rendezője szintén Jean-Marie Poiré volt (amerikai nevén Jean-Marie Gaubert).
• A forgatókönyvet ismét Poiré és Clavier írta, így a kreatív csapat ugyanaz maradt.
  Christian Clavier így nemcsak színészként (André szerepében), hanem társalkotóként is meghatározó figurája a filmnek.
• A főszerepet játszó Jean Reno (Thibault lovag) és Clavier együtt játszottak az eredeti francia változatban is, majd ugyanazokat a karaktereket hozták el az amerikai közönség elé.
  Ritka példa, hogy egy amerikai remake esetében az eredeti európai szereplőgárda és alkotók is meghatározó szerepet kapnak – ez különlegessé teszi a filmet.
  
  Így a Reszkess, Amerika! valóban nemcsak egy vígjáték, hanem egy igazi francia alkotói csapat közös, „családias” munkája, amelyet Hollywoodnak is sikerült átadni.

Filmes részletek kulisszatitkai:

A filmben Thibault lovag parasztja (Christian Clavier) és a kertészlány valóban eladnak tárgyakat egy zálogházban, ahol 25 000 dollárt kapnak érte.

Mennyi pénzt ért 25 000 dollár Amerikában 2000-ben?

Az inflációs számítások alapján:

• 2000-ben 25 000 dollár vásárlóereje a mai árfolyamok mellett kb. 43 000–45 000 dollárnak felel meg (2025-ben).
• Ez forintban (2025-ös árfolyamon, kb. 370 Ft/USD) kb. 16–17 millió forintnak számítana.

Miért érdekes ez a film szempontjából?

A középkori paraszt és a lovag szemszögéből a 25 000 dollár valóságos mesés vagyon volt – hiszen nekik a modern pénzről és árakról fogalmuk sem volt. A néző számára viszont az összeg a 2000-es években egy felső-középkategóriás autót, kisebb lakás kezdőrészletét vagy akár egy teljes évi fizetést jelenthetett.

Ez a jelenet is remekül mutatta, hogyan ütközik a középkori emberek naivitása a modern világ realitásával – miközben a közönség a kontraszt humorán nevethetett.

Középkori tisztálkodás – nemesek és pórnép

Nemesek

• Fürdés: A kastélyokban ritkán volt állandó fürdő. Nagy fateknőkben fürödtek, gyakran melegített vízzel, fürdőolajokkal, gyógynövényekkel. Hetente vagy havonta történt, nem napi rendszerességgel.
• Fogmosás: Fogkeféjük nem volt, helyette rágófadarabot, vászondarabot használtak sóval, hamuval vagy gyógynövényekkel (pl. zsálya).
• WC: A várakban ún. garderobe volt – egy falba épített ülőfülke, amelyből a szenny egyenesen az árokba vagy a fal mellé folyt. Nem volt öblítés, csak „mélybe pottyantás”.
• Illatszerek: A nemesek gyakran használtak illatos olajokat, rózsavizet, hogy elnyomják a testszagot. A tisztaság helyett sokszor a parfüm számított rangjelzőnek.

Pórnép

• Fürdés: A falusiak többnyire folyóban, tóban, patakban fürödtek. Sokszor csak nyáron, amikor jó idő volt. Télen legfeljebb mosakodtak egy lavórban.
• Fogmosás: Fadarabot rágtak, gyógynövényekkel vagy hamuval dörzsölték a fogaikat. Gyakori volt a fogvesztés.
• WC: Egyszerű „gödör WC”-t ástak az udvaron, vagy az állatok trágyadombjába ürítettek. A szalma, falevél vagy rongydarab volt a „papír”.
• Tisztálkodás: Napi mosakodás helyett főleg kéz- és arcmosás volt szokásos, de a tiszta víz sok helyen hiánycikk volt.

Érdekesség – Thibault de Malfete és a középkori nemesség

A film főhőse, Thibault de Malfete lovag nem valós történelmi személy, hanem a forgatókönyvírók találmánya. A francia történelemben ilyen család nem létezett. A történet azonban valós korba helyezi a figurát: a 12. század Franciaországába, ahol a nemesi rangok szigorú hierarchiában működtek.

Egy nemes vagyona és élete attól függött, hogy milyen rangot viselt:

• Báró: kisebb földbirtokok ura volt, gyakran egyetlen vár és néhány falu tartozott hozzá. A bárók közvetlenül a grófok vagy hercegek alatt álltak.
• Lovag: eredetileg katonai rang, amelyhez földbirtok is társulhatott. A lovag földet vagy jövedelmet kapott hűbérúrától, cserébe fegyveres szolgálattal tartozott. A lovagi életforma jelentette a kardforgatást, a lovagi tornákat és a szigorú becsületkódex követését.
• Herceg: a király után a legnagyobb hatalommal rendelkező uralkodó réteg tagja. Hercegi birtokok egész tartományokat jelentettek, hatalmas hadsereggel és kiterjedt jobbágysággal.

Egy olyan nemes, aki egyszerre bírt grófi, bárói vagy hercegi címekkel – mint a filmben Thibault – a kor egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb alakja lehetett volna. Vagyonát földbirtokok, jobbágyok munkája, adók, valamint a kereskedelmi utak feletti ellenőrzés biztosította.

Életmódjuk fényűző volt a kor viszonyaihoz képest: kővárakban éltek, hatalmas lakomákat tartottak, vadászat és lovagi torna töltötte ki a szabadidőt. Ruházatuk drága anyagokból – brokátból, selyemből – készült, és ékszerekkel jelezték rangjukat. Ugyanakkor a mindennapjaikat meghatározta a vallás és az egyház is, hiszen a nemesek mecénásként támogatták a kolostorokat és templomokat.

A filmben tehát Thibault de Malfete kitalált alak, de a rangjai és életformája tükrözik a középkori francia nemesség valóságát: vagyon, hűbéri kötelezettségek, fegyveres szolgálat és a királyhoz való hűség.

Valóság és fikció a filmben

• Hiteles: A filmben megjelenő rangok (báró, gróf, herceg) valóságban is léteztek, és a nemesek életformája – lakomák, lovagi kódex, hűbéri kötelezettségek – pontosan illeszkedik a középkori Franciaország képéhez.
• Meseszerű: Thibault de Malfete és családja kitalált, nem szerepel a történelemben. A filmben összevont rangok (báró, lovag, gróf egyszerre) inkább a történet izgalmát szolgálják, mint a történelmi pontosságot.
• Időutazás és varázslat: természetesen teljesen fiktív, de jó eszköz arra, hogy a középkori és a modern világ közötti különbségeket szórakoztató módon mutassa be.

Miért tűnt furcsának a modern világban?

A filmben a középkori lovag és paraszt számára:

• WC öblítése → elképesztő luxus volt, hiszen ők a falba vájt lyukhoz vagy gödörhöz szoktak.
• Fogkrém és fogkefe → teljesen ismeretlen volt, nekik a só és a fadarab volt a „fogmosás”.
• Fürdőkád, fürdőolaj, szappan → úri újdonságnak számított, a rendszeres fürdés fogalma idegen volt.
• Modern tisztálkodószerek → az illat és a habzó szappan különösen meghökkentő lehetett.

A középkori boszorkányok és varázslók

A „sötét középkorban” (kb. 11–16. század) sokszor minden érthetetlen jelenséget boszorkányságnak tulajdonítottak.

Mit „varázsoltak”?

• Gyógyfüvek, főzetek: sok „boszorkány” valójában füvesasszony, gyógyító volt. A kor orvoslásához képest gyakran jobban ismerték a növények hatását.
• Szerelmi bájitalok: elterjedt volt, hogy szerelmi vagy termékenységi főzeteket készítettek.
• Időjóslás, jövendölés: az időjárás, betegségek és természeti katasztrófák magyarázatát is tőlük várták.
• „Ártás” vádja: ha valaki megbetegedett, elpusztult a jószág, vagy rossz termés volt, gyakran egy falusi asszonyt vádoltak meg „rontással”.

Miért haltak máglyán?

• A katolikus egyház és a világi hatóságok úgy vélték, hogy a „boszorkányok” az ördöggel cimborálnak.
• A boszorkányperek tömeges kivégzésekhez vezettek, főleg a 15–17. században.
• Valójában sok ártatlan embert ítéltek halálra babona, irigység vagy politikai játszmák miatt.

Fontos pontosítani: a nagy boszorkányperek – amelyekben tömegeket ítéltek máglyahalálra – főleg a 15–17. században zajlottak le, főként Németországban, Svájcban és Franciaországban. A 12. században még nem beszélhetünk ilyen szervezett boszorkányüldözésről, de már megjelentek az első perek és egyházi eljárások, amelyek megalapozták a későbbi hisztériát.

A 12. század háttere

• Ebben az időszakban az egyház kezdte rendszerezni a hiedelmeket, és a „varázslás”, „eretnekség” összekapcsolódott.
• 1140 körül Gratianus kanonista összeállította a Decretum Gratiani-t, amelyben a varázslás bűnként jelent meg.
• A pápai bullák (pl. III. Ince idején, a 12–13. század fordulóján) már jelezték, hogy a boszorkányságot az eretnekséggel azonosítják.

Konkrét esetek a 12. században

• 1100-as évek elején Franciaországban és Német területeken már előfordultak elszigetelt perek olyan asszonyok ellen, akiket „széltében-hosszában repüléssel”, gyógyfüvek használatával vagy „ördöggel kötött szövetséggel” vádoltak. Ezek többnyire helyi közösségi bíróságok ítéletei voltak.
• 1128, Anglia: Winchester környékén dokumentáltak egy kisebb perben elítélt asszonyt, akit állítólag szellemidézés és mérgezés vádjával fogtak perbe.
• 1190-es évek, Franciaország: a boszorkányság vádja először került elő hivatalos inkvizíciós vizsgálat részeként. Ez azonban még nem volt tömeges, inkább „próbaügynek” számított.

A 12. században tehát:

• még nem volt tömeges boszorkányüldözés,
• de ekkor alakult ki az a jogi és vallási szemlélet, amelyből a későbbi nagy perek kinőttek.
• Az „eretnek” és a „boszorkány” fogalma ekkor kezdett összemosódni.

A boszorkányperek idővonala:

12. század – Az alapok kialakulása

• A varázslás és gyógyfüvek használata még sok helyen elfogadott volt, de az egyház már elkezdte összekapcsolni a „mágia” és az „eretnekség” fogalmát.
• 1140 körül Gratianus Decretum Gratiani-ja a varázslást bűnként említette.
• Elszórt perek: főként helyi ügyek, vádlottak többnyire gyógyító asszonyok vagy olyan személyek, akiket közösségükben gyanakvással figyeltek.

13. század – Az inkvizíció megjelenése

• 1231: IX. Gergely pápa létrehozta az inkvizíciót, amely kezdetben az eretnekek ellen irányult, de idővel a boszorkányság is az „ördög művének” számított.
• Első dokumentált „boszorkányperek” Franciaországban és Észak-Itáliában.
• Még nem tömeges, de az alapok ekkor szilárdultak meg.

14. század – A félelem kora

• Európát pestisjárványok sújtották (1347–1351), sokan a boszorkányokat hibáztatták a csapásokért.
• Az első nagyobb perek ekkor zajlottak: 1300-as évek közepétől több városban tömeges kivégzések történtek, főleg Németországban és Svájcban.
• Megjelentek az első városi rendeletek, amelyek halállal büntették a „boszorkányságot”.

15. század – A boszorkányüldözés kiteljesedése

• 1484: VIII. Ince pápa kiadta a Summis desiderantes affectibus bullát, amely hivatalosan is megerősítette a boszorkányok üldözésének jogosságát.
• 1487: megjelent a Malleus Maleficarum („Boszorkánypöröly”), Heinrich Kramer domonkos szerzetes műve, amely kézikönyvként szolgált a boszorkányperekhez.
• A perek ekkor már rendszeresek, és a vádlottak tömegesen kerültek máglyára.

16. század – A boszorkányvadászat csúcspontja

• Ez volt a „boszorkányperek aranykora”.
• Németországban, Svájcban és Franciaországban ezrek haltak máglyán.
• Híres eset: 1563–1566, Trier (Németország) – több száz ember kivégzése.
• A reformáció és a vallásháborúk tovább szították a félelmet: a katolikus és protestáns területeken egyaránt folytak boszorkányperek.

17. század – A boszorkányüldözések vége felé

• A perek továbbra is folytak, de egyre többen bírálták a módszereket és a bizonyítékok hiányát.
• Híres esetek:
  • 1626–1631, Würzburg és Bamberg (Németország): több száz áldozat.
  • 1645–1647, Matthew Hopkins „boszorkányvadász” Angliában: több mint 200 kivégzés.
  • 1692, Salem (USA): a legismertebb amerikai boszorkányperek, 20 ember kivégzése.
• A század végére a felvilágosodás eszméi és a jogi reformok lassan véget vetettek a tömeges boszorkányüldözéseknek.

Modern kor boszorkányai és varázslói

A mai értelemben vett „boszorkányság” már nem üldözött vallási vagy politikai kérdés, inkább spirituális gyakorlat vagy szubkultúra.

Mit „varázsolnak” ma?

• Wicca és modern boszorkányság: a természet tisztelete, gyógynövények, holdfázisok, szimbólumok használata.
• Meditáció, energia-munka: sok modern „varázsló” vagy boszorkány inkább a lelki erőre, pszichológiai gyakorlatokra, rituálékra koncentrál.
• Kártyavetés, jóslás, asztrológia: ez a mai napig népszerű, de inkább spirituális útkeresés, nem tényleges varázslás.

Hogyan?

• Gyertyák, füstölők, gyógynövények, kristályok segítségével szimbolikus rítusokat végeznek.
• Mantrák, varázsszövegek inkább pszichológiai hatással bírnak, mint tényleges természetfeletti erővel.

Van-e összefüggés a középkor és a modern között?

Igen, de főleg kulturális és szimbolikus értelemben.

• A középkorban sok „boszorkány” valójában gyógyító, bába vagy javasasszony volt – a mai természetgyógyászat, gyógynövény-használat elődei.
• A modern boszorkányság sok hagyományt (pl. füvek, holdfázisok, rítusok) átemelt a régmúltból, de már nem üldözik, hanem spirituális önkifejezésként élik meg.
• A „sötét középkor” babonái helyett ma inkább önismeret és közösségépítés a hangsúly.

Egy zacskó arany értéke a középkorban

A „zacskó arany” a középkorban több tucat, néha akár száz aranypénzt is tartalmazhatott.

• Egy aranypénz (aranyforint, dukát) kb. 3,5 gramm aranyat tartalmazott.
• Egy dukát mai szemmel kb. 70 000 – 80 000 Ft értékű lenne (2025-ben, az arany világpiaci ára alapján).
• Ha egy zacskóban pl. 100 aranypénz volt, az kb. 7–8 millió Ft mai értéknek felelne meg.

Tehát amikor az irigy herceg egy „zacskó aranyat” adott a boszorkánynak, az valójában hatalmas vagyon volt, amiből egy parasztcsalád egész életére elég lett volna.

Egy 12. századi aranypénz értéke Amerikában, 2000-ben

Amikor Thibault lovag a 21. században egy középkori aranypénzzel fizetett a bárban, az a jelenet különösen érdekes, mert a mai világban ezek a pénzek már nemcsak aranytartalmuk, hanem történelmi értékük miatt is nagyon értékesek.

• Egy középkori dukát (vagy hasonló aranypénz) kb. 3,5 g színaranyat tartalmaz → kb. 35–40 USD értékben 2000-ben (akkori aranyár alapján).
• De mivel ritka numizmatikai darabról van szó, a gyűjtői értéke akár több ezer dollár is lehetett már akkor.
• A film logikája szerint egyetlen középkori aranypénz ára 2000-ben könnyen fedezhetett egy drága vacsorát vagy egy egész estét a bárban.

Tehát 2000-ben Amerikában egy 12. századi aranypénz reálisan 1000–5000 dollárt is érhetett, sokszorosát a puszta aranytartalomnak.

Kapcsolat a filmmel

Ez tökéletesen mutatja a filmben a kulturális különbséget:

• A középkorban az arany egyértelműen a hatalom és a vagyon jele volt.
• A modern Amerikában ugyanaz a pénzdarab múzeumi értékű ritkaság, sokszorosan felülmúlva mindennapi költőpénzként való értékét.

A Reszkess, Amerika! (Just Visiting, 2001) végén Thibault lovag (Jean Reno) visszatér a saját korába, miután a félresikerült varázslatot sikerül helyrehozni. Az időutazásból hazajutva már nem követi el ugyanazt a tragédiát: nem itatják meg vele a bűvös főzetet, így nem történik meg Rosalind királylány (Christina Applegate) halála.

A történet ezzel boldog befejezést kap: Thibault feleségül veszi Rosalindot, aki immár valóban a hitvese. A film zárójelenetében a lovag és a királylány egymásra találnak, és Thibault gyengéden megcsókolja Rosalindot.

Ez a csók a film romantikus csúcspontja, egyben szimbolikus lezárás is:

• a múlt hibája jóvá lett téve,
• a tragédia helyett boldogság következik,
• és a történet visszatér a „helyes mederbe”.

Christina Applegate kettős szerepe itt válik igazán hangsúlyossá: a modern Juliát ugyan nem csókolja meg Thibault, de a középkori Rosalindot igen — ezzel teljesíti be a lovag és a királylány szerelmét.

Csók kulisszák mögött:

A Reszkess, Amerika! (Just Visiting, 2001) esetében a rendelkezésre álló forrásokban nincs pontos adat arról, hogy a Jean Reno és Christina Applegate közötti csókjelenet a forgatáson mennyi ideig tartott.

A filmiparban az ilyen jeleneteket általában:

• többször is felveszik különböző kameraállásokból,
• a tényleges csók néhány másodpercig tart, de a forgatás közben akár órákig is ismételhetik,
• gyakran több „take” (próba és ismétlés) szükséges, mire a rendező elégedett lesz az eredménnyel.

Mivel a Reszkess, Amerika! romantikus-vígjáték, a csókjelenet célja inkább szimbolikus és megható lezárás volt, nem hosszú vagy szenvedélyes jelenet. A végső, vászonra került csók kb. 5–6 másodpercig látható, de a forgatáson ez jóval tovább tarthatott a technikai beállítások miatt.

A rendelkezésre álló interjúk és filmes adatbázisok alapján – szerelmi szál:

• Jean Reno és Christina Applegate között a valós életben nem volt romantikus kapcsolat.
• A Reszkess, Amerika! (Just Visiting, 2001) forgatásán professzionális munkakapcsolatban álltak, a romantikus szál kizárólag a film történetéhez tartozott.
• Jean Reno ekkor már többször házasodott és családos ember volt (2006-ban például harmadszor is megnősült, és összesen 6 gyermek édesapja).
• Christina Applegate pedig az ezredforduló idején saját magánéleti útját járta, több kapcsolat és házasság is fűződik a nevéhez – Reno-val soha nem hozták hírbe.

Tehát a vásznon látható csók és érzelmi kötődés teljes egészében színészi játék volt, nem pedig a valós élet lenyomata.

Jean Reno és Christian Clavier barátsága:

A két színész hosszú éveken át dolgozott együtt (Les Visiteurs, Reszkess, Amerika!, majd későbbi közös filmek), és a forgatáson is jó baráti, kollegiális viszonyt ápoltak. Ez a valódi kémia sokat hozzátett a vászonra vitt komédiájukhoz.

Gázsik – mennyit kerestek a sztárok?

• Jean Reno (Thibault lovag)
  A film egyik legnagyobb sztárja volt ekkor, Hollywoodban már befutott a Leon, a profi és a Mission: Impossible után. A Reszkess, Amerika! főszerepéért kb. 3 millió dollár gázsit kapott, ami a karrierje egyik legmagasabb fizetése volt a 2000-es évek elején.
• Christina Applegate (Rosalind királylány / Julia Malfete)
  Applegate a ’90-es években az Egy rém rendes család sorozatból lett világhírű, a film idején pedig Hollywood feltörekvő komikája volt. A fő női szerepért kb. 1–1,5 millió dollár körüli összeget vihetett haza.
• Christian Clavier (André, a paraszt)
  Franciaországban óriási sztárnak számított, de Amerikában kevésbé volt ismert. Ő a forgatókönyvírásban is részt vett, így színészi gázsi mellett részesedést kapott a film írói jogdíjaiból. Becsült keresete kb. 800 000 – 1 millió dollár volt.
• Jean-Marie Poiré (rendező, társforgatókönyvíró)
  Mivel ő rendezte az eredeti Les Visiteurs-t is, az amerikai remake-nél is dupla szerepet vitt: rendezőként és íróként is fizették. A rendezői gázsija kb. 2–2,5 millió dollár lehetett, plusz részesedés a bevételből.

Érdekesség

A film teljes költségvetése kb. 35 millió dollár volt, amiből jelentős rész ment a sztárok fizetésére. A produkció így inkább a nagy nevek vonzerejére épített, hogy elérje az amerikai közönséget.

Ki játszotta a kertészlányt?

A karakter neve Angelique, és a szerepet az amerikai színésznő Tara Reid alakította.
Ő a 2000-es évek elején nagyon ismert volt az Amerikai pite filmekből, illetve más tinivígjátékokból.

Mennyit kapott a szerepért?

• Tara Reid ebben az időszakban Hollywood egyik „feltörekvő sztárja” volt, de még nem tartozott a legjobban fizetett színésznők közé.
• A Reszkess, Amerika! mellékszerepéért a becslések szerint kb. 250–300 ezer dollár gázsit kaphatott.
• Ez arányos a film teljes költségvetésével (35 millió dollár) és a szerep nagyságával: fontos, de nem főszerep.

Az ördög képe a középkorban

A nemesek szemében

• A nemesi családok gyermekeit magántanárok (papok, szerzetesek) tanították, így az ördög képét a Biblia és az egyház tanítása alapján ismerték.
• Az ördögöt a bűn, a kísértés és a pokol ura formájában látták.
• A nemesek számára a védekezés az ördög ellen az ima, a szentek tisztelete és az egyházhoz való hűség volt.
• Ők „tanult félelemmel” közeledtek a kérdéshez: inkább hittani és erkölcsi magyarázatokat kaptak.

A parasztok (pórnép) szemében

• A falusi emberek többsége írástudatlan volt, ezért az ördögről főleg a pap prédikációi és a népi hiedelmek alapján szereztek tudomást.
• Az ördög számukra sokkal „közvetlenebb” lény volt:
  • betegségeket, rossz termést, járványt, szerencsétlenséget az ördög művének tartottak,
  • gyakran hitték, hogy boszorkányok rajta keresztül ártanak nekik,
  • az ördög képe félelmetes, szarvakkal, patákkal, sötét alakban élt a képzeletükben.
• A védekezés számukra nem elméleti, hanem babonás cselekedetekkel történt: keresztvetés, szenteltvíz, amulettek, ráolvasások.

Kapcsolódás a filmhez (Reszkess, Amerika!)

A film végén, amikor André (a paraszt) és Angelique (a kertészlány) együtt utaznak, André felteszi a kérdést: „Ki védi meg őt az ördögtől?”, amire Angelique válaszl, hogy Ő.

Ez a mondat tökéletesen illeszkedik a középkori paraszti gondolkodásba:

• A pórnép számára az ördög nagyon is valóságos fenyegetés volt, nem elvont hittani kérdés.
• Angelique félelme azt tükrözi, hogy a hétköznapi emberek a világban minden rosszat az ördög hatalmának tudtak be.
• André válasza (és a film humora) pedig abból fakad, hogy a középkori ember világképe találkozik a modern néző szemével: ami nekik halálos félelem, az nekünk inkább naivnak vagy babonásnak tűnik.

Tehát:

• A nemesek az ördögtől teológiai–erkölcsi szinten féltek.
• A parasztok az ördögtől közvetlen, babonás szinten rettegtek, mert minden bajt neki tulajdonítottak.
• A film finoman rámutat: André kérdése („ki védi meg őt az ördögtől?”) egy őszinte, paraszti félelem megfogalmazása, amely a középkorban teljesen valóságos volt.

Filmzene

A zeneszerző John Powell volt, aki a középkori motívumokat modern hangzásvilággal ötvözte. Ez különleges atmoszférát adott a filmnek, hiszen a régi világ dallamai keveredtek a mai kor ritmusaival – pont úgy, ahogy a történetben is ütközik múlt és jelen.

Itt hallgathatod meg:

• Spotify: Just Visiting (Original Motion Picture Soundtrack) – John Powell
• YouTube: Just Visiting (Original Motion Picture Soundtrack) lejátszási lista

Jean Reno megítélése a filmiparban

• Nemzetközi sztár: Jean Reno spanyol származású francia színész, aki a ’80-as évek végétől a ’90-es évek közepéig vált világhírűvé.
• Egyedi karaktere: magas termete, markáns arcvonásai és mély hangja miatt gyakran osztanak rá keményfiú, magányos hős vagy különleges mellékszereplő figurákat.
• Átjárás Európa és Hollywood között: kevés olyan színész van, aki egyszerre képes volt európai művészfilmekben (Nikita, A nagy kékség), francia vígjátékokban (Les Visiteurs / Reszkess, Amerika!) és hollywoodi kasszasikerekben (Leon, a profi; Mission: Impossible; Godzilla) is sikeresen helytállni.
• Közönségkedvenc: soha nem számított „klasszikus hollywoodi sztárnak”, de a filmrajongók körében óriási tisztelet övezi, mert sokoldalúan mozog az akciótól a vígjátékon át a drámáig.

Díjak és elismerések:

Jean Reno nem a díjak halmozásáról híres, sokkal inkább a közönség szeretetéről és kultikus szerepeiről. Néhány fontosabb:

• Európai Filmdíj jelölés – A nagy kékség (1988)
• César-díj jelölések – többször jelölték Franciaország legnagyobb filmes elismerésére (Nikita, A nagy kékség, Les Visiteurs).
• Európai Filmakadémia közönségdíj jelölése – Leon, a profi (1994)
• Chevalier de la Légion d’honneur (2000) – Franciaország egyik legmagasabb állami kitüntetése, amit kulturális érdemeiért kapott.
• Arany Pálma díszvendég – Cannes-i Filmfesztiválon többször volt díszvendég, tiszteletbeli meghívott.

Jean Reno-t a filmiparban karakter-ikonként tartják számon:

• nem feltétlenül díjak sokasága emeli ki,
• hanem az a tény, hogy filmjei közül több is kultuszfilmmé vált (Leon, Nikita, Les Visiteurs).
• Ő az a színész, akit a közönség hitelességéért és karakteres játékáért szeret, és emiatt Hollywoodban és Európában is tisztelik.

Legális platformok, ahol érdemes keresni a filmeket

• Sweet.tv – A platform statisztikája szerint több film is elérhető magyar nyelven. Sweet.tv
• Apple TV – Nem kizárólag magyar piacra, de ilyen témájú filmeket kínál. Apple TV
• Az ingyenes, hirdetéssel támogatott modellel működő Tubi is tartalmaz filmeket legálisan. tubitv.com
• A Netflix platformon is elérhető több film. netflix.com

Hirmagazin.eu