Bocsánatot kérek mindenkitől, hogy én most egyfajta megalázottságról,fájdalomról beszélek. Sajnálom! De van az a dolog, amit muszáj elmondania, kibeszélnie az ember lányának ahhoz, hogy tovább tudjon lépni.
70 éves vagyok.Az utóbbi néhány évben tönkrementek a fogaim. Sajnos a “kirakatban”is. Nem volt/nincsen annyi pénzem, hogy meg tudjam csináltatni! Ráadásul olyan kis faluban élek, hol még fogorvos sincsen!
Holnap lesz a kis menyem 40.születésnapja. Meghívtak rá. De az én kisfiam közölte”:anyukám! Te alkalmatlan vagy arra, hogy bár hol is megjelenj!” Igaza van.Í gy aztán lemondtam ezt a meghívást!
Hazugsággal. Kihasználtam,hogy magas a vérnyomásom. Ami még jobban fájt a következő:anyu! Ne álljatok a házunk elé az autótokkal! Sokan leszünk és a többi autónak kell a hely. Nekünk egy Suzukink van. Szóval mi vagyunk a rokonok,akit meg kell ugyan hívni,de szégyelljük őket! És én vagyok az édesanyja! Emberek! Megszakad a szívem!
Szégyell a saját gyerekem! Meg sem fordul a fejében,hogy az anyukája nyugdíjból,kis nyugdíjból él,miközben ők a második autójukat veszik. Nem sajnálom tőlük,sőt! Örülök,hogy telik rá! De a megalázás végtelenül tud fájni! Szóval én/mi a párommal nem megyünk a “buliba”! Jobb ez így.
Csak végtelenül tud fájni,ha a gyereked NEM VESZI ÉSZRE ha megbánt,ha lenéz! Bocsánat,hogy leírtam! Tudjátok:a megosztott bánat fele bánat,a megosztott öröm dupla öröm.Én most a bánatot osztottam meg.
Bocsánatot kérek érte!
Forrás: Tudásfája.com
