forrás: Hajnal-táj

A házi kedvenceink etetése többféleképpen is megoldható. Ezelőtt 40-50 évvel, bár még nem voltak állateledel boltok, nem lehetett a különféle ízesített kutya-, macskatápokat, konzerveket, szalámikat vásárolni, az emberek mégis tartottak házi állatokat. Házilag készített eledelekkel, vagy a családi asztalon megmaradt finomságokkal etették őket.

Az elmúlt fél évszázadban azonban sokat változott a világ, majd mindenkinek felgyorsult az élete, átalakultak az étkezési szokásaink is. Sokkal kevesebben főznek otthon, mint régen, így nem maradnak maradékok a háziállatoknak. A legtöbb háztartásban még élelmiszer alapanyagból sincs annyi, hogy abból le tudjanak csippenteni egy-egy adagot a házőrzőknek.

Ez nem jelenti azt, hogy aki mégis szán időt és energiát arra, hogy kedvenceinek főzzön, vagy nyers húsféleségeket adjon, nagy hibát követne el. Egy dologgal azonban számolni kell: biztosan nem tudunk az állat fajtájának, korának, fizikai leterheltségének megfelelő összetételű eledelt biztosítani. Némely tápanyagból többet, másikból a szükségesnél kevesebbet fogunk neki adni, ami előbb-utóbb valamilyen egészségügyi problémához vezethet.

A konyhai maradékokban valószínűleg jóval több a só, mint amennyit igényelnek, hiszen saját szájízünk szerint készítjük el. A nyersen adott húsok sok értékes anyagot tartalmaznak, azonban például a sertéshúsban lehetnek olyan kórokozók, amelyek veszélyt jelenthetnek a húsevő állataink számára. A baromifélék húsára pedig sok kutya allergiás lehet.

Egyre több családnál vannak nagy értékű és érzékeny gyomrú, extra tápigényű kutyák, cicák, amelyeknek már egyáltalán nem mindegy, mit adunk. Az igazán igényes állatoknak igényes összetételű és beltartalmú, értékű prémium tápok a legmegfelelőbbek, amelyeket viszont házilag már nem tuduk összeállítani. Számukra marad az állateledel boltokban beszerezhető tápok valamelyike.