Az új kutatás választ ad arra, miért nem ütköznek neki a környezetükben lévő akadályoknak az alvajárók.

Az amerikai kutatók kimutatták, hogy az agyban lévő navigációs sejtek alvás közben ugyanolyan aktívak, mint ébrenlétkor. Az eredmény azon a tavalyi felfedezésen alapul, mely szerint az agyunkban működik egy „helymeghatározó rendszer”, amely irányérzéket biztosító sejtek csoportjaiból áll.

A New York-i Egyetem Langone Orvosi Központjának kutatói egerekben vizsgálták az iránytűként működő „fej irányzórendszert”. A rendszert alkotó agysejtek gyakrabban aktiválódnak akkor, amikor az állat feje egy bizonyos irányba néz. A szakértők kimutatták, hogy ezek a fej irányzó idegsejtek alvás közben is aktívak maradnak.

A kutatók a Nature Neuroscience szaklapban közzétett kutatásukhoz mélyalvás, vagyis gyors szemmozgásos (REM) alvás közben vizsgálták az egerek agyi aktivitását. Kiderült, hogy a mélyalvás során az agyi iránytű „tűje” az egerekben ugyanolyan sebességgel mozog alvás közben, mint ébrenlétkor. A lassú hullámú alvás időszakaiban azonban, amikor az agyi aktivitás jelentősen lecsökken, az aktivitás tízszerese gyorsulását tapasztalták, vagyis az egerek még gyakrabban „körülnéztek”, mint éber állapotban.

„Régóta tudjuk, hogy az agy alvás közben is működik” – magyarázta Buzsáki György, az idegtudományok Biggs professzora az egyetemen. „Most azonban az is kiderült, hogyan működik az egyik egyszerűnek tűnő érzék, a fejorientáció esetében.”

A szakértők szerint az eredmény a tájékozódási zavar új kezeléseinek kifejlesztéséhez vezethet, amely az Alzheimer-kór és más neurológiai betegségek első tünetei között jelentkezik.

Forrás: noinetcafe.hu; Kép: Google;