forrás: Napközben / Kossuth Rádió
Mindig nehéz helyzet ez, akkor is, ha egy pozitív lehetőségről beszélünk. Mindig van hely- és társaságveszteség az emberben, még akkor is, ha utálta a helyet, ahol és akikkel élt.
Bedeszkázott ablakok, ajtók, befalazott házrészek vagy kiüresedett lakótelepek – vannak olyan kistelepülések, amelyek elnéptelenedtek. Komlón a bánya bezárás után megindult egy elköltözési hullám, amit nem sikerült megállítani, és ezt csak fokozta a gazdasági válság kirobbanása. Volt olyan is, aki eladta volna, de az ingatlant nem vette meg senki, mások az albérlőkkel nem akartak vesződni. Maradtak így a lakatlan lakások.
A kistelepülések elnéptelenedése a 80-as években indult meg, és főleg a kisebb falvakban erősödött fel. A komlói elköltözési hullám inkább azzal függ össze, hogy gazdaságilag meggyengülnek térség. A fővárosban ugyan kevésbé jellemző, de az üres lakások állománya Budapesten is jelen van – mondta el a Kossuth Rádió Napközben című műsorában Hegedűs József, szociológus.
A szociológus úgy véli, nincs arra koncepció, hogy hogyan lehetne ezeket a térségeket rendbe rakni, és a politika nem meri kimondani, hogy ezzel szembe kell nézni.
Egyébként nem szívesen költöznek a magyarok
Magyarországon komoly probléma, hogy nálunk a mobilitás kisebb, mint például Nyugat-Európában vagy Amerikában. Itthon a lakások 95 százaléka magántulajdonban van, ez is lelassítja a mobilitást – mondta Hegedűs József.
Magyarországon évente a háztartások 2-3 százaléka költözik el, míg Nyugat-Európában vagy Amerikában akár 8-12 százaléka is. „Nekünk az lenne jó, ha mozgékonyabb lenne egy társadalom” – mondta a szociológus.
Erős a helyhez kötődés a magyarokban
A környezetpszichológus szerint, míg a magyarokra jellemző az erős helyhez kötődés, addig például Amerikában sokkal mobilabbak az emberek. Dúll Andrea szerint masszív kulturális különbségek figyelhetők meg.
A költözés mindig nehéz helyzet, akkor is, ha egy pozitív lehetőségről beszélünk. Mindig van egy helyveszteség és egy társaságveszteség az emberben, akkor is, ha utálta a helyet és a társakat. Mert mégiscsak valahogy az énjének a része lett – mondta Dúll Andrea, aki szerint a költözés kettős folyamat: párhuzamosan zajlik egy gyászidőszak, amit fel kell dolgozni, és mellette ki kell építeni az új kötődést az új helyhez.
Hallgassa meg!
Ami érdekes, hogy azt is veszteség éri, akit otthagynak. A szomszédok vagy a falvak lakóiban ugyanis felmerül, hogy ki hoz jó döntést, illetve az, hogy a másiknak, lehet, jobb lesz, ha elköltözik. Kétségek támadnak az ott maradókban, az elhagyásélmény pedig tehetetlenségérzést kelt bennük.
A lakókörnyezetünk a bázis
A lakókörnyezetünk egy kitüntetett tér, elsődleges fontosságú. Mindennek a bázisa, onnan indulunk el, és oda térünk haza a nap végén – közölte Dúll Andrea.
A környzetpszichológus szerint akkor élhető egy város vagy városrész, ha sok a zöldterület, ha nincs túl sok lakótelep, és ha van egy főre jutó elegendő területünk. Ha viszont túl sok ember lakik kis területen, ha áthallás van a lakások között, akkor előáll az a jelenség, hogy az emberek kötődése csak a lakások belső teréhez alakul ki, de nem alakul ki a városrészhez magához.
