forrás: Kossuth Rádió/Szombat reggel
Sokkal erősebbek, szilárdabbak az európai társadalmak, mint hogy terrorakciókkal meg tudnák törni őket – mondta Síklaki István szociálpszichológus a Kossuth Rádió Szombat reggel című műsorában.
2001. szeptember 11-e. Két repülőgép csapódott a New York-i világkereskedelmi központ épületeibe. A két torony kigyulladt, majd két órán belül mindkettő összeomlott. Hatalmas füst- és porfelhő borította be Manhattant. A 15 évvel ezelőtti terrortámadásban csaknem 3 ezren vesztették életüket.
A túlélők és az események szemtanúi közül sokan azóta sem tudnak szabadulni az emlékektől, közöttük Marcy Borders sem. Az akkor 31 éves fiatalasszony az egyik toronyban dolgozott, menekülés közben készült róla a fénykép, amely az események egyik ikonikus fotójává vált. A fényképen az asszonyt sűrű por és hamu borítja, ahogyan a kijárat felé igyekszik. Egy interjúban az akkor átélt borzalmakról beszélt.
A porlepte hölgy – így ismerte meg a világ. Az asszony később depresszióval, majd alkoholizmussal is küzdött, és sohasem tudta elfeledni az átélt borzalmat. Szorongás fogta el, valahányszor repülőgép hangját hallotta. Hosszantartó betegség után a napokban hunyt el. Haláláról, mint a 15 évvel ezelőtti esemény egyik legismertebbé vált túlélőjének távozásáról, a világ sajtóorgánumai is beszámoltak.
Nem könnyű a felejtés
2010, Haiti. A térségben nem emberi gonoszság, hanem a természet pusztított. Hatalmas földrengés rázta meg a fővárost, Port-au-Prince-t, a világ hírcsatornái élőben közvetítették a mentőakciót, amely során a helyiek és a külföldi önkéntesek még napokkal a rengés után is emberfeletti küzdelmet folytattak a túlélők kiszabadításáért.
A CNN élőben közvetítette egy 10 éves, romok alá szorult lány megmentésére tett kísérletet. Aki látta, a mai napig fel tudja idézni a feketekeretes szemüveget viselő lány kétségbeesett tekintetét.
Mint annak az indiai utaskísérőnek az arcát sem lehet elfelejteni, aki a múlt keddi brüsszeli terrortámadás egyik túlélője. Az asszony éppen a zaventemi reptér termináljában tartózkodott, amikor a robbanás történt. A róla készült fotó, ahogyan sárga, szakadt kabátban lerogy egy padra, bejárta a világot. A hírügynökségek kiderítették, hogy Nidhi Chaphekarnak hívják és két gyermeke van.
Várhatóan hamar felépül könnyebb sérüléseiből. A brüsszeli reptéren és metróállomáson merényletek több mint 30 ember életét követelték, és több mint 200-an megsebesültek. Évekbe telhet, amíg a túlélők és a szeretteiket elvesztő hozzátartozók feldolgozzák a traumát.
Síklaki István szociálpszichológus szerint az események feldolgozása szempontjából markáns a különbség aközött, hogy valaki, vagy a hozzátartozója ott volt a helyszínen, megsérült, esetleg elhunyt, és aközött, aki csak értesül az eseményről, vagy a támadás helyén él.
Előbbi csoportnál hosszabb időt vesz igénybe a feldolgozás, ami vagy magától történik meg, vagy pszichológus segítségével. Egyénileg pszichológiailag pontosan ugyanolyan sokkot okoz egy súlyos autóbaleset, mint egy terrortámadás – jegyezte meg, hozzátéve, hogy társadalmi szinten viszont nagy a különbség.
Az élet megy tovább
Szerinte, mivel szándékos gonosztettről van szó, ezért sokszor egészségtelenül túlreagálják az eseményeket azok, akik csak a médiából tájékozódnak. Minél messzebb van ugyanis valaki, annál fenyegetőbbnek éli át a terrorveszélyt.
A helyiek hamarabb túlteszik magukat az eseményeken, ugyanis egy ember nem tud hosszabb időn át félni. A brüsszelieknek biztosan eszükbe jutnak az események a metróhoz közelítve, de azt a fajta pszichés szorongást, amit mi messziről gondolunk, nem élik át – hangsúlyozta.
Főleg Nyugat-Európában vagy Izraelben az emberek a támadások után élik tovább az életüket, nem hajlandóak félni. Hosszú évtizedek tapasztalatai azt mutatják, hogy ez működik is. A terroristák nem győzhetnek, mert sokkal erősebbek, szilárdabbak az európai társadalmak, mint hogy terrorakciókkal meg tudnák törni őket- húzta alá a szociálpszichológus.