Néhány évvel ezelőtt egy pakisztáni gazdával egy igen különöse dolog esett meg. Az egyik tehenét éjszakánként egy leopárd látogatta; a két állat intim közelségben töltötte el az estéket ölelkezve és egymáshoz bújva. Egyértelmű volt, hogy a leopárd nem agresszív, a marha pedig nem fél. Vajon mi okozhatta, hogy a nagymacska ezt az állatot szemelte ki magának, és miért nem torkollott egyik találkozó sem vérontásba?
A következőkben azt vesézzük ki, hogy hogyan alakult a leopárd és a szarvasmarha sorsa, valamint arra is kitérünk, hogy tudományos szempontból mi lehet a magyarázat a jelenségre.
Leopárd.
Egy leopárd és egy szarvasmarha románca
Évmilliók óta a prédák és ragadozók kapcsolata egyetlen rendkívül egyszerű mintán alapul: az előbbi menekül, az utóbbi pedig üldöz. Nem is csoda hát, hogy felkapjuk a fejünket, amikor ettől eltérő viselkedést tapasztalunk, és rögtön azon morfondírozunk, hogy milyen mozgatórugók munkálkodhatnak a háttérben. Nincs ez másként a leopárd és tehén esetében sem.
Az eset 2001-re datálható és Gujarat Vadodara körzetében, egy kis faluban esett meg egy 1 esztendős leopárddal és egy 3 éves tehénnel. A falubeliek gyakran látni vélték a település környékén somfordálni az állatot, aki néha még a falu utcáira is bemerészkedett. Ez még nem is lett volna szokatlan, előfordul arrafelé, hogy nagymacskákba botlanak. Emberekre sosem támadt, de alkalmanként megsebesített kutyákat és megdézsmálta a jószágállományt.
Csak később tűnt föl nekik, hogy a pöttyös ragadozó mindig egy adott helyre igyekszik: a falu első emberének birtokára.
A látogatások olyan rendszeressé váltak, hogy a helyiek elkezdtek aggódni; féltek, hogy a nagymacska előbb vagy utóbb rájuk fog támadni.
Mivel a leopárd vadászata tilos, így egy helyi szervezethez fordultak, akiknek lehetősége volt befogni az állatot és a rezervátum területén elengedni. Amikor a szervezet munkatársai a helyszínre érkeztek és elkezdték követni, nem hittek a szemüknek. A leopárd ugyanis egyetlen tehénnel, szeretetben és nyugalomban töltötte az éjszakákat.
Hozzádörgölőzött, dorombolt, játszottak, a tehén nyalogatta, ápolta a macskát; valódi idillnek lehettek szemtanúi. A helyiek ettől függetlenül továbbra is ragaszkodtak ahhoz, hogy a macskát szállítsák el a rezervátumba.
Egy különös kapcsolat szívszorító vége
Ahogy elkezdődtek az előkészületek az állat befogására, az megérezte a veszélyt és nem jött már közel a faluhoz. Egyetlen alkalmat kivéve. Egyetlen utolsó alkalmat hónapokkal később. A leopárd átugrotta a hatalmas kerítést, megkereste társát, melléfeküdt és tökéletes nyugalomban élvezték egymás társaságát utoljára, egy rövid időre. Aztán senki sem látta többé az erdők királyát.
A nagymacskákat tanulmányozó tudósoknak megvan a magyarázata a különös kapcsolatra. Úgy vélik, hogy a leopárdkölyök elveszthette az édesanyját még fiatalkorában. Elképzelhető, hogy az éhség vezette annak a falunak a külső területére, ahol összetalálkozhatott a tehénnel. A tehén számára az apró kölyök nem jelentett fenyegetést, aki így meg tudta közelíteni a marhát és az ösztöneitől vezérelve elkezdhetett szopni. Ahogy a tehén táplálni kezdte a macskát, annak felébredhettek az anyai ösztönei, és kialakulhatott egy anya-gyermek kötődés közöttük. Ez a kapocs pedig annak ellenére is sértetlen maradt, hogy a kölyökből néhány hónap elteltével a fajtájára veszélyes nagyragadozó vált. Ők egymás számára akkor is csak anya és gyermek maradtak.