A káposztát több mint két és fél ezer éve ismeri az emberiség, és a rómaiaknak köszönhetően terjedt el a világon. A káposztafélékhez tartozik a kelkáposzta, a karalábé, a kelbimbó, a brokkoli, a karfiol, de még a repce is.Gyógyhatását főleg savanyítva fejti ki, mivel leve tele van vitaminokkal. Jótékony hatást gyakorol a bélrendszerre, fogyasztó hatása van, és gátolja a daganatos sejtek szaporodását.
Ahhoz, hogy a fejes káposztából savanyú káposzta legyen, azt sós vízzel és kovásszal kell erjeszteni. A fejes káposzta igen nagy mennyiségű C-vitamint tartalmaz (20 mg/100 gr), és ez a savanyítás után sem vész el. Ezért a savanyú káposzta kiváló értágító és immunrendszer erősítő.
A C-vitaminon mellett B1-vitamint, niacint, karotint, foszfort, kalciumot, káliumot, magnézium és nátrium, valamint vizet is tartalmaz. Ráadásul 100 gramm káposzta csupán 3,4 gramm szénhidrátot, 1,1 gramm fehérjét, 0,2 gramm zsírt és 2,47 gramm élelmi rostot tartalmaz.
A fejes káposzta közel annyi tejsavat tartalmaz, mint a joghurt. A tejsav egyrészt megakadályozza az élelmiszer rothadását, másrészt számos jótékony hatást gyakorol a bélrendszerre. A tejsavbaktériumok (laktobaktérumok) főleg a stressz, a fertőzések, vagy az antibiotikum-kúrák után segítenek helyreállítani a felborult egyensúlyt a vastagbélben.
E mellett a káposzta rosttartalma rendkívül magas, és mivel a gyomor nem tudja megemészteni a rostokat, így azok egyfajta gyomorseprűként működve segítenek a salakanyagok eltávolításában. Ráadásul a vizet is megkötik, amit így a vastagbél nem tud felszívni, így a székrekedést is megakadályozza.
A káposzta ugyanakkor a fogyást is elősegíti, és nincs ember aki ne hallott volna már a káposzta-leves kúráról. 100 gramm savanyú káposzta alig 20 kilokalóriát tartalmaz, ellenben laktató, segíti az emésztést, és a beleket is tisztán tartja.
Az igazi hatás érdekében a házi módszerrel, hagyományos körülmények között érlelt savanyú káposztát ajánljuk, mivel a boltokban található savanyú káposzta már ipari körülmények mellett, gyors érleléssel készül.
Forrás: Arany gondolatok
