Az Előadóművészi Jogvédő Iroda Egyesület (EJI) legújabb díjszabása szerint a kiadók újfajta díjat is kötelesek fizetni a zenészeknek. A jogdíjban elsőként az 1963-64-ben készített hangfelvételek muzsikusai részesülhetnek.
Olyan legendás előadóművészek lehetnek érintettek, mint például Aradszky László, a Bergendy együttes, Harangozó Teri, az Illés együttes, Koncz Zsuzsa, Koós János, Kovács Kati, Máté Péter vagy Melis György.
A szerzői jogi törvény szerint a felvételek védelmi ideje – felfutó rendszerben – 50-ről 70 évre nő, ezzel egyidejűleg a zenészek kiegészítő díjazásra válnak jogosulttá. Kiegészítő díjazásban most azok részesülnek, akiknek 1963-ban vagy 1964-ben készített hangfelvételét kiadójuk tavaly értékesítette, ha a felvétel elkészítéséért a zenész csak egyszeri díjazást kapott, jellemzően annak készítésekor.
Olyan generációkon átívelő, legendás slágerek tavalyi forgalmazása után merül fel ez a jogdíj, mint például Szécsi Pál „Én édes Katinkám”, Koncz Zsuzsa „Chapel of Love”, Németh Lehel „Melodie d’amour”, vagy a Záray-Vámosi énekes páros „Ne hagyd el soha azt, ki téged szívből imád” című felvétele.
A tavalyi év forgalma alapján megállapított jogdíjat a kiadók várhatóan az év második felében fizetik meg első alkalommal az EJI-nek, amely a jogdíj beszedésén túl a kiadói elszámolások ellenőrzéséről és a kifizetésekről is gondoskodik.
Újdonság, hogy azok a zenészek, akiknek felvételeit a kiadó már nem értékesíti, egyoldalúan felmondhatják szerződésüket a kiadóval, és a továbbiakban már maguk értékesíthetik korábbi dalaikat. Ez a „use-it-or-lose-it”, azaz „használd vagy elveszíted” szabály felvételek százait is érintheti a hatvanas évek első feléből. Az érintett zenészeknek az EJI ingyenes jogsegélyszolgálattal nyújt segítséget.
Az EJI új díjszabása az igazságügyi miniszter jóváhagyását követően az év végén jelent meg. A hangfelvételek úgynevezett kiegészítő díjazásának bevezetéséről az Európai Unió 2011-ben döntött, amelyet Magyarország 2014-ben ültetett át a hazai szerzői jogi törvénybe.
Forrás: zene.hu
