Egy nő, aki épp a 37. szülinapjára készült, kipróbálta, mi történik, ha elrejti ezt az adatlapjáról. Tanulságos eredménye lett a kísérletnek.
Az Nlcafe újságírónője egy héttel a szülinapja előtt gondolt egyet, és elrejtette az adatlapjáról a vészesen közelgő szülinapi dátumot. Hogy miért tette ezt? Hát, talán nem túl meglepőek az indokai. Először is, zavarta, hogy olyanok köszöntik fel, akik bejelölték a Facebookon, de a folyosón már nem köszönnek. Másodszor az is zavarta, hogy a rengeteg kívánságot vagy egyesével lájkolni kell, vagy egyiket se szabad, nehogy sértődés legyen. Végül pedig azokból az ismerősökből is elege lett, akik a születésnap ürügyén hízelgő köszöntésekkel árasztják el az embert, majd másnap kérnek valami szívességet.
Ezek után már csak az a kérdés: vajon hányan fogják tudni Facebook-értesítések nélkül, mikor van valakinek a szülinapja?
Nos, a fent leírt, kísérletező kedvű újságíró csupa-csupa őszinte, figyelmes köszöntést kapott a kollégáitól, ismerőseitől, és olyanoktól, akik a közösségi média segítsége nélkül is tudták, emlékeztek, hogy mikor, vagy nagyjából mikor van a szülinapja. Ez pedig sokkal maradandóbb élmény, mint megkapni a kétszázadik kiírást a Facebook-falon.
[box type=”shadow” ]
Én ugyan ezt tettem még márciusban hasonló indokok miatt.
Engem már évek óta nagyon zavart, hogy több száz köszöntésre kellett válaszolni, lájkolni, törölni a falamra érkező szülinapi köszöntésbe bújtatott üzleti ajánlatokat, mellyel a köszöntő csakis a saját üzleti táborát akarta növelni. Rengeteg videós üzleti köszöntőt kellett törölni a falamról, addig, amíg le nem tiltottam, hogy mások is posztolhassanak rajta, így mielőtt megjelennének mások posztjai, előtte nekem engedélyeznem kell.
Ami nagyon megható volt számomra, hogy akik igazán szeretnek, akiknek valóban fontos vagyok, azoknak nem volt szükségük a Facebook jelzésére ahhoz, hogy szeretettel köszöntsenek. Millió puszi Nekik ez úton is! :) – írta Hné T. Edit.
[/box]