forrás: Kossuth Rádió – Napközben/hirado.hu
Egy oda nem illő mondat, egy eltévesztett köszönés, egy rosszul megválasztott öltözet vagy frizura akár boldogulásunkat is kerékbe törheti. Vajon milyen udvariassági formák koptak ki teljesen az életünkből? Mi történik, ha az állásinterjún szlengben beszélünk? Kitől tanuljunk illemet és jó modort, hogy ne bukjunk el a hétköznapokban?
Minden helyzetben nagyon fontos az első benyomás, éppen ezért szinte naponta felmerül az emberi érintkezés írott és íratlan szabályainak betartása: az etikett fontos szerepet játszik a mindennapokban, a bemutatkozás mellett például a dohányzás, a telefonhasználat vagy épp az ajándékozás is területén is – mondta a Kossuth Rádió Napközben című műsorában Turczi István protokoll szakértő. Mint mondta, a köszönés nem más, mint a társas intelligencia megnyilvánulása, így az illem és az etikett a kulturált emberi viselkedés módja, ennek pedig különböző szintjei vannak.
Magázzunk vagy tegezzünk?
Az illem az évszázadok során koronként változott; magázó-tegező társadalomban élünk, a tegezést a nő, az idősebb és a magasabb rangú kezdeményezheti, visszautasítása pedig még ma is modortalanság – hangsúlyozta Turczi István.
Csaposs Noémi, a Személyzeti Tanácsadók Országos Szövetségének elnöke szerint nem csak a munkahelyen kell bizonyos udvariassági formát betartani, hanem az otthonunkban is. Egy állásinterjún persze nem szerencsés tegeződni, túl sok szlenget vagy idegen szót használni, rövidítésekkel élni, mert nem kelt pozitív benyomást az alanyról – mondta. Hozzátette, nem csak a köszönés, de az elköszönés is fontos.
A viselkedéskultúrát minden népcsoport kiépíti pár száz év alatt saját magának azokkal az íratlan szabályokkal, ahogyan viselkedni kell. Ha ezeket valaki nem tartja be, akkor kirekesztik, kinézik, de mindenképp hátrányba kerül. A siker kulcsa a beilleszkedés – fogalmazott a hirado.hu-nak Görög Ibolya protokoll szaktanácsadó.
A protokoll valamilyen célirányos, rendezettebb mozgás: beszélhetünk üzleti protokollról, vagy például diplomáciai protokollról is. Ennek a szabályai nem változnak: pont az a lényegük, hogy az egész világon egyformák – mert a kialakult formáktól való eltérés is jelent valamit – magyarázta Görög Ibolya.
„Két példát mondok: ha két nagykövet nem fog egymással kezet, a két ország háború hadüzeneti állapotban van. Ha valakit az üzleti partnere megvárakoztat vagy késik – megbízhatatlan lesz a szállításoknál, teljesítéseknél is” – mondta a szakértő.
A viselkedéskultúra természetesen változik az idővel, de sokkal lassabban, mint a társadalom – fűzte hozzá.
Görög Ibolya szerint a tegezés, magázás tekintetében szembetűnő, hogy ma mindenki mindenkit letegez – ez azonban sokakat bánthat. „Ugyanis azzal lehet tegeződni, akivel azonos társadalmi szerepet töltök be. Azért terjed ennyire, mert az angol „you”-ról sokan azt hiszik, hogy az a tegezés. Pedig nem” – fogalmazott.
Forrás: Shutterstock
Alaphiba a motyogás és a borosta
Görög Ibolya aláhúzta, hogy állásinterjún fegyelmezettebben kell viselkedni. „Ahogy szoktam mondani, az agyamat, tudásomat árulom, tehát fegyelmezett módon kell öltözni, viselkedni. Ezt tudja is mindenki. Például ha nő megy állásinterjúra, nem jó, ha a dekoltázsa a hasáig nyitott, ha övnyi pici szoknyát vesz, ha ültében felteszi keresztbe a lábát és még lóbálja is.
A férfiaknál, különösen fiataloknál, alaphiba a motyogás és az elvadult, divatos borosta. Ez utóbbi a „latin szerető” jellemzője, azt üzeni: olyan éjszakám volt, hogy nem volt időm megborotválkozni. Az állásinterjún a jelölttel beszélgető HR-es munkatárs ott tud nagyot hibázni, ha mindjárt letegezi az interjúalanyt. Ezzel azt sugallja, hogy már fel is van véve, hiszen együvé tartozás a tegezés” – magyarázta Görög Ibolya.
Tiszteljük egymást az interneten is
Héjj Szilárd marketingszakértő szerint egyre inkább hiányzik az egymás iránti tisztelet a közösségi média-kommunikációból a mindennapok szintjén. Egyre több vita zajlik online, nem csak politikáról, a felhasználók pedig elbeszélnek egymás mellett, véleményt formálnak és végül az esetek nagy részében a diskurzus nem folytatódik, vagyis a vita egyoldalú kommunikációként zárul.
Létezik ugyanakkor az úgynevezett „netetika”, és vannak íratlan szabályok: tudni kell, hogy amit egyszer leírunk egy internetes felületre, annak nyoma van. Fontos tehát, hogy úgy fogalmazzunk, hogy írásunk bármikor visszakereshető – magyarázta a szakértő. A Facebookon, chaten, fórumokban, kommentekben nagyon leegyszerűsítve fogalmazunk, a rövidítések pedig átszivárogtak a mindennapi szóhasználatunkban.
„Például a LOL-t, a YOLO-t nem egyszer hallottam már szóban: ezeket a kifejezéseket leginkább az úgynevezett Z-generáció használja” – tette hozzá.
Héjj Szilárd ugyanakkor azt is kiemelte, hogy a Facebookon cégként is ajánlott a tegeződés.
Kivételt képezhetnek esetleg olyan cégek, akik egyébként célcsoport szerint idősebb emberekkel állnak kapcsolatban, vagy olyan felsővezetőkkel, akiknél nem megengedett a tegeződés. „Ám az esetek nagy százalékában a tegeződést javaslom. Tegeződve is lehet tisztelettudóan kommunikálni az emberekkel”– mondta Héjj Szilárd.
Milyen korban tanítsunk illemet?
A gyerekek több időt töltenek az iskolában, mint a szülők a munkahelyen. A nevelés ezért fontos példamutatást jelent, amiben rendkívül nagy szerepe van annak, milyen példát mutat a család a gyermekeknek – mondta Hamzáné Szita Ilona, a Megyeri Úti Általános Iskola igazgatója. Hozzátette, a környezet nevel elsősorban, de a tananyagon keresztül rendkívül sok lehetőség adódik a pedagógusok számára is. Az óvoda, a család, a bölcsőde és az iskola rendkívül sokat tehet azért, hogy jó példát mutasson a gyerekeknek – emelte ki.
Pintérné Mirza Anna pedagógus dolgozott már gimnáziumban és szakközépiskolában is, jelenleg egy általános iskola harmadik osztályát vezeti.
Illusztráció – MTI Fotó: Rosta Tibor
„Napközisként testközelből figyelhetem meg a gyerekeket. Nincs szükség akkora fegyelemre, mint a tanórákon, a diákok is fáradtak délutánra, szabadabban viselkednek: összességében családiasabb a légkör. Ebben a délutáni hangulatban látszik igazán, ki mit is hozott otthonról. Hogyan közelítenek, hogyan kérnek, hogyan mentegetőznek, hogyan kezelik a konfliktusokat” – fogalmazott a pedagógus.
Kiemelte, ebben a korban még él a tisztelet és az elfogadás a felnőttek és a pedagógusok irányába. Kedvesek, kezelhetőek a gyerekek – ugyanakkor a határokat sokszor nem ismerik.
„Mikor szeretetet akarnak kifejezni, akkor is tolakodóak tudnak lenni. Érzem rajtuk, hogy mennyit változott a világ az én gyerekkoromhoz képest. Bátrabbak, közvetlenebbek, individuálisabbak, aminek sok előnye is van, de van, hogy zavaró még egy felnőttnek is” – fogalmazott.
„Beülnek az ölembe anélkül, hogy azt én szeretném. Benyúlnak a táskámba érdekes tollak után kutatva, sokszor számon kérnek, de volt olyan eset is, hogy egy gyerek odalépett mellém és azt mondta, hogy szerinte sovány vagyok, többet kellene ennem. Látom, hogy nincs ebben rossz szándék, barátkoznának velem, keresik a társaságomat, szeretnének közvetlenek lenni egy felnőttel – de a módját ennek nem ismerik. Sokat megengednek maguknak” – mondta a pedagógus.
Mit tehet egy tanár?
Pintérné Mirza Anna azt mondja, ilyen esetben félre szokta hívni a kisdiákot és négyszemközt megbeszélik a problémát. „Az erkölcstanóra erre nem alkalmas, hiszen heti egyszer 30 fővel hogyan is lehetne változást előidézni?” – mondta a pedagógus, aki szerint, még ha otthon nem is lát megfelelő példát a gyerek, megszeretheti annyira egyik-másik tanárát, hogy a viselkedése példaértékű lesz számára.
Görög Ibolya ugyanakkor úgy látja: az iskola csak akkor tud „nevelni”, ha az alapok már megvannak.
„Egyszer egy szülő felhívott, hogy hány éves korban kell elkezdeni nevelni a gyereket. „Már késő!” – feleltem. A szülőknek kötelessége, hogy a gyereket megtanítsa a nálunk elfogadott viselkedési formákra. Köszönj, gyerekem, ha belépsz. Ne tegezd az óvónénit. Egyél szépen, ne könyökölj fel az asztalra a kanállal a kezedben. Egy 8-10 éves gyerekből sokszor agresszivitást vált ki, ha „korlátozni” akarják: Ha otthon nem tanították meg az alapvető viselkedési normákat, az iskola már nem tud mit kezdeni vele” – magyarázta a protokollszakértő.
„Már legalább két generáció nőtt fel a Spock-könyv nevelési elve szerint, amely azt tanítja, hogy nem szabad fegyelmezni a gyereket, a gyerek egyénisége hadd teljesedjen ki. Így azonban semmire nem jut. Ezért inkább a mama-hotelben elvan 30-40 éves koráig, tanul, szerez három-négy diplomát – ott nem kell alkalmazkodni. Én azt tanítom, hogy tartsa be az alapvető normákat, mert akkor megszeretnek és segítenek az életben” – fűzte hozzá Görög Ibolya.
