A Fidesznek addig van helye az Európai Néppártban (EPP), amíg van esély arra, hogy az EPP a kereszténydemokrácia útján marad.
Ha végleg feladják a konzervatív-keresztény értékrendet, ha letérnek a Helmuth Kohl által kijelölt útról, ha nem lehet megfelelő irányban alakítani a Néppártot, akkor erősen kérdéses, szabad-e az EPP-ben maradni. Egy olyan EPP-ben, amely a baloldalnak, a liberálisoknak, a zöldeknek akar megfelelni egy reménybeli nagykoalíció érdekében, amely egy bevándorláspárti szervezetté kezd alakulni, és amely pártot egyre erőteljesebben befolyásolja Soros György.
A migrációs válsággal sújtott Európa a vihar kapujában áll. Alig több, mint két hónap múlva az európai polgárok el fogják mondani véleményüket az európai pártokról: az eddig legerősebb Néppártról, a szociáldemokratákról, a liberálisokról és a többi erőről is.
Mi lett a Néppártból?
Jó ideje zajlik a vita az európai politikában, hogy milyen értékeket képvisel valójában a magát eredetileg kereszténydemokrataként meghatározó Európai Néppárt (EPP).
2015-ben a Közel-Keleten és Észak-Afrikában felbomlottak az addig működő rendszerek, nagy számban indultak meg Európába a jobb életkörülményeket kereső gazdasági bevándorlók.
A más kultúrájú és vallású tömegek érkezése alapjaiban veszélyezteti a több évszázados zsidó-keresztény életformát. Az Európai Parlamentben a legerősebb párt már évtizedek óta a kereszténydemokrata Európai Néppárt.A migrációs válság tetőpontján az Európai Néppárt mégis eltért a keresztény-konzervatív értékektől, és erőteljesen közeledni kezdett a liberálisok felé.
Pedig a kialakult helyzetre csupán egyetlen helyes válasz létezik:meg kell őrizni a keresztény identitást, és meg kell védeni a keresztény kultúrát.
A Fidesz ezért küzdött az elmúlt években. Ezzel párhuzamosan viszont – szoros összefüggésben Soros György néppárti befolyásának növekedésével – felerősödtek azok a hangok, amelyek a magyar kormánypárt távozását követelik az EPP-ből, mondván a bevándorlásellenességgel, úgymond, megsértik a „közös európai értékeket”. Ami persze nevetséges vád: éppen Magyarország harcol a közös európai értékek mellett, a keresztény kultúra védelme mellett.
A Néppárt vezetése azonban sokáig nem fordult szembe a Fidesszel. Főleg, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá vált:a 2015-ös migránsválság kirobbanásakor Angela Merkel német kancellárral szemben a magyar miniszterelnök képviselte a racionalitást, a józanságot, Európa jelenét és jövőjét. Világosan bebizonyosodott: Orbán Viktornak volt igaza.
Az európai parlamenti választás hajrájában azonban egyértelműen mondvacsinált okokból kiéleződött a konfliktus, és nyilvánvalóvá vált: az eddig magát keresztény-konzervatív politikusként meghatározó Manfred Weber már nem csitítani akarja a lázongó liberális szárnyat, hanem hergelni.
Hogy mennyire mondvacsinált okokból tört ki a botrány, azt jól mutatja, hogy lényegét tekintve mit is akart elérni Weber.
1. Álljon le a Fidesz a Brüsszel elleni „kampánnyal”
2. A Soros-egyetem, a CEU kapja vissza kiváltságait
Csakhogy ezeknek valójában semmi aktualitása nem volt.
A magyar miniszterelnök évek óta következetesen küzd a brüsszeli elit emberektől elszakadt bevándorláspárti politikája ellen, volt már több plakátkampány, sőt, még nemzeti konzultáció és népszavazás is ezzel kapcsolatban. Semmi új nem hangzott el az elmúlt hetekben. Hirtelen most vették csak észre?
Soros egyetemének sem mostantól kell betartania a törvényeket. 2019-ben semmilyen változás nem történt a CEU-val kapcsolatban. Mire a hirtelen felháborodás? (Arról nem is beszélve, hogy minden ellenkező híreszteléssel szemben a Soros-egyetem továbbra is Budapesten van, nem üldözte el senki, nem ment sehova.)
De ha a néppárti felháborodás ennyire nyilvánvalóan megjátszott, akkor mi van a háttérben?
Ennek megértéséhez elevenítsük fel Manfred Weber budapesti látogatását. Hova is vezetett az első útja?
Weber első állomása nem más volt, mint a Soros-egyetem, ahol nyilvános hűségesküt tett a bevándorláspárti üzletember mellett.
A néppárti csúcsjelölt bejelentette, hogy Bajorország beszáll a bevándorláspárti aktivistákat képző intézmény finanszírozásába.
De miért volt erre szükség?
Ennek megértéséhez elég ránézni az európai parlamenti matematikára és a Néppárt választási eredményeire (ezek a választások idején közvetlenül szerzett mandátumok, számuk a ciklusok alatt – például a bővítések miatt – változott):
2004 (összesen 732 képviselő, szükséges többség: 367): Európai Néppárt – 282, Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége – 203, Liberálisok – 67, Zöldek/Európai Szabad Szövetség – 41
2009 (összesen 736 képviselő, szükséges többség: 369): Európai Néppárt – 265, Szocialisták – 183, Liberálisok – 84, Zöldek – 42
2014 (összesen 751 mandátum, szükséges többség: 376). Európai Néppárt – 221, Szocialisták -191, Liberálisok 67, Zöldek – 50
Nem soroltuk fel mindegyik párt eredményét (2014-ben például harmadik helyen az Európai Konzervatívok és Reformerek végeztek 70 képviselővel), csak azokat, amelyek szükségesek a Néppárt belső folyamatainak megértéséhez.
A Néppárt a felére fogyott
Jól látszik, hogy 2004-ben a Néppártnak és a szocialistáknak együtt kényelmes többsége, majdnem kétharmada volt,
még 2009-ben is 60 százalékon álltak közösen. 2014-ben azonban már csak szűken volt meg a többség (54 százalék), így az EP-t irányító koalícióba a biztonság kedvéért kénytelenek voltak bevonni a liberálisokat.
A mostani közvélemény-kutatások szerint pedig már a liberálisokkal is csak éppen hogy megvan a többség.
A britek távozása után 705 fős testületbe 183 néppárti, 134 szocialista és 73 liberális jutna be (a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint). Vagyis a két legnagyobb pártnak már messze nincs többsége, és a liberálisok bevonásával is fennáll a veszély, hogy bajba kerülhetnek. Különösen akkor, ha a brexitet elhalasztják, és a briteknél is lesz választás (a brit konzervatívok ugyanis nem a Néppárt tagjai).
Ezért most már be kell vonni a zöldeket is.
Vagyis: az identitását folyamatosan feladó Néppárt választásról választásra veszít a pozícióiból. Kimondható:Manfred Webernek ahhoz, hogy elnyerje az annyira áhított bizottsági elnöki posztot, nemcsak a szocialisták és a liberálisok, de a legszélsőségesebben bevándorláspárti (szinte már kommunista) zöldek jóindulatára is szüksége van.
Ezért kell hát folyamatosan gesztusokat tenni a bevándorláspártiaknak – például a Soros György melletti kiállással és a Fidesz elleni támadással.
Ez már egy teljesen elvek nélküli koalíció lenne, a brüsszeli bürokraták és a külső lobbisták irányította bizottsággal. Ebben a parlamentben a Néppárt már teljesen elvesztené identitását, folyamatos meghátrálásra kényszerülve a bevándorláspárti erőkkel szemben.
Ezzel a döntésével a magát kereszténydemokrataként meghatározó
Európai Néppárt egy elvek nélküli koalíció működésében működik majd közre.
Mint látható, ez az európai „gigakoalíció” kiemelt ügyként tekint a migráció támogatására, elég csak a migránsvízum decemberi elfogadására, vagy a szerdai, a migránsok integrálására/behozatalára szánt alap összegének megháromszorozódásával kapcsolatos szavazásra gondolni.
Vagy Kohl néppártja, vagy a Néppárton kívül
Ez már nem Helmuth Kohl pártja. Kérdés, hogy van-e helye még benne a keresztény értékeket valló pártoknak.
Orbán Viktor és a Fidesz célja az, hogy a pártot visszaterelje a helyes útra,
Helmuth Kohl útjára. Ha erre nincs esély, az csak ahhoz vezet, hogy a szélsőbaloldal felszalámizza a Néppártot, hogy eltakarítsa az útból a keresztény erőket.
Mivel Orbán Viktor egyértelművé tette, hogy a keresztény kultúra megvédésének ügyében nincs kompromisszum, pártjának politikusai is többször leszögezték, hogy a bevándorlás kérdésében nincs alku, így az jól látszik, hogy a magyar kormány migrációt érintő politikájában nem fog bekövetkezni semmiféle változás.
Csakhogy így felmerül a kérdés: visszaterelhető-e a Néppárt a régi értékei felé? És amennyiben nem, akkor helye van-e a Fidesznek egy olyan európai pártcsaládban, amelyik nem ugyanazokat az értékeket tartja szem előtt, valamint helye van-e még a keresztény pártoknak ebben a közösségben? Ez az út oda vezet, hogy – mint írtuk – a szélsőbaloldal fel fogja szalámizni a Néppártot annak érdekében, hogy eltakarítsa az útból a kereszténydemokrata erőket.
Egy ilyen Néppártban nem szabad bennmaradni.
A Fidesz Helmuth Kohl Néppártjába lépett be annak idején. És változatlanul ragaszkodik azokhoz az értékekhez, amelyek miatt akkor belépett. Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy a Néppárt már nem.
