„Próbálok egyetlen szót elültetni az emberek lelkébe, és ez a szeretet” – mondja Árus Kovács Gábor, aki tíz falu plébánosa.
Azt mondja: tegyük fel magunknak húsvétkor a kérdést: miért élünk a világon? Mi a célunk? Miért rohanunk? A plébános azt szeretné elérni, ha az ünnepen az emberek legalább egy pillanatra megállnának, és elgondolkodnának a húsvét üzenetén, ami a végtelen szeretet – hiszen Isten az egyetlen fiát áldozta fel az emberekért. A húsvét előtti nagyhét Jézus szenvedésének, halálának és feltámadásának hete. A húsvét az egyházban a liturgikus év csúcsa, a központja, minden más erre épül. Árus Kovács Gáborral beszélgettünk a nagyhétről és az ünnep mai üzenetéről.
„Dicsértessék” – kiabál át egy tizenéves forma fiú Nemesszalók főutcáján a plébánosnak. Mindörökké – mondja Árus Kovács Gábor, és siet a templomhoz. Nagyon sok a dolga a nagyhéten.
Egész héten betegeket látogatok. Tíz faluban szolgálok, és mindenhová elmegyek a betegekhez. Ezenkívül elkészítem a húsvéti gyertyát, ami sokáig tart. Kitisztítom a keresztelőkutat, az olajos szelencéket is. Mindent meg kell újítani, meg kell tisztítani ilyenkor, hogy a liturgiára minden elkészüljön. Ezenkívül lelkileg is készülni kell” – sorolja a plébános.
„Tiszteletem” – int át a szemben lévő kocsmából egy férfi, egy asszony pedig biciklivel halad el mellettünk, és ő is hangos „dicsértessék”-kel üdvözli a papot. Akár templomba járó emberről van szó akár nem, egy biztos: Nemesszalókon szeretik és tisztelik a helyiek a papjukat. Árus Kovács Gábor, ha ideje engedi, leül a templommal szemben lévő presszóban is egy kávéra, és beszélget az emberekkel Istenről, hitről, és az élet dolgairól. De most erre nincs ideje, nagyhét van, rengeteg a munka.
„Tudja, az a csodálatos a mi hitünkben, hogy a kereszténység az egyetlen vallás, ahol nem az ember keresi Istent, hanem az Isten siet az ember elé” – mosolyog, és közben gyertyát gyújt az oltáron.
„A húsvét a tavaszi napéjegyenlőséget követő első tavaszi holdtölte utáni vasárnap. Ami egyébként a legcsodálatosabb hajnal az egész évben” – teszi hozzá.
Virágvasárnaptól nagyszombatig
A nagyhét a húsvétot megelőző nagyböjt utolsó hete, amely virágvasárnappal kezdődik. Ez a liturgikus év csúcsa, központja. Minden a nagyhét és a húsvét köré épül. A nagyhét rendeltetése, hogy megemlékezzünk Krisztus szenvedéseiről. Ezen a héten ér véget a negyvennapos böjt, és újjászületik a természet.
„A karácsony is a húsvét felé mutat, hiszen a feltámadáshoz és a halálhoz szükségszerű a születés” – mondja Árus Kovács Gábor, aki szentelt barkaágakat rendezget az oltáron.
„Virágvasárnap a bevonulás ünnepe – ekkor vonult be Jézus Jeruzsálembe. Az emberek ilyenkor barkaágakkal mentek a templomba. Én is ezen a napon szenteltem meg a barkaágakat, és díszítem a templom oltárát. A virágvasárnap eredeti neve a szenvedés vasárnapja. Mert ez nemcsak egy dicsőséges bevonulás, hanem magának a szenvedésnek a kezdete. Azt tudni kell, hogy Jézus nem ekkor érkezik – néhány napja már Jeruzsálem közelében tanít, és olykor be is megy a városba. Ekkor kergeti ki a kereskedőket a templomból például. Érdekes, hogy egyetlen egyszer engedi magát királynak nevezni, éppen a bevonuláskor.”
Nagycsütörtökön megszűnik a harangozás – „a harangok Rómába mennek”, a közismert szólás szerint -, és legközelebb nagyszombaton szólalnak meg újra. Ez a nap egyben Jézus szenvedésének kezdete is.
„Délelőtt szentmisét tart a főpásztor – csak a püspök, az érsek vagy a bíboros vezetheti a misét az egyházmegyében, és lehetőleg a székesegyházban. Ilyenkor áldja meg a főpásztor az olajokat, amelyeket a következő évben használunk. Három olajunk van: a keresztelendők olaja, a betegek kenetéhez használatos olaj és az úgynevezett krizma, ami egyfajta balzsam – aminek egyébként nagyon jó illata van. Ezt szenteléseknél, bérmálásnál és keresztelésnél is használjuk. Minden szentségünk a húsvéthoz kapcsolódik, innen meríti az erejét. Nagycsütörtökön este az utolsó vacsorára emlékezünk minden plébániatemplomban. Sok helyen ilyenkor a lábmosás szertartását is megtartják. Arra az egyetlen és örök szentmisére emlékezünk, ami minden szentmisének az alapja és lényege. Az utolsó vacsora is egyébként csütörtökön volt kétezer éve – ennek az emlékmiséje a nagycsütörtök esti.”
Nagypéntek Jézus kereszthalálának emléknapja – a legnagyobb böjt és gyász ideje. Hajnalban szokás volt a patakra menni, és abban megmártózni.
„Délután három órakor mi keresztutat járunk a faluban – egyébként Jézus halálának az időpontja is három óra. Szentmisét ezen a napon nem lehet bemutatni, mert az örök főpap, maga Jézus Krisztus halott. Ez inkább egy liturgia, igeliturgiával és passióval, valamint egy ősi egyetemes könyörgéssel, amit sajnos már csak évente egyszer használunk – ilyenkor, nagypénteken. Ekkor emlékezünk Jézus halálára.”
Nagyszombat az év csúcsa, amikor ismét megszólalnak a harangok – ekkor ér véget a negyvennapos böjt, a hústól való tartózkodás. Innen származik egyébként az ünnep magyar neve is.
„A sötétség beállta előtt nem lehet elkezdeni a liturgiát. Hajnalig pedig be kell fejezni. Ez a feltámadás vigília szertartás. A vigília előestet jelent. Fontos, hogy éjszaka történjék, mert ugyanazt fejezi ki, mint a születésnél – karácsonykor – az éjféli mise: azt, hogy a sötétségből megjelenik a világosság. Az őskeresztények ezen a napon a feltámadásra emlékezve – mint a legnagyobb húsvéti szentség, a keresztség – ezen az éjszakán végeztek felnőtt kereszteléseket.”
Nagyon boldog vagyok, mert nálunk is van Noszlopon egy felnőtt keresztelés ezen a napon. Egy hölgyet keresztelek meg, aki most megy majd férjhez. A vőlegény mélyen vallásos, és a menyasszonyt most keresztelem meg, aztán első áldozó lesz, majd bérmálkozik. Ez csodálatos – ennek kétezer éves értéke van.”
„A nagyszombati mise legszebb része az, amikor a teljesen sötét templomban a Krisztus feltámadását jelképező húsvéti gyertyával bevonulunk – és csak az az egy gyertya ég, semmi más fény nincs. Azt tudni kell, hogy ez a szertartás a legdíszesebb, hét olvasmánnyal, a keresztségi fogadalom megújításával. Ez mindannyiunkat arra figyelmeztet, hogy ebből az éjszakából merítjük az üdvösségünket. Ez nem csak egy éjszaka a többi közül. Legalább egy évben álljon meg az ember, és ezen az éjszakán gondolkodjon el az üdvösségen. Sok helyen feltámadási körmenet is van – mint ahogyan nálunk is. Azért ezen a napon ünnepeljük a feltámadást, mert a zsidó számítás szerint péntek volt az első nap, amikor Jézus meghalt. Szombat a második nap, és harmadnapra, vasárnap hajnalra támadt fel. Ezért tartjuk a feltámadás ünnepét szombaton, sötétedés után.”
Húsvétvasárnap és -hétfőn pedig egy-egy ünnepi szentmisével várják a híveket a legtöbb helyen, de néhol ekkor tartják a feltámadási körmenetet.
Álljunk meg egy pillanatra ezen az ünnepen!
Árus Kovács Gábor a húsvét mai üzenetéről is beszél. Ezt hirdeti, bárhol is jár ezekben a napokban a tíz faluja közül, ahol szolgál. Ez pedig a szeretet.
„Amikor az emberek azt kérdezik tőlem, hogy mit jelent a mai ember számára a húsvét, mi az, ami most fontos lehet az ünnep üzenetéből, akkor én általában azt mondom, hogy mielőtt keresztre feszítették Jézust, két fontos történet olvasható a Bibliában. Az egyik a bűnös asszonnyal való találkozás. A másik pedig Jézus egyik utolsó tanítása, amely a tékozló fiúról szól. Ha nem is olvassa el valaki a Bibliát elejétől a végéig, ha nem is jár templomba, azt szoktam mondani: legalább ezt a két történetet olvassa el, és gondolkodjon el rajta. A másik – és talán legfontosabb – dolog, hogy Isten feláldozta az egyetlen fiát az emberiségért. Pedig egyetlen gondolatával megválthatta volna az embereket a bűneiktől. Mégis a fiát adta. Az volt a célja, hogy megmutassa, mennyire szeret. Jézus ittléte végig arról szól, hogy Isten mennyire szeret. Ez egy gyötrődve keresés. Az összes tanítása, példázata, csodái, mind azt mutatják, hogy Isten keresi az utat, hogyan tudná még jobban és szebben elmondani, hogy mennyire szeret minket. Létezik egy görög szó, az agapé. A görögöknek egyébként több szavuk van a szeretetre, de az agapé jelenti igazán azt, amivel ki lehet fejezni az isteni szeretetet. A szó jelentése szeretet, vendégség vagy szeretetvendégség. A szó eredetének története szerint egy király annyira szerette a népét, hogy saját fiát áldozta fel értük. Ez akkor, sok ezer évvel ezelőtt értelmezhetetlen szeretet volt, nem is használták a görögök a műveikben. Mindaddig nem volt értelme az agapé szónak, amíg meg nem jelent a szentírásban. A húsvét pedig éppen erről szól. Erről a mérhetetlen szeretetről. Arról, hogy megérezzük, Isten mennyire szeret.”
Amikor a plébánost arról kérdezem, hogy hogyan látja, az emberek mennyire fordulnak a hit felé ezekben a napokban, illetve az év egészében Európában és Magyarországon, azt mondja, megindító pillanat volt látni, amikor a lángoló Notre-Dame körül az emberek hangosan imádkoztak az utcán. „Bizakodom. Hiszem, hogy Európában erősödik a hit. Sajnos az utóbbi években nem ez látszik, de mégis bízom abban, hogy a kereszténység, a hit és a szeretet felé fordulnak az emberek. Itthon is nagyon sokszor ér öröm: a saját gyülekezetemben látom, hogy időről időre új taggal bővülünk, felnőtteket keresztelek, akik egyszer csak megjelennek a templomban, később rendszeresen járnak misére, majd áldozni és gyónni is elkezdenek. Ezek óriási dolgok.”
„Végtelenül boldoggá tesznek. Tudja, az a gond, hogy a mai világban, ebben a nagy rohanásban az ember magára erőlteti az idegeskedést, a kapkodást, és a fontos dolgokra nem marad idő. Legalább húsvétkor álljunk meg egy pillanatra, és tegyük fel a kérdést: miért élünk a világon? Még ha azt nem is kérdezzük meg, hogy ki teremtett, hogy mi lesz az élet után, legalább azon gondolkodjunk el, hogy mi a célunk? Miért rohanunk? Miért kapkodunk? Miért nincs idő a családunkra, a barátainkra? És hogy ez rendben van-e így? Mi a terve Istennek velem? Az lenne a jó, ha húsvétkor nemcsak a locsolás lenne, hanem halljuk meg az üzenetet, ami húsvéttól húsvétig tart. Ez pedig a végtelen szeretet. Ezt próbálom az emberek lelkében elültetni.”
origo
