A Fővárosi Állat- és Növénykert friss „népszámlálása” szerint 881 állatfaj 10 528 egyede él az intézményben. Ezzel a fővárosi a legtöbb fajt felvonultató állatkert Magyarországon, a gyűjtemény változatossága pedig nemzetközi összehasonlításban is kimagaslónak számít
– hangsúlyozzák az állatkert vasárnapi közleményében.
A városligeti intézményben az emlősöket 133 faj 1368 egyede, a madarakat 151 faj 1262 egyede, a hüllőket 130 faj 950 egyede, a kétéltűeket 30 faj 131 egyede, a halakat pedig 218 faj 6070 egyede képviseli.
A GERINCTELENEK KÖZÜL 213 KÜLÖNBÖZŐ FAJJAL FOGLALKOZNAK, EZEN BELÜL 98 FAJ ESETÉBEN VAN EGYEDI NYILVÁNTARTÁS, 666 EGYEDRE.
További 115 gerinctelen faj – elsősorban nagy egyedszámban tartott rovarok – esetében viszont nincs értelme az egyedi nyilvántartásnak, ezért ezek az állatok tenyészetenként szerepelnek a leltárban. A teljes állatgyűjteményhez még hozzá kell számolni a Fővárosi Állat- és Növénykert kezelésében lévő Margitszigeti Kisállatkertet is, ahol 25 faj 127 egyedét mutatják be, de ebből 19 faj a városligeti bemutatóhelyen is megtalálható.
MÁS ÁLLATKERTEKKEL ÖSSZEVETVE A FŐVÁROSI ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERT FAJSZÁMA KIEMELKEDŐ: A MAGYARORSZÁGI ÁLLATKERTEK KÖZÜL ITT LÁTHATÓ A LEGTÖBB FÉLE ÁLLAT, ÉS EURÓPAI ÖSSZEHASONLÍTÁSBAN IS CSAK KEVÉS HELYEN MUTATNAK BE ENNÉL TÖBB ÁLLATFAJT.
Magyarországon csak a fővárosi állatkertben látható faj például az óriásvidra, a csupaszorrú vombat és a rövidcsőrű hangyászsün.
Nem csupán a bemutatott fajok száma kimagasló, hanem a változatosság is nagy, hiszen a szóban forgó állatfajok sok különböző állatcsoportot képviselnek.
A biodiverzitás bemutatása és érzékeltetése az ismeretterjesztés, a környezettudatos szemlélet erősítése szempontjából is fontos– olvasható a közleményben, amelyben kitérnek arra is, hogy az állatkert szakemberei sok ritkulóban lévő fajjal foglalkoznak, amelyeknél a bemutatáson túl a természetvédelmi célú szaporításnak is nagy a jelentősége.
Mint írják, jelentős szaporítási eredményeket értek el 2020-ban a sörényes hangyászoknál, a szumátrai orangutánoknál, az ázsiai vadkutyáknál, az óriásvidráknál, a tapíroknál, a szürkenyakú koronásdarvaknál, valamint a tarvarjaknál is.
mti, origo
