Hallstatt egy felső-ausztriai barokk kisváros az Alpokban, a Hallstatti-tó partján. Neve a kelta hagyományok szerint „a só helye” kifejezésből származik. Lakosainak száma 1000 fő, ami a hely szűke miatt lényegében évek óta nem is változik. A városka érdekessége, hogy egyetlen főutcából (Seestrasse) áll. Különleges ékszere a festői természeti környezetén kívül az a kis gótikus templom, melynek három különösen szép szárnyasoltára van.
Csontház, osszárium
A helyszűkével küzdő kisváros különös és egyben bizarr nevezetessége a templom kertjében található teraszos temető, melyben a halottak maradványait 10 évente kiássák, majd koponyájukat kifehérítik. A koponyákat festett virág- és babérkoszorúkkal ékesítik, majd a fehér „homlokra” gót betűkkel vésik fel az elhunyt nevét. A templom melletti sziklafalba vájt Csontház így őrzi a megboldogult földi maradványait.
A városka a szikla lábához, egymásra épült házak csodálatos sorából áll, a városlakók a már említett helyszűke miatt, a ház falához gyümölcsfákat ültettek és felfuttatták azokat a falon.
Hallstatt további nevezetessége a világ legrégebbi ismert sóbányája, melyet 2002-ben múzeummá alakítottak át.
1664-ben ebben a bányában történt a világon regisztrált első sújtólégrobbanás.
A 7000 éve működő sóbánya Kaiserberg nevű része 2002-ben nyílt meg múzeumként. A bányának a Mária Terézia korabeli tárnarendszerét, Johannes Saltzenberger eredeti tervei alapján, végül ekkor alakították ki múzeumi látványossággá, mely egybeesik a körzet UNESCO világörökség részévé nyilvánításával (a bánya bejáratánál látható Saltzenberger emlékmű a magyar illetőségű Alexander Busch szobrászmester műve). A múzeum-bánya különböző szintjeit facsúszdák kötik össze.
A római eredetű városban ókortörténeti múzeum is látható.
Hallstattról nevezték el a kelta népek hagyatéka alapján behatárolható régészeti kultúrát (lásd: hallstatti kultúra).
2011 áprilisában egy kínai fémkereskedő cég, a China Minmetals ingatlanos leányvállalata, a Minmetals Land Ltd. elkezdte a település pontos mását felépíteni Hongkongtól nem messze északra. A helyi lakosok csak június elején hallottak először az építkezésről, emiatt nagy felháborodást keltett, s nemcsak a másolás ténye rázta meg a helyieket, hanem az is, hogy a kínai cég emberei már jó ideje végzik a munkájukat.[1][2][3][4]
2013. júniusában a folyamatos esőzés hatására a Hallstatti-tó vízszintje jelentősen megemelkedett és az árvíz elöntötte a települést.[5]
Közlekedés
Sazlkammergut vasútvonal Hallstatt állomásnál
A városka közlekedését a tóparti szűk földrajzi elhelyezkedése határozta meg évszázadokig. A település sokáig csak öszvérrel és víziúton volt elérhető. Az első útkapcsolat csak 1875-ben épült ki, miután a korábban az út kiépítési próbálkozásokat népszavazáson elutasították.
Ma is hajójáratok közlekednek a tó partján, érintve Hallstatt több pontját is.
1966-ban megnyílt a települést melletti, azt tehermenetesítő alagút, melynek galériáiban parkolókat is kialakítottak. A galériát gyalogúttal kapcsolták a faluhoz.
A vasútállomását 1877. október 23-án adták át a településsel szemközt a Salzkammergut vasútvonal mentén. A vasútállomás és Hallstatt között hajójárat közlekedik, amely egyben az 1990-es évekig az egyetlen hajón üzemelő postajárat volt Ausztriában. Ma már autóval történik a postai szolgáltatás. Vasútvonala egyvágányú, villamosított.
Parkolásra a településen 4 fizető parkoló van kijelölve (5 euró/óra). A férőhelyek kihasználtságát a digitális kijelzőkkel ellátott táblák mutatják. A város területét sorompóval védik, ahová csak időszakosan az ott lakók és árufeltöltés céljára lehet behajtani. A távolabbi parkolóból kisbusz szállítja be az autósokat a településre. Az autóbuszok számára a településközpont déli végén buszparkolót alakítottak (20 euró/óra). Fizető parkoló van kialakítva a már említett alagút galériáiban is.
Forrás: wikipedia;
Kép: https://pixabay.com
