Az elmúlt hat hónap folyamán Észak-Korea 270 millió dollár értékben exportált szenet, vasat és egyéb árucikkeket a többi között Kínába, Indiába, Malajziába és Srí Lankára – állapították meg szombat este nyilvánosságra hozott jelentésükben az ENSZ szakértői.
Az Észak-Koreával szembeni szankciók betartását ellenőrző testület szerint Phenjan továbbra is kijátssza a szankciókat az árucikkek, a fegyverkereskedelem, a szállítás és a pénzügyek terén is.
A szakértők úgy tudják, hogy Phenjan továbbra is fittyet hány az ENSZ tiltására, és fegyverekben alkalmazható hasadóanyagot állít elő a jongbjoni atomerőműben, építkezés zajlik a Pungkje-ri melletti nukleáris kísérleti központban és egy uránbánya is készül Pjongszanban.
A testület azt is vizsgálja, hogy észak-koreaiak folytatnak-e tiltott tevékenységet Afrikában és Szíriában.
Ők tudnák háború nélkül megállítani Észak-Koreát
Miközben az észak-koreai fenyegetés egyre erősebb, Donald Trump amerikai elnök bejelentette, hogy gondolkozik minden kereskedelem beszüntetésén olyan országokkal, akik kereskednek a rezsimmel. Az Axios összeszedte, melyek ezek az országok, és Trump nem járna valami jól, ha beváltaná a fenyegetését.
Észak-Korea legfontosabb gazdasági partnere ugyanis Kína. De az Egyesült Államok-é is.
Ha minden kereskedelmet beszüntetne Kínával, nem csak az amerikai, de a kínai gazdaság is azonnal összeomlana. Egyrészt nagyon erős a két ország közötti gazdasági kötelék, másrészt Kína az Egyesült Államok legnagyobb hitelezője is.
Trump nagyon régóta próbálja elérni, hogy Kína gyakoroljon nagyobb nyomást Észak-Koreára, és látványosan nem értette, miért nem teszi ezt meg. Aztán történt egy elég vicces eset, amikor a kínai elnöknek személyesen kellett elmagyaráznia Trumpnak, miért nem olyan egyszerű megoldani Kim Dzsongun problémáját.
De térjünk vissza arra, hogy egy idális világban mely országok tudnának gazdasági nyomást gyakorolni Észak-Koreára, ha szeretnének.
- Korea legnagyobb gazdasági partnere tehát Kína, a koreai export 83 százalákát vásárolja fel, és innen érkezik a koreai import 85 százaléka is.
- A másik helyen India áll, 3,5 százaléknyi exporttal, 3,1 százaléknyi importtal.
- Észak-Korea exportjának 92 százaléka megy Ázsiába, ezért a legerősebb európai partner Oroszország maradt, kettő százalékkal.
- De egyébként még vagy száz országgal üzletelnek a világban.
- Észak-Korea külkereskedelme elég kicsi, az ország nagyrészt önellátásra rendezkedett be, de 2010 és 2015 között így is 53 százalékkal, majdnem hárommilliárd dollárra nőtt az exportja.
- Aminek egyébként a szén teszi ki a harmadát, így ez az ország legnagyobb exportcikke.
Észak-Korea mostanában naponta halálra rémíti a világot.
Kedden megírtuk, hogy Kim Dzsongun rezsimje egy rakétát lőtt át Japán felett. A Hvaszong-12 típusú rakéta egy olyan közepes hatótávolságú fegyver, amelyre a rezsim állítólag már képes felszerelni egy kisebb méretű robbanótöltetet.
A rakétakilövés híréről a Japán északi részén élőket sms-ben értesítették, majd kérték őket, hogy lehetőleg keressenek menedéket a föld alatt. A rakéta nem Japánban csapódott be, hanem az óceán közepén, három részre szakadva. Azt, hogy Észak-Korea valóban átlő egy rakétát Japán felett, igazából senki nem gondolta volna.
Azt is megírtuk, miért pont Japán felett lőtték át azt a rakétát: ha másfelé lövik, abból nemcsak pánik, hanem könnyen háború is lett volna. Északra és nyugatra a szövetséges Kína, délre pedig Guam, az Egyesült Államok külbirtoka fekszik. Így az egyetlen választás a keleti irány volt.
Guamot egyébként hetek óta fenyegeti Észak-Korea, valószínűleg azért, mert ez a legközelebb fekvő, de viszonylag kicsi amerikai terület. Kim Dzsongun a rakétakilövés után is Guamot hozta fel.
Az észak-koreai televízió szerint a mostani gyakorlat annak az előjátéka volt, hogy Észak-Korea elérje Guamot.
Kim Dzsongun egyébként nagyon elégedett volt a gyakorlattal, természetesen maga felügyelte azt. Azt is közölték, hogy folyamatosan figyelik, mit lép az Egyesült Államok, és aszerint cselekednek majd a jövőben, ami úgy hangzik, mint egy elég konkrét fenyegetés.
Trump is eszkalálta a szópárbajt, mert a kilövés után közölte, hogy ez egy hangos és egyértelmű üzenet volt Észak-Koreától, és azt mondta,
A fenyegető és destabilizáló cselekedetek csak tovább növelik az észak-koreai rezsim elszigeteltségét a térségben és a nemzetközi közösségben egyaránt. Minden megoldás szóba jöhet.
Erre még a későbbiekben visszatérünk, mert ennek a mondatnak hosszútávú jelentősége van. Az Egyesült Államoknak ugyanis konkrét terve van arra, mit kezdjen Észak-Koreával.
John Kelly, Donald Trump új kabinetfőnöke nem csak a Fehér Házon belül kezdett el rendet rakni. A korábbi tábornok konkrét tervet talált ki Észak-Korea kezelésére.
És ez a terv életebe is lépett, amint kilőtték a rakétát.
Az első pont az volt, hogy ne hagyják Trumpot tweetelni. Ami egyébként elég nevetségesen hangzik 2017-ben, főleg egy elnök esetében, de Trumpot tényleg rá kellett kényszeríteni arra, hogy együtt mozogjon az Egyesült Államokkal, és ne fogalmazzon meg átgondolatlan különvéleményeket. A fenti idézet, ami egyébként hangvételben egyáltalán nem jellemző Trumpra, pont ennek a nyoma volt.
A mondatnak nyomást kellett gyakorolnia Észak-Korea szomszédaira, és jeleznie, hogy az Egyesült Államok tényleg bármire képes lehet a probléma megoldásáért, de hiányzott belőle a nyílt agresszió, ami legutóbb benne volt Trump mondataiban.
Egyébként olyan sok megoldása nincs is a Fehér Háznak a probléma kezelésére. Elég ironikus módon Trump pont abba a helyzetbe került, amiért az elődeit kritizálta.
Az észak-koreai konfliktusban ugyanis nem az Egyesült Államok, hanem Kim Dzsongun irányít, Trumpék csak reagálni tudnak rá.
Ezt az Egyesült Államok korábbi pekingi nagykövete mondta. Azt pedig már Obama egy volt tanácsadója, Gary Samore, hogy
Kim Dzsongun az alapvető akadálya a tárgyalásoknak, nem Trump. Addig nem fog leállni, amíg nem mutatta meg látványosan, hogy képes megtámadni az Egyesült Államokat.
Ez elég ijesztően hangzik, mert azt mutatja, hogy további, a mostanihoz hasonló rakétatesztek várhatók.
Miközben Trump előtt pontosan az a három lehetőség áll a kezelésre, mint az elődei előtt.
- Elfogadni, hogy Észak-Korea atomhatalom lesz,
- megpróbálni tárgyalással elérni, hogy ne legyen az,
- vagy megtámadni a rezsimet.
Eddig igazából az első kettő keverékét alkalmazták Rex Tillerson külügyminiszter „békés nyomásgyakorlás” nevű programjával, amellyel azt akarták elérni, hogy minden észak-koreai fenyegetésre adott válasz nemzetközi legyen, ne csak az Egyesült Államoktól érkezzen. De ez kevéssé látszik működni.
A harmadik lehetőséget igazán senki sem akarja, még Kim Dzsongun sem. Az Egyesült Államok ugyanis nyilvánvalóan le tudná győzni Észak-Koreát, ha kellene, de csak úgy, hogy Kim Dzsongun serege előbb elpusztítja a határaitól körülbelül 70 kilométerre fekvő Szöult.
Abba kéne hagyni a hangoskodást,
mondja erre Robert Gallucci, Clinton elnök egykori észak-koreai főtárgyalója. És ez egy elég bölcs megjegyzés, mert valójában ez az egyetlen megoldás a konfliktus háború nélküli rendezéséhez.
Észak-Korea egészen addig látványosan vissza fog vágni, amíg az Egyesült Államok látványosan fenyegeti. És ez egyébként még egy diktatúrától is érhető reakció. Az észak-koreai rezsim életbenmaradásának egyetlen lehetősége, ha elég hangos és elég fenyegető ahhoz, hogy az Egyesült Államok ne merjen közeledni. Ezért reagál le mindent ennyire látványosan Phenjan, és ezért fenyegetőzik Kim Dzsongun nagy nyilvánosság előtt.
Az egyetlen megoldás az, ha nem kényszerítik a rezsimet arra, hogy látványosan megalázkodva tárgyaljon, hanem titokban és csöndben próbálnak eredményeket elérni.
Ehhez kénytelen lesz mindkét oldal engedményeket tenni, de elég valószínű, hogy a túlélésért cserébe erre Kim Dzsongun is hajlandó lenne.
Forrás: 24.hu
Kiemelt kép: MTI/EPA/KCNA
További képek: index, pestisracok, mtv, atv, hvg
