Veszprémtől nyugatra található Bándra érve megpillanthatjuk a község fölé magasodó szirtet, melynek fennsíkján tekinthetők meg a XIII. század hetvenes éveiben épült Essegvár maradványai.
E korszakban országszerte várak épültek a király kezdeményezésére. Így tett a környék ura, az Igmánd nemzetséghez tartozó Lőrinc is. A korai erődítmény és az ahhoz tartozó uradalom 1309-ben a Lőrinte nemzetségbeli Lőrinte veszprémi ispán birtokába került.
Az új birtokos az Árpád-ház kihalása után lévő belharcokban a frissen megkoronázott I. Károlynak esküdött hűséget. Tettével kiváltotta a Dunántúl leghatalmasabb oligarchái, a Kőszegiek haragját, akik megtámadták a várat, elfoglalták és Lőrintét ló farkához kötve végezték ki.
Az uralkodó hadai azonban néhány év múlva megtörték a Kőszegi család hatalmát, visszafoglalva tőlük, Essegvárat is, melyet a hűséges Lőrinte fia, Tamás vehetett birtokba. Minden bizonnyal ez idő tájt került sor az erődítmény jelentősebb bővítésére, ekkor épült fel a várkápolna is, melyet Szent Györgyről neveztek el.
Az ekkorra már Essegvárinak nevezett família különböző ágai között kitört viszály nyomán azok előbb megosztozni kényszerültek a váron, majd el is veszítették, mivel a Zsigmond ellen kitört lázadás során a trónkövetelő Nápolyi László mellé álltak. Rozgonyi István bakonyi ispán személyében királyi várnagy kapta meg az uradalmat. Az Albert király halálát követően kirobbant viszály után trónra lépő I. Ulászló mind a Rozgonyiakat, mind az Essegváriakat birtokba helyezte, ami újabb pereskedésekhez vezetett. Végül 1472-ben Essegvári György szerezte vissza az erődítmény feletti uralmat családja számára.
Essegvári Ferenc a század végén vette feleségül Himfy Orsolyát, hozományul kapva Döbröntét is, ahol nagyszabású építkezésekbe kezdtek. A kibővített, kényelmessé tett és megerősített új rezidencia szolgált a következőkben a házaspár lakhelyéül. Essegvárról ezután a krónikák hallgatnak. Mivel a XVII. században már romként említik, feltételezhető, hogy pusztulása a közeli Veszprém 1552-es török ostroma és bevétele idején következett be.
Az évszázadok során folyamatosan pusztuló épületegyüttes megmaradt köveit a háborúskodások megszűntével a környéket újra benépesítő lakosság használta fel építőanyagul, így az ezredfordulóra – egy torony csonkjának kivételével – felszíni nyom alig maradt a hajdani várból.
Az utolsó órában Bánd község önkormányzatának kezdeményezésével 2003-tól indult meg előbb az említett délkeleti torony feltárása és restaurálása, majd innen továbbhaladva a keleti és déli falak napvilágra hozatala. A lelkes várbarátok szakemberek irányítása mellett folyamatosan tevékenykednek, távlati céljuk a teljes várterület feltárása, konzerválása.
Cím: Bándkülterület
Tel: (+36) 88 504-130
E-mail: [email protected]
Web: http://www.vpmegye.hu/letoltesek/turisztika/varak/
