Hiába néztünk felhők közé az elmúlt napokban, és hiába hallgattuk az ereszről csorgó esőt: a Balaton vízszintje nem emelkedett. Csak annyi történt, hogy nem csökkent tovább – de ez még messze nem jelenti azt, hogy rendbe jött a magyar tavak helyzete.
Az Országos Vízügyi Főigazgatóság szóvivője, Siklós Gabriella szerint ahhoz, hogy érezhetően javuljon a Balaton vagy a Velencei-tó állapota, tartós, lassú, áztató esőre lenne szükség, nem pedig néhány órás zuhéra vagy villámlással kísért záporra. A nyári záporok többsége egyszerűen lefolyik a kiszáradt, kemény talajon, mielőtt beszivárogna, így nem táplálja sem a talajvizet, sem a vízgyűjtő területeket.
Ez azt is jelenti: hiába örülünk annak, hogy „végre esik”, a vízszint továbbra is kritikus szinten van. A Balaton most is jóval a sokéves átlag alatt áll, és a Velencei-tó vagy a Fertő tó sem büszkélkedhet bőséges vízállással. A hőhullámok, a magas párolgás, a klímaváltozás és a csökkenő csapadék hosszú távon egy komoly ökológiai problémává formálják a kérdést.
Sokan kérdezik: miért nem lehet egyszerűen „ráengedni egy kis vizet” máshonnan? A válasz sajnos technikai és vízügyi okokon nyugszik: a Balatonnak nincs olyan természetes vagy mesterséges tápláló rendszere, ahonnan folyamatos utánpótlást kaphatna.
Mi a megoldás?
- Az esőre való várakozás már nem elég. Szükség lenne hosszú távú vízgazdálkodási stratégiára.
- A vízmegtartásos mezőgazdaság, az erdőtelepítés, a vízgyűjtő területek védelme és a belvizek tudatos hasznosítása kulcsfontosságú lenne.
- És talán az is, hogy a lakosság is komolyan vegye, mekkora kincs a tiszta víz – nem csak nyáron, nem csak hűsöléshez.
A Balaton nem hálás a gyors esőért. Hosszú, türelmes, kitartó áztató csapadék kellene – pont, mint ahogy a természet is időt kérne a regenerálódáshoz.
