5.4 C
Budapest
2022. november. 27. vasárnap

Érzelmileg elhanyagolt generáció – miért bántják egymást egyre durvábban a gyerekek?

Dátum:

Megosztás:

Szülőként hatalmas a felelősségünk. Rajtunk múlik, milyen lesz az eljövendő társadalom.

Olyan, ahol a gyerekek rettegésben élnek és tizenévesek végső elkeseredésükben öngyilkosságot követnek el? Vagy észbe kapunk és időben megállítjuk ezt a szörnyű folyamatot?

“Anya, gyere, üljünk le lelkizni!”, hívott Fanni pár hete. Majd elmesélte, hogy fáj a lelke, mert az egyik barátnője nem hajlandó játszani egy olyan kislánnyal, akit ő nagyon szeret.
Mint kiderült, a kiközösítést kezdeményező kislány kerek perec közölte Fannival, hogy válasszon: velük játszik vagy a másik kislánnyal.

“Anya, most mondd meg, hogy válasszak köztük? Miért nem lehet mindannyian békességben együtt játszani?”, kérdezte szomorúan.

Tényleg, miért nem? Miért része a kiközösítés és csúfolódás szinte minden gyerekközösségnek? Ha visszagondolok, az én időmben is bevett szokás volt mindkettő, bár messze nem olyan mértékben, mint manapság.

A gyerekek olyan gonoszak tudnak lenni. Elég egy kis eltérés az átlagtól, és máris gúnyolódás céltáblájává válhat a kiszemelt áldozat.
Nekem szerencsém volt, a vezetéknevemen kívül – Kerékgyártó: gyerekgyártó – nem csúfoltak. Ismerek viszont olyat, akit a szemüvege, vékonysága vagy épp túlsúlya miatt bántottak rendszeresen.

A minap egy műsorban az iskolai zaklatásokról beszélt egy pszichológus. Elmondta, hogy a társukat zaklatók minden esetben maguk is súlyos lelki gondokkal küzdenek. A saját szerencsétlenségüket töltik ki a gyengébb társaikon, így próbálják magukat jobban érezni.

Nyelvtanárként sokat gondolkodtam azon, hogy egy nyelv szavai milyen szépen visszatükrözik az adott társadalom lelkivilágát. Az angol nyelvben például létezik egy kifejezés – “bully” – a társait rendszeresen zaklató és megfélemlítő gyerekre. A magyar nyelvben egyelőre nincs erre szavunk, de amit a mai iskolai zaklatásokról hallok, azok alapján csak idő kérdése, hogy nekünk is legyen erre egy önálló kifejezésünk.
Azon gondolkoztam, vajon mi változott meg az elmúlt 20 évben, amióta kijártam az iskolát?

Mi lehet az oka annak, hogy a gyerekek egyre durvábbak egymással?

Egyrészt, azt hiszem, a felgyorsult világ okolható a gyerekek között uralkodó áldatlan állapotokért. A szülők éjjel-nappal robotolnak és a gyerekeikre szinte egyáltalán nem jut idejük. A 7 perces családok korszakát éljük. Egy felmérés szerint ugyanis egy átlagos családban napi 7 perc figyelem jut egy gyerekre. A felnövekvő generáció érzelmileg elhanyagolt és a szeretethiányból adódó frusztrációját jobb híján a társain tölti ki.

Másrészt betódult a nyugati – különösen az amerikai – kultúra, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Ha belegondolok, szinte az összes amerikai iskolai életet bemutató film központi témája a menő diákok és a kiközösítettek között feszülő különbség.

Ezt tetézi, hogy a mai gyerekeknek szóló rajzfilmek és filmek tele vannak agresszióval.
Végül, de nem utolsósorban ott van az a fránya internet. Ami amennyire hasznos, annyira ártalmas is. Az internet bármit elbír, a közösségi oldalakon bárkit meg lehet alázni, anélkül, hogy a szemébe kéne nézni.

Szülőként hatalmas a felelősségünk. Rajtunk múlik, milyen lesz az eljövendő társadalom.

Olyan, ahol a gyerekek rettegésben élnek és tizenévesek végső elkeseredésükben öngyilkosságot követnek el? Vagy észbe kapunk és időben megállítjuk ezt a szörnyű folyamatot?

Fannit a kezdetektől fogva az elfogadásra tanítjuk. Kisgyerekként egyáltalán nem zavarták a testi/értelmi fogyatékkal élő társai, boldogan eljátszott velük. Most viszont már abban a korban van, hogy észreveszi és időnként megijeszti, ha valaki más. Ezért sokat beszélgetünk arról, hogy a fogyatékossággal élő emberek ugyanolyan jók, mint az ép társaik. Szeretném, ha megtanulna a lelkével látni és nem a testi adottságai alapján ítélné meg az embereket.

Hogyan segíthetsz gyermekednek, ha ő a csúfolódás áldozata? >> Segítség, utálják a gyerekem! – mit lehet tenni a kiközösítés ellen?

Itt vannak a legfontosabb válaszok, olvasd el!

Valamiért szinte nincs olyan osztály, ahol a társak ne szúrnának ki maguknak egyetlen gyereket, akit piszkálhatnak és kiközösíthetnek. Éppen a te gyermekedre esett a többiek választása? Adunk néhány ötletet, amivel segíthetsz neki.
kiközösítés
Az iskoláskor egyik legfájdalmasabb “élménye” az, ha az embert kiközösítik: épp olyan kiborító az első osztályban, mint az érettségi előtti években.

A gyereket piszkálják, kritizálják, kigúnyolják, teljesen elkülönülnek tőle – és senkihez sem fordulhat segítségért, mert az osztályon belül általában nincs egyetlen olyan személy se, aki felvállalná a vele való kapcsolatot, vagy esetleg megvédené. Ha már valakit kiválasztottak erre a szerepre, és kollektíven utálnak, akkor egyszerűen túl ciki lenne jóban lenni vele, vagy akár csak egy kedves szót szólni hozzá. A gyerekek ezt általában nem kockáztatják meg, hisz féltik a saját osztályban betöltött, már kivívott pozíciójukat.

A legszörnyűbb az egészben, hogy nagyon nehéz, már-már lehetetlen kitörni ebből az állapotból – ha valakire egyszer rásütötte a bélyeget az osztály, az már gyakran az iskola végéig így marad.

Pedig az iskolás évekre szinte mindannyian – már azok, akik sosem estek a kiközösítés áldozatául – örömmel tekintünk vissza. Azok a régi szép idők… ekkor szerezzük meg azokat az élményeket, emlékeket, amikre egész életünkben nosztalgiázva gondolunk vissza. Az a gyerek, aki a középiskola alatt csak álmodozik arról, hogy legalább egyetlen szülinapi meghívót kapjon, sosem fog ilyen életre szóló élményeket szerezni, ez pedig a felnőttkorára is nagy hatással lehet a későbbiekben.

A gyerekek sajnos ijesztően gonoszul tudnak viselkedni társaikkal, így nagyon megkeseríthetik a másik életét a piszkálódásaikkal. Szülőként összetört szívvel figyeljük, ha épp a mi gyermekünk válik az osztály áldozatává. Összegyűjtöttünk néhány ötletet, mellyel segíthetsz neki legyőzni a kiközösítést – vagy ha ez végképp nem megy, a helyzet elfogadását.

1. Tanítsd meg, hogy kell figyelmen kívül hagyni a negatív dolgokat

A gonoszkodók célja csak és kizárólag az, hogy megbántsák a másikat. Ha azt látják, hogy a sértegetésre grimaszolás, sírás, vagy teljes kiborulás a válasz, akkor elégedetten nyugtázzák majd a sikert, és amikor csak lehet, újra és újra megteszik: ott bántják meg a gyereket, ahol csak tudják. Hogy ez másoknak miért okoz örömet, az rejtély, de csak egy módon lehet lefegyverezni őket – ha nem adjuk meg azt az örömet, hogy látják rajtunk: ügyesek voltak, ma is sikerült a lelkünkbe gázolniuk.

Ha a gyerek egyszerűen tudomást sem vesz a támadásokról, és rezzenéstelen, vagy unott arccal reagál, előbb vagy utóbb még e csekély értelmi képességű fiatalok is rá fognak jönni, hogy már nem is annyira buli a másikba rúgni, ha nem szól elég nagyot a műsor.

Válaszolni persze lehet a támadásokra. A lényeg csak annyi, hogy ne indulatosan tegyük, hisz ezzel máris lebuktattuk magunkat, és egyértelműen látszik, hogy – bár próbáljuk eltitkolni – mégis csak felkavart minket a hozzánk vágott sértés.

Egy lazán odavetett, frappáns válasszal azonban akár előnybe is kerülhet a gyerek sértegetőjével szemben: a meglepettségtől lehet, hogy nem is fog tudni válaszolni, s végül a kiközösített fél jön ki jól a szituációból. Lealázni ugyanis az osztály legmenőbb tagját, úgy, hogy mindenki más nevet, ő viszont köpni-nyelni nem tud, nagy szimpátiát kelthet azokban, akik esetleg titkon nem kedvelik az osztály vezérbikáját. Talán elég lesz néhány ilyen ötletes visszavágás, és a szájhős rá fog jönni, hogy saját érdekében is jobb, ha leszáll a gyerekről. Az osztály többi tagja pedig szép lassan észreveszi majd: nahát, nem is olyan hülye ez a gyerek, ahogy gondoltuk – sőt, még jó fej is!

Az azonban fontos, hogy te is jó példával járj elől gyermeked számára. Mutasd meg neki, hogy lehet tényleg higgadtan reagálni a nehéz helyzetekben is – például ne kezdj el azonnal hisztizni vagy kiabálni, ha téged bánt meg valaki. Tudod, higgadtan, rezzenéstelen arccal, ahogy tanítottad neki. Csak úgy fogja tudni elsajátítani ezt a készséget, ha élőben is látja: így is lehet viselkedni, kezelni egy konfliktust.

Kedveld és ajánld a Hirmagazin.eu Online Médiát!

2. A hízelgés nem vezet sehova

Beszéld meg gyermekeddel, hogy ne próbáljon meg lekenyerezni másokat annak érdekében, hogy megszeressék. Az ilyen viselkedést egy kiközösített gyerek részéről maximum szánalmasnak találják majd a többiek, de hogy meg nem szeretik tőle, az biztos. Az is előfordulhat, hogy elkezdik kihasználni: ma csak egy üdítőt vetetnek meg vele a suli büféjében, holnap már egy új farmer is kellene. Csöbörből vödörbe… inkább tanítsd büszkeségre – a kiközösítés kevésbé megalázó, mintha ő lenne a menő srácok/lányok csicskája, akit kedvükre kihasználhatnak.

3. Keressétek meg az osztály “gyenge pontját”

Az osztály egy viszonylag zárt közösség, ahol mindenkinek megvan a maga szerepe, kivívott pozíciója. Sokan birkaként mennek a bandavezérek után, ám vannak olyan klikkek is, akik szándékosan igyekeznek távol maradni ezektől az emberektől. Lehet, hogy sokan csak “divatból” szólnak be a kipécézett gyereknek, épp azért, hogy megfeleljenek a többiek elvárásainak. De saját véleménye mindenkinek van. Talán gyermeked észre sem veszi, de lehet, hogy az osztály nagy része csak passzívan vesz részt a kiutálásban – bár ők nem bántják meg semmivel, de nem is lépnek fel a mások által rázúduló sértegetések ellen.

Na, velük kell megpróbálni kiépíteni valamiféle kapcsolatot. Kezdetnek elég egy-egy szót odavetni, például a dolgozat után (te jó ég, ez milyen nehéz volt… te tudtad az utolsóra a választ?!), és talán már el is indulhat a kommunikáció. Az se rossz ötlet, ha a tanár igazságtalansága, vagy egy osztálytárs kirohanása után mond őszinte véleményt a gyerek, persze annak a személynek, akit épp sérelem ért – nincs semmi, ami hamarabb összehozná az embereket, mint az, ha cinkostársra találnak egy közös “ellenséggel” szemben.

4. Tanácsold neki, hogy legyen nyitott és segítőkész

Ha már otthon, együtt kielemeztétek az osztályt – segíts neki, hogy felismerje és megtalálja a fent említett embereket – és megvannak azok a gyerekek, akik talán nyitottak lennének a közeledésére, akkor bíztasd arra, hogy velük szemben legyen figyelmes és kedves. Ha segítségre szorulnak, segítsen. Ha valaki hozzászól, kedvesen válaszoljon. Néhány apró figyelmesség talán előbb-utóbb szimpátiát kelt majd ezekben a gyerekekben, és elindulhat az ismerkedés.

A kiközösített gyerekről általában a saját osztálytársai sem tudnak semmit – ha jól ismernék őt, bizonyára tudomásuk lenne a pozitív tulajdonságairól is, csakhogy esélyt sem adnak neki arra, hogy ezeket megmutassa. Ezeket a falakat kell ledönteni – aminek első lépése az lenne, hogy valamiféle kommunikáció induljon meg -, a többi már menni fog magától.

Talán úgy tűnhet ez az egész, mint egy stratégiai játék – de ha nyertesként szeretne kikerülni abból a csúnya játszmából, amibe belekeverték a többiek, nem árt néha ilyen kis “trükkökhöz” folyamodni.

Van egy jó hírünk, ha nagyon reménytelennek éreznétek a helyzetet: elég, ha egyetlen barátot szerez magának – onnantól kezdve már sokkal könnyebb lesz véget vetni a kiközösítésnek. Ha már lesz legalább egy személy, aki mellette áll, egyre kevésbé fognak kikezdeni vele a többiek: ha már van, aki esetleg a védelmére kelhet, úgy már nem olyan izgalmas a “játék”, vége az erőfölénynek.

Kedveld és ajánld a Hirmagazin.eu Online Médiát!

5. Találjatok egy hobbit

Akinek nincsenek barátai, az iskola után sem találja a helyét, hisz senki nem hívja el játszótérre, parkba, moziba, stb… Segíts neki megtalálni azt a hobbit, amit igazán élvezne. Mik az erősségei? Ha a matek az élete, keress neki délutáni matekszakkört. Ha a tesi óra a kedvence, találjátok meg azt a sportot, amiben a legjobb. Ha szeret énekelni, talán szívesen tanulna valamilyen hangszeren is. Egy ilyen új tevékenységnek több előnye lesz majd, mint gondolnád! Többek között:

  • Ha sokat van egyedül, akkor rengeteget gondolkozhat az iskolai problémáin, a magány pedig már önmagában is depresszióssá tehet. Egy ilyen szakkörrel, hobbival csökkentheted az egyedül töltött órái számát, így kevesebb ideje jut sebei nyalogatására.
  • Ha sikerül olyan elfoglaltságot találni, amiben igazán jó, sok sikerélménnyel gazdagodhat majd, s így több önbizalomra tehet szert. Ez már önmagában is nagyon pozitív, ráadásul általában az osztálytársak is azokat a “gyengébb” embereket szúrják ki maguknak, akiken érzik, hogy híján vannak az önbizalomnak.
  • Az is előfordulhat, hogy idővel olyan eredményeket ér majd el új hobbija keretein belül, hogy már nem is fogja érdekelni az osztály. Izgatottan várja majd a délutánt, hisz az iskola utáni élete sikerekben és örömben, élményekben gazdag lesz, és ez az, amire érdemes koncentrálni.
  • Ha azonos érdeklődési körű gyerekekkel kerül kapcsolatba, jó esélye lesz arra, hogy ott találja meg igazi barátait. Így már sokkal könnyebb lesz átvészelnie az osztállyal töltött időt.

6. Jöjjön egy pici önkritika

Érdemes azon is elgondolkodni, hogy vajon csak úgy találomra választották-e ki a gyereket, vagy esetleg ő maga adott rá okot, hogy kiutálják. Bár nem könnyű az ilyesmit belátni, de muszáj számításba venni ezt a lehetőséget is. Nem lehet, hogy korábban éppen ő bántott meg másokat? Lehet, hogy senki se bízhatta rá a titkait, mert mindent kifecsegett a többieknek? Őszintén figyelt a korábbi barátaira és segített nekik is, ha bajban voltak, vagy esetleg túl sokat várt vissza semmiért? Az okokat még hosszasan sorolhatnánk, de ezt mindenki maga tudja felmérni, csupán egy kis őszinte önvizsgálat kell hozzá. Beszélgess el vele arról, melyik barátjával min veszett össze, és mi volt az a pont, ahol hátat fordított neki az osztály. Lehet, hogy ok nélkül lett ő az áldozat, de az is előfordulhat, hogy egy-egy rossz szokásán neki kellene változtatni. Segítsd ebben!

7. Építsd az önbizalmát

A kiközösített gyerek önbizalma valahol a béka feneke alatt helyezkedik el, hisz annyi sérelem éri az iskola falain belül, hogy azt még felnőttként is nehezen lehetne elviselni. Dolgozz azon, hogy helyreálljon a magába vetett hite: dicsérd meg mindig, ha valamiben ügyes volt, és tanítsd meg arra, hogy ezekre a dolgokra kell koncentrálnia. A fent említett hobbi nagy segítség lehet ebben, ahol valódi sikereket érhet el, és gyökeresen megváltozhat a magáról kialakított képe.

Talán úgy érzi, hogy kevesebbet ér, mint a többiek, ezért nem keresik a társaságát – győzd meg arról, hogy ez mekkora butaság. Minden ember egyedi és értékes, ki ebben, ki abban jó, de a legnagyobb vétek az, ha másokat bántunk. Értesd meg vele, hogy ebből a szempontból máris sokkal értékesebb ő maga, mint a többiek, akik ok nélkül keserítik meg egy másik ember életét. Ilyen barátokra pedig senkinek nincs is szüksége. Egy nap majd meg fogja ismerni azokat a gyerekeket, akik valóban érdemesek a bizalmára és a barátságára.

Kedveld és ajánld a Hirmagazin.eu Online Médiát!

8. Hozd össze a kicsiket

…a többit pedig bízd rájuk. Ez a pont kamaszokra már nem érvényes, hisz ők már maguk döntenek arról, hogy elmennek-e egy osztálytársuk szülinapi bulijára, vagy sem. De kisgyerekek esetén még tehetsz egy próbát: rendezz szülinapi bulit, amiről mindenképpen egyeztetsz a többiek szüleivel. Meséld el nekik, milyen nehéz gyermeked élete az iskolában/oviban, s kérd nyugodtan az ő segítségüket a helyzet megoldásában. Lehet, hogy a kicsik első válasza az lesz, hogy nem szívesen látogatnak meg titeket, de itt segíthetnek a szülők, akik meggyőzik őket arról, hogy jó móka lesz. A szórakozásról pedig neked kell gondoskodnod érdekes, ötletes játékokkal, izgalmas rejtvényekkel, amiket együtt kell majd megoldaniuk. A közös játék során akár észre is vehetik, milyen jó a te gyermekeddel játszani, és levonhatják a következtetést: jó lenne ezt folytatni az osztályban, ovis csoportban is. Ha már egyszer elkezdtek együtt játszani, abból könnyen barátságok szövődhetnek; lehet, hogy egy ilyen pici, kezdeti lökésre van csak szükség.

9. Álljon mellé az egész család

A kicsik nagyon sok mindent megéreznek – lehet, hogy épp gyermeked zűrös családi hátterét szimatolják ki rajta, s ezért válik a csúfolódások célpontjává. Ha túl sok feszültséggel kell együtt élnie, s emiatt az iskolában is szorong, azt a többiek kristálytisztán látják majd rajta. Akit pedig sebezhetőnek találnak, általában azt választják ki erre a hálátlan szerepre.

Dolgozz azon, hogy nyugodt, békés körülmények között várjátok haza, s ne kelljen még a családi ügyein is stresszelnie. Ha a testvéreivel romlott meg a viszonya, tegyél meg mindent, amit tudsz annak érdekében, hogy ez rendeződjön. Ha esetleg ti, a szülei vagytok hajlamosak arra, hogy apróságokért is leteremtsétek, változtassatok a rossz szokáson. Gondoskodj róla, hogy legalább a családban senki, de senki ne rombolja tovább amúgy is megtépázott önbizalmát, hogy az otthon tényleg a békét és megnyugvást jelentse számára az közösségben töltött, fájdalmas órák után.

Ha otthon minden rendben van, akkor sokkal nagyobb esélye van gyermekednek arra, hogy egészségessé váljon a személyisége és önértékelése. Egy ilyen ember pedig előbb vagy utóbb megtalálja a hozzá illő barátokat.

+1. Egy kis motiváció

Végezetül jöjjön egy személyes történet, hogy lásd, nem teljesen reménytelen gyermeked helyzete.

Kedveld és ajánld a Hirmagazin.eu Online Médiát!

A gimnázium első évében (nekünk ez a 7. osztályt jelentette) volt egy lány, aki ellen mindenki összeesküdött. Nem volt olyan megmozdulása, amit ne kísért volna kritika és csípős megjegyzések. Egyszerűen mindenki rajta élte ki szadista hajlamait. Ő pedig küzdött, nem adta meg magát: beszélt és beszélt. Mi volt a gond vele? A stílusa valahogy nagyon nem illett közénk, tudálékos volt, okoskodó, és olyan szavakat használt, mint egy felnőtt. Egyszerűen – gyerekszemmel – tényleg idegesítő volt, s így sajnos mindenki számára ellenszenvessé vált, bármit is tett szegény. Én ugyan sosem bántottam őt, de nem is segítettem neki, mert engem is zavart a stílusa.

Aztán egyszer egy osztálykiránduláson, amikor hosszú sétára indultunk csoportosan, valamiért lemaradtam a többiektől. Egyszer csak odaért ő is, hisz addig utolsóként, hátul kullogott egyedül, ahogy máskor is. Kettesben maradtunk, ő pedig azonnal “rám tapadt”. Eleinte nagyon zavart, de azért volt bennem annyi empátia, hogy nem zavartam el. Ő pedig nagyon megörült, látva, hogy van legalább egy ember az osztályban, aki nem bántja, sőt, meg is hallgatja. Egy darabig így teltek a napjaink: ő engem üldözött, engem viszont egyre kevésbé zavart a társasága. Az idegesítő lány, ahogy szép lassan kezdett megnyugodni, – ahogy ő mondta: “felengedni” – napról-napra változott. Egyszer csak azt vettem észre, hogy már egyáltalán nem idegesítő, sőt, nagyon is vicces. Egyre jobb barátnők lettünk, bár eleinte elég aggasztó volt, hogy rám is kezdtek furcsán nézni az osztálytársak, szinte már engem is kerültek, hisz egyre szorosabb kapcsolatban álltam a “főellenséggel”. Sosem felejtem el azt a napot, amikor hivatalosan is, önszántamból átültem mellé – a gimiben ez akkor még komoly dolognak számított. :) Egy pár napig szinte engem is egy kalap alá vettek vele, hozzám sem szólt az osztály nagy része, kivéve az addigi barátaimat. De ez akkor már egy cseppet sem érdekelt, mert egy igazán értékes baráttal lettem gazdagabb, aki tényleg bearanyozta a napjaimat. Végül elválaszthatatlan barátnők lettünk – ez most már 17 éve tart. Sőt! Nagyon kevés idő kellett ahhoz, hogy az egész osztály észrevegye, mennyire megváltozott, és ők is rájöttek: az említett lány nagyon is jó fej, okos, szórakoztató, sőt, emberileg is nagyon értékes. Hamarosan ő lett az egyik legnépszerűbb osztálytárs: még azok a srácok is, akik a legjobban rá voltak szállva, végül őszintén megkedvelték.
S ezt a jó szokását megtartotta a mai napig: bármilyen közösségbe is megy, hamar ő válik a társaság középpontjává, ő az, akit nem lehet nem szeretni.

Kedveld és ajánld a Hirmagazin.eu Online Médiát!

Mi kellett ahhoz, hogy az osztály legcikibb tagjából az egyik legnépszerűbbé váljon? Csak egyetlen ember, aki mellett végre megnyugodhatott, és egy pici változás. Bármilyen elkeseredett is a gyermeked most, talán néhány apróság fogja megoldani az élete problémáját, és bizony ő is lehet még az osztály kedvence egy szép napon!

csaladinet

Hirmagazin.eu

Géza
Géza
Bognár Géza vagyok, a Hirmagazin.eu Online Média tulajdonosa és főszerkesztője. 30 éve foglalkozom írással, korábban írtam különböző témájú esszéket, jövőre jelenik meg az első regényem, a Hittől a keserűségig" címmel. A Hirmagazin.eu Online Médiában írt cikkeimet a hétköznapi emberek gondolati világával, és nemességük egyszerűségével írom, ebben a mai világban nem terhelem olvasóinkat a nehéz irodalmi nyelvvel, hiszen az olvasók nagy többsége pihenni, kikapcsolódni, tájékozódni vágyik, nem pedig "bogarászni" a bonyolult sorok közt. Olvassátok a Hirnagazint, pihenjetek, kapcsolódjatok ki, tájékozódjatok, és akinek valami ötlete van, hogy mely témák hiányoznak médiánkból, szeretettel várom megkeresését a Hirmagazin.eu Online Média központi e-mail címén, a [email protected] e-mail címen.

Hirdetés

Kommentelési- és moderálási irányelvünk

Kommentelési- és moderálási irányelveink:

Az álláspontok, olvasói vélemények, kommentek, nem a Hirmagazin.eu Online Média álláspontját tükrözik.

Médiánk pro- és kontra elven működik, a megfogalmazott cikkek, azok tartalma szerint napvilágot láthatnak mindennemű vélemények.

Kérjük tartózkodj az olyan értékelések elhelyezésétől, melyek:

- sértő, vagy oda nem illő tartalmat;

- személyeskedő, és/vagy rágalmazó tartalmat jelenítenek meg!

A hozzászólókkal szemben támasztott alapvető követelmény - a tiltott tartalmú kommentektől való tartózkodáson kívül - a kulturált viselkedés, valamint mások emberi méltóságának és személyiségi jogainak maximális tiszteletben tartása.

Magyarul: Ha csúnyán beszélsz, rágalmazol, sértegetsz bárkit vagy médiákat, közösségi médiákat, a Google és/vagy a Facebook, Twitter letilt x időre, de olyat is hallottunk már, hogy kitilt örökre. Ezektől óvakodj, viszont ha van véleményed, és az más, mint a többi olvasói vélemény, nyugodtan mondd el, írd le, mi örülünk minden véleménynek. Ettől (is) sajtó a sajtó.

Nekünk fontos a Te véleményed, mert fontos vagy nekünk Te magad is!

Köszönjük, további jó olvasást, informálódást és kellemes időtöltést
kívánunk:

Hirmagazin.eu Online Média szerkesztősége

onixmedia
weblap4u banner

Kapcsolódó hírek

Árpa Attila: „Feléltem a tartalékaimat, olyan nőt keresek, aki eltart…”

Árpa Attila nem kertelt A Nagy Ő-ben: a sármos színész kerek perec kimondta, hogy már felélte a megtakarításai...

Megérkezett a legmeghatóbb karácsonyi reklám: sírni fogsz – videó

Minden évre jut legalább egy emlékezetes reklám. A norvég posta karácsonyi reklámja már tavaly is megragadta az emberek figyelmét, amikor az...

Elhunyt a Flashdance dalszerzője, mindössze 63 éves volt

63 éves korában meghalt Irene Cara, a Flashdance című film Oscar-díjas énekes-dalszerzője - számolt be róla a BBC...

Karácsonykor hiánycikk lehet a kacsa és a liba a hazai boltokban

Madárinfluenza, elszálló költségek, energiaválság, bizonytalanság - ezekkel a problémákkal kell szembenézniük a termelőknek a baromfiágazatban. Rendkívül nehéz helyzetben vannak...